Egyszerű földi halandónak eszébe nem jutna, hogy egy pici bárányfelhő az égbolton mekkora  változásokat képes előidézni az ember emésztésében, különös tekintettel azokra, akiknél forgalmi dugó keletkezett a "deltavidéken". Természetesen ez nem mindig van így, leginkább csak akkor ha, a csinos időjós a tévében tegnap még azt mondta, hogy két hétig nem várható egy csöpp eső sem, erre te villámgyorsan levágod a szénának valót, aztán a drága másnap folytatja a mondatot, hogy de azért zápor, zivatar bármikor előfordulhat. Hát neki nincs szénája az biztos. Ezek olyan élmények, hogy a legjobb hollywoodi horrorfilm sem képes még csak a közelébe sem kerülni, de ugyanúgy hozzátartozik a lovasember életéhez mint a natural horsemanship.  Annak idején Németországban a Scherau ménesen én szereztem be a takarmányt is. Amikor eljött a széna ideje beindult a gépezet, és akivel meg tudtam egyezni a vágás idején az pár nap múlva elkezdte behordani egyenesen a földről. Kis bálát használtunk, csak akkor vettem hozzá nagyot ha elfogyott, úgy március április környékén. Volt olyan év, hogy kevés híján 2500 darabot dobáltam fel villával egy nap alatt a szénapadlásra reggel héttől este kilencig (Kb.3000 bála fért fel.). Na elmondom az aranyifjaknak, hogy ez nagyon szépen kimunkált izmokat csinál, és még fizetni sem kell érte, ráadásul utána még az az érzésed is támad, hogy valami hasznosat csináltál ami valakinek vagy valaminek a hasznára válik.  ( Egyszer Mohácson volt verseny, és a Kövyvel egy szobában voltunk elszállásolva. Amikor fürdéshez készülődtem meglátott félmeztelenül. Azt mondja, "- B...meg Panyi, te gyúrsz...?! "    "- Nem b...meg, én negyven bokszot trágyáztam, meg szénát dobáltam a padlásra, és ez lett a mellékhatása...! )    Amikor beálltak a pajtába, mindig megkérdeztem az illetőt mennyit hozott, s miután felírtam kezdtem feldobálni, magamban pedig számoltam. Volt ott egy ürge, aki azt hitte hülye vagyok mert nem szóltam az első alkalommal amikor nem stimmelt. Akkor csak öttel volt kevesebb. A következő megint öttel, aztán tízzel hússzal huszonöttel. Direkt nem szóltunk neki, de mondtam a föntieknek, hogy az övét rakják külön. Ezzel a módszerrel egy egész kocsi bálával ( 100 db fért körülbelül egy kocsira ) több termett volna neki abban az évben. Két márkát fizettem egy báláért. Amikor a csekket kellett kitölteni, annyival kevesebbet írtam rá neki. Kikerekedett a szeme, hogy egy kocsival elfelejtettem felírni.  Mondtam neki, "nem pajtás te nem felejtettél el egyre többet hazudni, és ha nem tetszik ott van külön rakva, ha akarod hazaviheted, de én nem érek rá neked segíteni, jövőre meg keressél mást akinek eladod az egyébként is olykor vizes báláidat". Hmmm...! Nem vitte haza, de alighanem megtanulta, nem mindenki hülye aki annak látszik...hihihi...! A széna betakarítása összehozza az embereket, ennek okán szinte tálcán kínálja magát egy sörözés, és ez sem hátrány a mai világban, amikor az emberek egyre távolodnak egymástól. 

Legutóbb itt Tündérországban kellett szénát csinálnom és ami az egész világon mindenhol megegyezik, hogy az időjósoknak itt sincs szénájuk, s két nap alatt érnek a mondat végére. Svájcban legalább négyszer meg kell forgatni a szénát, hogy gyorsabban száradjon, így a harmadik napon este már lehet bálázni, bár ahol vizesebb a talaj, ott még nem lenne tökéletes, de itt találtak arra is megoldást, mert valamilyen savval befújják, és az kivonja valamilyen módon a nedvességet a szénából, így garantáltan száraz lesz a széna, illetve nem penészedik. Na az első két napon forgattuk a szénát mint a bolond, de itt ez sem olyan egyszerű, mert nem az alföldi síkon kell megoldani a dolgot, hanem néha olyan terepen ahol akár óriás műlesikló bajnokságot is lehetne rendezni. Volt olyan, hogy megindult alattam a traktor oldalra lefelé, mögöttem ott a tíz méter széles rendsodró, én meg ellenkormányoztam mint Hamilton az olasz nagydíjon a Roggia-sikánban, hogy a pályán tartsam a gépet. A harmadik nap délután négy órakor jött a bálázó, rögtön kezdtem is behordani, tudniillik itt  csupán a szénavágástól a behordásig tartanak a munkálatok, ellentétben némelyik otthoni szakemberrel akiknél a vágástól az elrohadásig tart ez a művelet. Kétségtelen, hogy utóbbi több szakértelmet igényel, hiszen a pálpusztai sajt is akkor jó ha büdös. Én nem vagyok ínyenc, jobb szeretem mindenből a hagyományosat. Szóval hátulra kettőt tudtam felszúrni, elöl meg egyet a bálafogóval. Az első harmincnál még minden rendben volt, és ekkor jelent meg az a bizonyos bárányfelhő. Na ilyenkor indul a Széna-kommandó....! Kapcsolás dupla sebességbe, az ülést akár ki is lehetne venni, vagy inkább a fejemre tenni, mert a fejem többet érte a tetőt mint a seggem az ülést. Amint kiérsz a szérűre, a pici széna-manók már mondják is melyikre tolass rá amelyikhez közel ott van egy másik is. Megállás nélkül tolatok rá a másikra is, nem tökölök az összerakással. Amint megemelem hátul, már mondják a manók melyik áll legkedvezőbben a bálafogónak. Ráfogok, indulás hatszázzal befelé, azt sem tudom melyik a seggem melyik a fejem úgy ugrálok a fülkében, néha elengedek egy-egy "k...a anyád varázsigét", ami ugyan nem használ, de könnyebben verem be a fejem utána. Beérkezésnél már menet közben lassítás nélkül ejtem a két hátsó bálát, emelem az elsőt rakom be, fönt a kisgép elveszi már tolatok és fordulok hátrafelé miközben leengedem az elejét, kapcsolás előremenetbe ráfogok az egyik bálára, mire a kisgép fönt felrakta, én már ott vagyok a következővel is, s ha azt is elveszi akkor hatszázzal kifelé a következő háromért. Amikorra leesnek az első cseppek, éppen az utolsó bálát rakom be a szénapadlásra, és meg vagyok róla győződve, hogy az eső nélkül szart se ért volna az egész....!