Fekete, három éves herélt volt, nálam született, én neveltem fel. Szép csikó volt jó mozgással, és olyan kemény volt, hogy tán agyon se lehetett volna ütni. Minthogy Herr Mayernek az egyik szíve csücske mindig a díjlovakért dobogott, ezért tulajdonképpen már a kezdet kezdetén el lett döntve, hogy belőle csakis díjló válhatik. Azt még tudni kell Shogunról, hogy még mielőtt felhoztuk volna a ménesről, ő már hírnevet szerzett magának azzal a bátor cselekedetével, hogy még kétéves korában a legelőn, az egyik körmölés alkalmával amikor meg akartuk fogni, teljes vágtából úgy elütötte az őt megállítani szándékozó százötven kilós kovácslegényt, hogy az hosszú másodpercekig úgy pörgött körülbelül fejmagasságban a levegőben, mint a repülőgép propellerje. Amikor a földhöz csapódott megrogyott a térdem. Nem részletezném mert erről is írtam már, mindenesetre mindenki nagy csodálkozására életben maradt. Volt az istállón két fiatal osztrák díjlovas, az ő feladatuk lett a csikó betörése, kiképzése. Előzőleg figyelmeztettem őket, hogy kicsit vadóc a jószág, de megnyugtattak, hogy láttak ők már a villanyoszlopon gólyafészket. Na, ettől teljesen megnyugodtam. Nagy türelemmel, és gondossággal láttak hozzá, le a kalappal előttük, nem kapkodták el a dolgot, biztosra mentek. Eddig a pontig minden nyilvánosan zajlott, azonban amikor eljött a felülés ideje, bezárkóztak a fedelesbe, megkértek mindenkit, hogy ha lehet most egy óra hosszat ne zavarjuk őket. Így ment ez két-három hétig, teljes hírzárlat, senki nem tudott semmit arról mi történik ilyenkor a fedelesben, de azt biztosra vettük, hogy ha ezek egyszer kijönnek a nyilvánosság elé, a ló már tudni fogja a Grand Prix Specialt is. Péternek hívták a lovasát. Egyik este odajön hozzám, hogy segítsek már neki, illetve törjem már én be ezt a csikót, mert az az igazság, hogy már három hete próbálkoznak, de eddig mindig leesett róla az első öt másodperc után. Na, fasza....! Egy picivel előbb is szólhattál volna, de hát végül is ez volt a feladat, mindegy ki végzi el. Úgy is mondhatnám, kötelességem volt elvállalni, mert ebben a tekintetben én voltam a legtapasztaltabb, nem volt helye önérzeteskedésnek. Kikérdeztem Pétert a részletekről, amikből kiderült, hogy a felülést követően rögtön elkezdett menekülni amilyen gyorsan csak tudott, majd amikor odaért a falhoz megpördült. Általában legkésőbb ekkor hagyta el  Péter a fedélzetet, s ez mély nyomokat hagyott benne és a palánkban egyaránt. Mondtam is neki, hogy ennek inkább örülnie kellene, hiszen legalább már a perdülést nem kell tanítani a csikónak, azonban láttam az arcán, hogy nem osztja a véleményemet. 

Másnap vele kezdtem, mindent elölről. Péter segíteni akart, de mondtam neki majd szólok ha elérek addig a pontig. Látszott a csikón, hogy nagy benne a feszültség, állandóan menekült. Futószáraztam vagy egy órát, jól körbepaskoltam, aztán felugráltam rá. Felugráskor mindig el akart rohanni, de ilyenkor leugrottam és erősen megtartottam. Egészen addig míg fel nem tudtam hasalni rá, és ekkor már úgy tűnt belenyugodott. Szerintem mindig az a legkritikusabb pont amikor átteszed a lábad a hátsó kápa fölött, tudniillik ha sikerül is innen már nincs visszaút. Próbálgattam egyszer, kétszer, háromszor, nem csinált semmit. Eszembe se jutott, hogy szóljak a Péternek, egyszer csak azon találtam magam, hogy rajta ülök, nem csinált az égvilágon semmit csak békésen álldogált. Aztán elindultunk. De mint egy MIG-29-es vadászrepülő. A falhoz közeledve, már készültem a perdülésre, és amikor megpróbálkozott vele, csupán egy tökös kis megállást sikerült produkálnia, a bakolást meg sem próbálta. Rövid idő alatt megnyugodott, jól lehajtottam vágtában, aztán kiszóltam a Péternek, hogy jöjjön segíteni, tudniillik ki akartam menni a pályára, és ki kellett nyitni valakinek az ajtót. Amikor Péter meglátta, hogy rajta ülök, és ráadásul még egy darabban is vagyok, rettenetesen elcsodálkozott. Onnantól kezdve állandóan a titkomat akarta megtudni, áruljam már el hogy csináltam. Erre nevetve mindig azt válaszoltam, hogy a bizalom. Ő azonban soha nem találta kielégítőnek ezt a választ. Kint a pályán még aznap felmentem vele a bankre, illetve ahol lehetett átkeltem vele, s amikor befejeztük elhatároztam, hogy másnap kimegyek vele terepre.

Dolgozott ott nálunk két angol lóápoló lány, az Alex meg a Fenella. Amikor  először találkoztunk, bemutatkoztunk egymásnak, és - bár én nem kérdeztem - az Alex, aki már jóval túl volt a fénykorán, elmondta, hogy mindketten, a Sussex grófságbeli "Royal Groom Mittudoménmilyensztésön Szkúlban" végeztek, ami nem csak Angliában, hanem az egész világon a legszínvonalasabb képzést szolgáltatja. Ezek után pedig úgy nézett rám, hogy a tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy ezt a "Royal Groom Mittudoménmilyensztésön Szkúlt" a világon minden valamirevaló, a lóhoz egy kicsit is értő ember ismeri, hiszen ez a groomok Oxfordja, és aki nem ismeri az valószínűleg nem is ért a lovakhoz, vagy nagyon amatőr. Nos, én addig még hírét sem hallottam ennek a jó nevű iskolának, azonban láttam már elég James Bond filmet ahhoz hogy tudjam, nem árulhatom el ebbéli hiányosságomat. Így hát vadul bólogattam, hogy igen a Royal Szkúl, persze természetesen pontosan tudom, igen,....igen. Alex továbbra is kérdőn felhúzott szemöldökkel látszólag várt valamire, gondoltam arra vár, hogy na ezt űbereljem ha tudom. Hát rajtam ne múljon, mindjárt mondtam is neki, hogy én meg a Bács Kiskun megyei Szabadszálláson, a Gépjárműtechnikai Tiszthelyettesképzőben végeztem, illetve Kalocsán a Szent Istvánban érettségiztem. Még hozzátettem neki, hogy de hát te ezt biztosan ismered. Bólogatott is, hogy persze ismeri, hiszen a "Royal Szkúlban" mindent ismertek. Azért mégis lehetett valami hiányérzete, mert gyorsan hozzáfűzte, hogy az ő diplomáját a Princessin Mittudoménki írta alá személyesen. Én is bólogattam egyet kettőt, majd rávágtam, hogy az enyémet meg Szabó János mérnök ezredes. Alex szótlanul bólogatott, hogy tudja ki az, de azonnal hozzáfűzte, hogy az övé akkor is  nívósabb. Jól van gondoltam, legyen ahogy akarod..! A két lány valóban nagyon jól dolgozott, lovagoltak is de Alex félt a lovon, és csak szuperbiztos lóra volt hajlandó felülni, azzal is csak egyenes terepen. Na már most amikor a Shogunnal ki szándékoztam menni terepre, nem akartam vele kockáztatni egyedül, ezért kellett valaki vezetőnek mellém, viszont csak az Alex volt elérhető. Na nem baj, rábeszéltem, hogy odaadom neki a szuperbiztos Rajkia nevű kancámat, aztán felballagunk a Moritzbergre.  Tartott ugyan a dologtól, mert szerinte ahol én voltam ott mindig történt valami, de a Rajkia személye meglehetős garanciát nyújtott számára ellenemben. El is indultunk szépen ballagva felfelé a hegyre, Shogun úgy viselkedett mintha világ életében azt csinálta volna. Egyszer csak megjelent előttünk egy vadásznak öltözött ember, aki vadászpuskának látszó tárgyat tartott a kezében. Közölte velünk, hogy a hegyre nem lehet lóháton felmenni, forduljunk vissza. Vissza is fordultunk, de mondtam az Alexnek, hogy tudok egy másik utat, s valahogy az volt az érzésem, Alex nem lett boldogabb ettől a kijelentésemtől, azonban mit tehetett, nem ismerte a járást hazafelé. Már mélyen bent jártunk az erdőben, amikor ez a pszichopata vadőr valahogy elénk került, és a semmiből elkezdett üvölteni, hogy azonnal takarodjunk ki onnan mert szarrá lövi a fejünket meg ilyesmi. Alex ugyan nem értett németül, de nem kellett neki fordítani, és addigi idegessége egy pillanat alatt pánikba csapott át. Nem tudta mit kéne csinálni, én azonban pontosan tudtam. Intettem neki jöjjön utánam, majd elindultam a csikóval árkon bokron vágtában lefelé a hegyről, Rajkia meg utánam. Olyan gyorsan mentünk, hogy az még síkon is sok lett volna Alexnek, nem még lefelé a meredeken, de hát nem volt rá időm, hogy kézjelekkel elmagyarázzam neki, hogy ha nem sietünk, szétlövi ez a barom a seggünket.. Végül is csak annyira volt meredek, hogy télen a falusiak oda jártak ki szánkózni. A félórás felfele utat öt perc alatt megtettük lefelé, ezalatt csak ilyeneket hallottam hátulról, hogy fucking buster, idiot hungary, fuck you és a többi. Amikor lent felvettem a csikót, azt hittem nekem esik és megver, annyira ideges volt. Amikor pedig beértünk, mindenkinek azt mesélte, hogy ezzel hülye barom idióta magyarral, vágtában jöttünk le a hegyről olyan helyeken, ahol normális emberek lifttel közlekednek....hihihi....!