Ez a kép 1985-ben készült  Sáripusztán, a területi harmadik forduló valamelyik számában. A képet látva talán te sem csodálkozol, hogy rövid idő alatt nagy népszerűségre tettem szert lovas társaim, és a laikus nézők táborában egyaránt. Ha bemondták a nevemet, mindenki ott hagyott csapot papot és rohant a pálya szélére, nehogy csak egy pici részletéről is lemaradjon az előadásomnak. Meg kell jegyeznem, hogy a fotó meglehetősen szolidan, és visszafogottan mutatja be eme korszakom munkásságát. Kivételes képességemet támasztja alá az is, hogy mindezt én nem csak egy-két ugráson tudtam produkálni, hanem az egész szezonban, pályánként tizenkét ugráson, már ha egyáltalán eljutottam a végéig. Azt is hozzá kell még tennem, hogy Fruska a lehető legjobb partner volt ebben, egyszerűen a vérében volt a show. Hiába no, a genetika az genetika. Fruskáról több bejegyzésem is szól, ezért nem szaporítanám a szót. Minden ember feloszthatja korszakokra az életét, nekem ez volt a "falu bohóca" korszakom. Pont mint mondjuk Picassonak a kék korszaka...hihihi....!