Az időtájt még sokkal érdekesebbek voltak a Tenyészversenyek is, s ennek talán az volt az oka, hogy bárki indulhatott akinek megfelelő évjáratú lova volt a versenyre, így aztán én is "minősültem". Azt ugyan nem értettem miféle hírverést kellett volna képviselnem a cég érdekében, de mivel akkor még divatosak voltak a vicces hirdetések, mint például az a bizonyos Amodent- reklám, ahol egy fogatlan faszi ajánlotta fülig érő szájjal az akkori idők fogkrémsztárját. Arra gondoltam az lehetett a koncepció, hogy bemutatjuk a legszarabb lovainkat, és a lószerető népek majd tömegesen jönnek hozzánk vásárolni, hiszen nálunk már csak ennél jobbak lehetnek. Én mindkettő lovammal a "Tenyésztésre Szigorúan Nem Ajánlott" kategóriában indultam, melyet Fruska nevű hat éves kancámmal meg is nyertem, rendkívül magas pontszámot kapva teljesítményemre. Ezt azzal a ravasz taktikával sikerült elérnem, hogy a tizenkét ugrásból kettőt az eredeti helyén hagytam, és a két megállásnál csupán egyszer estem le. Mivel az akkori szabályok szerint csak a második esés után zártak ki, így simán abszolváltam a pálya vonalát, némi átépítést eszközölve az akadályokban. Idősebb Bánfi Vili a combját csapkodva jött oda később hogy megkérjen, "ha netán nem lenne elég rúdjuk a holnapi versenyre, esetleg emberbaráti szeretetből megtenném-e, hogy kihúzatom magam"...!  Második lovammal a Nádcukorral kissé beleszürkültem a tömegbe azzal a három-négy fámmal, azonban neki köszönhetem, hogy felfedeztem a foci és a lovaglás közötti párhuzamot, tudniillik  akkor még a "támadó jellegű" lovaglást preferáltam. Egyik ilyen kimerítő támadás után amint leültem a versenyzői tribünre, nem messze tőlem észrevettem egy ősz hajú úriembert, amint szorgalmasan jegyzetelt. Mögé settenkedtem, s a válla fölött észrevétlenül belekukkantottam a jegyzeteibe. Láttam, hogy minden lóról írt valamit. Gondoltam ez okos ember lehet, s elhatároztam megkérdezem a véleményét, páratlan teljesítményemet illetően. Odaültem mellé, köszöntem illedelmesen, s bemutatkoztam:

- Jó napot kívánok, Panyi György vagyok..!

- Tudom, - válaszolta kedvesen mosolyogva, s mielőtt még azt hihettem volna, hogy ö Dumbledor a Harry Potterböl, így folytatta - én pedig Barta László vagyok. Akkor még nem tudhattam, hogy azzal az emberrel találkoztam, akiről későbbi életem folyamán is mindenki csak az elismerés hangján tudott nyilatkozni, s készséggel segített mindenkinek aki igényt tartott rá, lett legyen az akár az utolsó senkiházi.

 Egyedet sokan ismerték,  nem akart velem együtt a dicsőségben fürdeni, így  nem képviseltette magát a versenyen, ezért tőle nem tudtam tanácsot kérni. Laci bácsi viszont, miután kijelentette, hogy csodákra ö sem képes, készséggel adott nekem tanácsokat s biztatást. Kerestem is a társaságát amikor tehettem, soha nem utasított el. Hát valóban akkor rögtön még nem segíthettek a tanácsai, de nekem akkora erőt adott az ö emberséges hozzáállása, hogy ez volt az a pillanat amikor eldöntöttem, hogy még sem hagyom abba a lovaglást,.....!