...........volt nálunk a napokban. Megszokott dolog egy ménesen, ám nekem olyan személyes emlékeim fűződnek hozzá, hogy soha nem fogom elfogadni ezt az aktust, még ha tudomásom van is a szükségességéről. Képes vagyok minden alkalommal ugyanazt érezni amit az anyjuktól elválasztott csikók éreznek, hiszen magam is átéltem egy "csikóválasztást" amikor anyám ott hagyott az intézetben Kőszegen. A csikók is büszkén masíroznak az anyjuk mellett az új helyre, nem tudják, hogy néhány percen belül életük talán legrosszabb élménye várja őket. Nálam csak annyi volt a különbség, hogy anyám tudatosan vezetett arra a bizonyos helyre ahol majd engem el fognak választani tőle, az ő tudtával történt mindez. A kancák, bár sejtik mi következik, mégis mennek az emberrel, mint a zsidók akiket röviddel utána halomba lőttek a Duna vizébe. Bíznak a mi emberségünkben minden alkalommal, hogy talán most nem fogjuk megtenni. Aztán mi emberek megtesszük mégis minden alkalommal. Sorstársaimnak érzem ezeket a lényeket az utolsó ízemig. Amikor anyám távolodott, kiabáltam neki, hogy segítsen már, hiszen emberek tartanak fogva, nem tudok vele menni, de meg sem fordult. Na a lovakban azért több emberség lakozik, ők küzdenek, kiabálnak, próbálkoznak a saját határaikon belül, mígnem győz a természet, a túlélés törvénye, ami kimondja, hogy az élet akkor sem áll meg, ha a legközelebbi hozzátartozódat veszíted el. Nálam is győzött, a csikóknál szintúgy. Mindenki megpróbál kitörni ebből a helyzetből, én is megpróbáltam, a csikók szintén próbálkoznak. Aztán elkezdik keresni a biztosnak ígérkező pontokat. Ha együtt lettek leválasztva, akkor klikket alkotnak, vagy pedig szimpatikus egyedeket keresnek, és azokkal alkotnak klikket. Érdekes dolog, hogy ezeknek a csikóknak én vagyok a biztos pont, hiszen előtte is én foglalkoztam velük, és most is én teszem. Először számon kérik rajtam az árulást, hogyan tehettem ilyen gazságot, és nincs mentségem. Később mégis engedékenyebbnek bizonyulnak, és apjukká fogadnak, ha mellettük vagyok követnek mindenhová, a világért sem mennének el mellőlem, mert bár nem helyettesíthetem az anyjukat, még így is jobb vagyok nekik mint anya nélkül. Hiába mondom nekik, hogy nem én vagyok az apjuk, nem hiszik el, pedig mondtam már nekik, hogy ha kell, kész vagyok apasági végzést is bemutatni, semmi eredménye. Annak idején Scherauban kicsit humánusabban választottunk. Mindig a csikó anyját vettük ki a többi közül, így legalább a csikónak egy picit könnyebb volt. Sokszor fogadott az a kép, hogy egy kancát két csikó szopik. Aztán egy idő után már az összes kanca kikerült a csapatból, de legalább olyan érzésem volt, mintha hagytunk volna nekik egy kis időt felnőni. Anyám azt hazudta nekem, hogy kirándulni megyünk, aztán szó nélkül ott hagyott. Ilyet egy kanca soha nem tenne a csikójával, talán azért, mert ha lehajolna a tiszta tó vizéből inni, nem bírna szembe nézni önmagával, és szomjan halna......