A "kerítésszaggató" jelző a népies szakzsargonban a pálinka minőségének nem minden igényt kielégítő voltára utal. Illetve azt is sejtetni engedi, hogy aki ebből az italból fogyaszt, azt rövid időn belül áthatja az egy percig sem halasztható igazságszolgáltatás mámora, melyben nagy szerepet kap a címben feltüntetett jelző, tudniillik e folyamat következményeként, a kocsma kerítésének lécei Jusztícia kardjává avanzsálnak. Tudni kell még azt is a dolog kapcsán, hogy aki efféle jogi tevékenységre adja a fejét, annak igencsak tudnia kell a nyelvtant is, hiszen a kerítésszaggatást csupán egy hajszál választja el a kukoricaegyeléstől, ezért a jól képzett mezőgazdásznak abszolúte tisztában kellett lennie azzal, hogy éppen melyik művelet van folyamatban, tudniillik, ha éppen kukoricát egyelnek, és valaki az egész sort kivagdossa, az leginkább csak természetbeni juttatásra számíthat, hiszen a munka törvénykönyv szerint az ilyen munkáért kifizetett bér összege nem haladhatja meg egy jó kiadós verés, áfával és pofonokkal terhelt összegét. Meg kell mondjam, hogy a nyelvtannal én sem nagyon voltam annak idején tisztában, és nagy buzgalmamban  összekevertem a két szó jelentését, minek nyomán sikerült kiegyelnem a főnök büszkeségének számító lovaspálya vadonatúj kerítését.  Ezzel egy időben, tudtomon kívül egy új szavat és extrém sportot is alkottam, nevezetesen a kerítésegyelést, s miután előttem még senki nem járt ezen a rögös úton, én lettem a világ első kerítésegyelő úttörője, edzője, szakértője. Ha netán nem állnak tőled távol a kihívások, illetve vágysz valami másra ami kiragad a mindennapok monoton tempójából,  szereted  ereidben érezni az adrenalin száguldását, akkor ne tétovázz, próbáld ki magad is. Elmondom a játékszabályokat, illetve a játék lefolyását. Mindenek előtt szükséged lesz két olyan kocsilóra amelyek már néhány hete nem voltak befogva. Kifejezettem előnyös, ha az egyik ideges fajta, mert ez nagyban elősegíti az élmény maradéktalan kialakulását. A felszereléshez tartozik még egy fogas, ami mögé egy vasúti talpfát kell kötni, amire a derék versenyzőnek fel kell állnia, és azon egyensúlyozva kell bizonyítania rátermettségét és bátorságát, miközben a két lovat irányítja. Szükség van még ezenkívül egy "kerítésegyelő" pályára, ami külső avatatlan szemlélő számára, kísértetiesen hasonlít egy ugrópályára, mindössze annyi a különbség, hogy itt az ugrásokat nem ugrásra, hanem csupán a pálya tartozékaként használjuk,  az akadályok rúdjait pedig ki kell venni, és az ugrások mellé fektetni. Amikor minden elő van készítve,  büszkén ráállsz a talpfára, és elindítod a lovakat. Mindjárt elindulásnál csináljál az egyik kezeddel hátrafelé köröket, mintha éppen le akarnál esni és alig tudnád az egyensúlyodat megtartani. Ez azért nagyon fontos, mert innentől kezdve a számos laikusból álló nézősereg, tágult pupillákkal lélegzet visszafojtva figyeli a mutatványt, ami a show szempontjából nem elhanyagolható. Amint egyensúlyodat ismét megleled, elkezdhetsz a kitörők között, azokat mintegy kapuként használva manőverezni. A pálya vonala nincs meghatározva, de van egy nagyon lényeges eleme, ez pedig a kőfal, tudniillik ezen áll vagy bukik a mutatvány. Mielőtt még felfedném előtted a katarzist, azért elmondom, hogy miért is nagyon nehéz ezt a pályát hibátlanul abszolválni. A vasúti talpfa a legszélesebb, ez két és fél méter. A kitörők közötti távolság pedig négy méter. Na már most a feladat az, hogy a két és fél méteres vasúti talpfával eltaláld az egyik kőfaldobozt. Mivel azonban az akadályok szélessége négy méter, ezért nagyon nehéz azt eltalálni, bár az irigyeim úgy is szoktak fogalmazni, hogy nagyon bénának kell lenni hozzá. Tényleg nem nagyképűsködni akarok de ez nekem sikerült először a világon, és a tehetségemet az is mutatja, hogy mindjárt elsőre. Azonban neked nem kell aggódnod, ha nem sikerül egyből, mert nagyon sok türelem kell hozzá, és például a bázisugróknak is nagyon sokszor kell ahhoz leugrani mire aztán egyszer csak nem nyílik az ernyő. Mivel a végkifejlet teljesen különböző lehet, ezért elmondom neked, hogy nekem hogyan sikerült megoldanom a feladatot amire azóta is nagyon büszke vagyok. Na, ott tartottunk, hogy a kőfaldoboz stratégiailag mennyire fontos, mert nagyon nehéz eltalálni, de ha követed a leírásomat, talán neked is hamar sikerül, akár már a századikra is. Szóval amint haladsz át a két kőfaldoboz között, integessél kifelé a nézőknek, hogy minden a legnagyobb rendben van, mindent az ellenőrzésed alatt tartasz. Rám ekkor mosolygott a szerencse, és sikerült a talpfával eltalálnom a jobboldali dobozt, ami szerencsémre nem dőlt el, hanem jött velünk hűségesen. Abban is nagy szerencsém volt, hogy az idegesebb ló mögötti oldalon sikerült eltalálnom, s hidd el ez valóban nem álszerénység, de ha a körülmények nem játszanak ilyen tökéletesen össze, akkor még ma is az ismeretlenség homályában tengetném nyomorú életem. Az istenek akarata folytán azonban a kőfaldoboz jött velünk, s amint a földön csúszott, rá nem jellemző módon valami földönkívüli hangot sikerült produkálnia, amitől a jobb oldali ló megijedt, és beleugrott a szárba. Ezzel együtt én direkt úgy csináltam mintha elveszteném az egyensúlyomat, és leléptem a talpfáról. Mivel az érkezésem pillanatában mért sebességem nem egyezett meg a vasúti talpfa sebességének az úttal osztott négyzetének reciprokával, ezért alapvetően hasra estem, és úgy csináltam mintha pont így kellene pályát planírozni. Ezzel együtt a lovak beugrottak vágtába, és egyre sebesebben haladtunk, már nem messze jártunk a felszállási sebességhez amikor a vasúti talpfa fejemre gyakorolt hatásától vezérelve elengedtem a szárakat. Tulajdonképpen itt már nem is kellett volna aggódnom, hiszen mindent megtettem a siker érdekében, de hát én már csak ilyen maximalista vagyok, ezért aggódva figyeltem a végkifejletet. Amint poroltam le magamat, a vágtázó lovak egyre távolodtak a mögöttük pattogó fogassal és vasúti talpfával. Úgy tettek, mintha egyre jobban megvadulnának, miközben szembetalálták magukat a pályát szegélyező korlátszerű vadonatúj kerítéssel. Az asztalosoknak még arra is volt gondjuk, hogy szépen legömbölyítsék a rudakat, illetve gyönyörű ébenfa lakkal kenjék be az egészet. Tehát, ahogy a lovak szembetalálták magukat ezzel a gyönyörű kerítés-korláttal, hirtelen nézetkülönbség támadt köztük a tekintetben, hogy miképpen lehetne megóvni a kerítés szépségét. Az egyik úgy gondolta, hogy át kell ugrani, a másik meg azon a véleményen volt, hogy elég ha elfordulnak. Végül is mindkettőjüknek igaza lett, mert amint az egyik elugrott, ezzel egy időben a másik elfordult. Így az egyik a kerítésen kívülre került, a másik pedig belülre. A fogasnak nem sok választása maradt, ő ment tovább középen, a lovak még gyorsabban próbáltak haladni, s eközben a talpfa elkezdte kiegyelni az oszlopokat. Ha még nem láttál ilyet, egyszer ne sajnáld rá a pénzt, muszáj megnézned, hiszen az augusztus huszadikai tűzijáték hozzá képest csak egy pici pukizás. A rudak úgy röpködtek a levegőben, mint valami óriási madárraj, excentrikus köröket leírva, ami meglehetősen nehézzé tette az addig a korlát mellett lelkesedő nézősereg menekülési útvonalának megválasztását. Addigi életem során már sok esetben hallottam, illetve mesékben találkoztam ezzel a kifejezéssel, hogy "a földdel tesz egyenlővé". Így első hallásra talán te is azt hiszed tudod miről van szó, de hidd el nekem, nincs olyan jó képzelőerőd, hogy ezt a fogalmat el tudd képzelni. Én is csak abban a pillanatban értettem meg, és bizton állíthatom, döbbenetesebb volt mint Disneylandet látni. Csupán néhány másodpercig tartott mire végigértek az ötven méteres kerítésszakaszon, majd mint aki jól végezte dolgát, a külső ló visszaugrott, és egy fél óra múlva már meg is tudtuk fogni őket. A pálya úgy nézett ki mint az a sakktábla, ahol a leütött parasztokat sorsukra hagyják a csatamezőn. Minden hegyén hátán feküdt, és a neheze még csak ez után következett, nevezetesen meg kellett magyarázni a főnöknek, hogy ki volt a hülye. Mivel én nem lehettem, hiszen az eredmények alapján mindent jól csináltam, ezzel a magyarázattal azóta is tartozom Herr Mayernak