Dohányozni előbb kezdtem el mint lovagolni, sőt az első leittasodásom is korábbra datálható, mégsem lettem alkoholista, és a dohányzásról is leszoktam. Ez az alkoholizálás azért némi magyarázatra szorul, nehogy még valaki azt higgye, hogy azért nem lettem alkoholista, mert a fél eszemet már idejekorán elittam, a másik felét meg lekötötte az evés meg a wc-re menés, így eszembe sem juthatott, hogy alkoholista legyek. Nem így történt, hanem a következőképpen. Akkor mentem volna éppen hatodikba, amikor  a nyári szünet végett meg kellett szakítanom intézetbeli tartózkodásomat. Anyám és a nővérem elég gyakran vívtak otthon tétmérkőzéseket, aminek a tétje számomra soha nem derült ki, de talán azért mert akkoriban még nem volt Euro-sport, ami a harc iránti szenvedélyüket lehűtötte volna. Röpködtek a tányérok, poharak, miegymás. Ilyenkor nekem be kellett vonulnom a leghátsó szobába, mert a közvetítés nyomon követése csak tizennyolc éven felülieknek volt hivatalosan engedélyezve. A leghátsó szoba pedig szomszédos volt az amerikai stílusú konyha-nappali-és minden egyéb funkciójú helységgel, mert tulajdonképpen mindössze ebből a kettőből állt a lakásunk. Wc illatosítót nem kellett használni, mert a kinti klotyón mindig ózondús volt a levegő. A lényeg az, hogy ugyan kép nem volt, de rádión meg muszáj volt végighallgatnom az előadást. Gondolkodtam, hogyan vethetnék ennek véget, de akkoriban még jóval erősebbek voltak nálam, ezért a közvetlen katonai beavatkozás gondolatát elvetettem. Eszembe jutott azonban a nagyanyám mondása, aki - ha alkoholról esett szó -  azt mondta, hogy "az italtól mindig nagyon erősek lesznek az emberek"....Nagyanyámat szavahihető embernek tartottam, ezért úgy gondoltam megér egy próbát a dolog. Elő is szedtem mindent amit a szekrényben találtam, és felhajtottam egyszerre vagy három-négy deci édes likőrt, majd mint minden valamire való kísérletben, elkezdtem megfigyelni a kísérleti alanyban végbemenő változásokat. Ez mondjuk kimerült abban, hogy próbáltam megemelni olyan súlyokat amikbe még a Fekete Laci sem mert volna belekötni, és észrevettem, hogy ugyan a falat nem tudom kidönteni, de az önbizalmam már megvan hozzá. Az eredeti elképzelésem az az volt, hogy valahogy úgy fog az egész lezajlani mint, amikor Asterix megissza a csodafőzetet, de rá kellet jöjjek, hogy a likőr ivás bár meglehetősen hatékonynak tűnt, mégis a varázsital sokkal hatékonyabb. Sebaj, szegény ember likőrrel főz ha más nincsen, és lassabban ugyan, de mégis igazat kellett adjak nagyanyámnak, hiszen érezhetően valahogy erősebbnek éreztem magam.Na, ahogy így szépen lassan várogatom, hogy elég erős legyek ahhoz, hogy a fehérnépek közé csapjak, egyszer csak kitört otthon a világbéke, a kísérletem pedig okafogyottá vált, a problémák diplomáciai úton rendeződtek, kisebb határvillongások kíséretében. Amint próbáltam feldolgozni az események ilyetén alakulását, -nevezetesen, hogy mit csináljak most azzal a temérdek erővel amit így sebtiben felhalmoztam - bejön a nővérem, hogy el kell mennie az iskolába (tanítónő volt), én pedig önként és dalolva el fogom kísérni. El is indultunk, ő ment elől, én mögötte kígyóztam, s próbáltam elrejteni az erőmet mint egy jedi lovag. Hál istennek nem is akart beszélgetni, gondolatait lekötötték a béketárgyalások, különben hamar kiderült volna, hogy azóta már több nyelven is értek és beszélek. Nagy kár, hogy ezt senki más rajtam kívül nem értette. Amikor odaértünk, mondta hogy üljek le ott kint egy padra, és várjam meg. Amint így erőm teljében várakozok, feltűnt nekem, hogy a mellettünk levő padon is ülnek. Egy kisebb meg egy nálam nagyobb gyerek. A nagyobb állandóan buzerálta a kisebbet, ütötte a fejét, csavargatta a fülét meg ilyesmi. A kis csávó elkezdte először csak kérlelni, hogy hagyja abba, majd miután ez nem történt meg, sírva nyüszíteni, könyörögni, de a nagyobb gyereket ez nem hatotta meg, annál inkább és egyre erőteljesebben kínozta, nem zavartatva magát tőlem, hiszen körülbelül két osztálynyi különbség volt köztünk. Igen ám, de az általam elfogyasztott varázsital felülírta a természetes rendet, tudniillik engem annyira bántott a kis gyerek sírása, hogy egyszer csak felálltam, odamentem és ráordítottam a nagy gyerekre. - "Nem hallottad mit mondott, hagyd békén"....!!!! Ez úgy meglepte a verekedős fiút, hogy nyomban felállt és elhordta az irháját. A kicsinek meg még odaszóltam, hogy "te meg ne nyivákolj, hanem szólj, ha valami baj van", majd visszahuppantam a padra és álomba szenderültem. A varázserőm természetesen nem maradt titokban, a nővéremnek a visszaúton feltűnt, hogy kergetem a kígyót, és a vallatás során bevallottam bűneimet, két kapitális rókázás között......