....akkor semmi baj nem érheti...! Legalábbis ezt mondják az emberek. Úgy gondoltam itt az ideje, hogy ezt a tételt bebizonyítsam egy kísérlet keretein belül. Természetesen egy ilyen komoly kísérletet az elejétől a végéig szigorúan meg kell tervezni. Nos, én úgy terveztem, hogy majd úgy csinálok a traktorral mintha fel akarnék borulni, és hogy az után mi fog történni, ugyebár nem tudhattam, hiszen ez volt a kísérlet végeredménye, a válasz arra, hogy ha a helyén van az ember szíve, akkor semmi baj nem érheti. Előre bocsátom, hogy a kísérlet meglepő eredménnyel végződött, ami úgyszólván fel fogja forgatni a manapság divatos konzervatív biológiai elképzelést. Na, de vágjunk bele, ne várakoztassam azt a sok tudományra éhes embert. Először is ki kellett választanom a helyszínt, ahol nem kell nagyon megerőltetnem magam, a borulást illetően. Még tavaly, a szénabehordás közben az egyik istálló padlására hordtam a körbálákat, ahol a talaj nem kicsit nem vízszintes. Mindjárt az első bálánál kicsit gyorsan jöttem, és amikor a ferde (sportferde) részhez értem, a traktor elkezdett vadul bakolni, majd felágaskodott, és a hanyatt esést csak úgy tudtam megakadályozni, hogy bekormányoztam a közeli trágyatárolóba, ahol aztán megveregettem a nyakát és megnyugodott. Gondoltam ez a helyszín pont jó lesz, majd hoztam a szomszédból két jóval nagyobb kockabálát, és lassan elkezdtem a srég talajon emelni. Már majdnem kudarcba fulladt a kísérlet, mert a traktor az istennek sem akart borulni, amikor egyszer csak megindult, és két lábra állt. Azonnal leengedtem a két bálát, de ez az álnok jószág csak nem akart visszabillenni, hanem a két kerekén egyensúlyozott. Na, már most itt következtek a meglepő dolgok, hiszen kiderült, hogy az ember szíve többféle alternatívát is választhat, nevezetesen doboghat ott ahol van, doboghat az ember torkában, és doboghat az ember seggében. Az én szívem nagyon hagyományőrző típus, nálunk már hosszú évek óta az utóbbi verzió működött tökéletesen, így ettől most sem tért el, s mint később kiderült ennek köszönhettem, hogy nem történt baj. Tudniillik, amint a traktor ott billegett, s nem tudta eldönteni, hogy boruljon vagy ne boruljon, a szívem rögtön tudta hol a helye, és lement a seggembe dobogni. Így aztán, mivel az én súlypontom is ezzel együtt mélyebbre került, a traktor elkezdett szép komótosan visszabillenni. A kísérlet tehát, bebizonyította, hogy ha az embernek a helyén van a szíve, ott baj nem történhetik. Illetve fényt derített arra is, hogy a szívnek nem minden esetben a mellkasban van a helye. Végszó gyanánt még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ha baj van, csak bízd magad gondolkodás nélkül az ösztöneidre, a szíved majd tudni fogja magától, hogy hol a helye.....!