Esti etetés a futóistállóban, ahány ló annyi torpedó repül rá a kosztra. A legbátrabb már a nyakamon liheg, gyorsan visszafordulok szájba vágom mielőtt eltaposna. Ettől tisztes távolságot tart tőlem, a többi ló meg tőle. Több adagot teszek le mint ahányan vannak, mégis megy a harc. Huszonhat éves sheti póni, épp hogy kilátszik a földből, ennek ellenére nekiront a nálánál négyszer nagyobb lónak, aki nem ijed meg, póniló pedig még lőtávolon kívül lestoppol, így nem éri el a jobbos amit neki szántak. 

-- Na póniló, ezt benézted...! - mondtam neki, de ő egy cseppet sem jött zavarba, és azt válaszolta.

-- Tudod barátom, egy próbát megért....! Mert aki nem próbálkozik, az semmire sem viszi az életben...!

-- Na nézzük azt a másikat...! - azzal nekiszalad egy másiknak nyújtott nyakkal lesunyt füllel, és már messziről azt kiabálja neki :

-- Húzzál innen kicsi huszár, mert a torkodba rúgom a kést, de szedd a lábaidat gyorsan míg ki nem tépem az összeset aztán egyenként a hátadba állítgatom őket, hogy még azt hiszik sündisznó vagy...!!!!...... Hoppá..! A másik ló fejvesztve menekül, és lelki szemei előtt ott lebeg, hogy a nagy varázspóniló őt sündisznóvá változtatja, ennél rosszabbat pedig el sem tudna képzelni. Amint elsiet mellettem megjegyzem neki, hogy  de hát te sokkal erősebb vagy, miért hagyod magad...!?  

Nem érkezik válasz indulok kifelé. Ahogy elmegyek a póni mellett felnéz, rám kacsint és csámcsogva hozzáfűzi :

-- Ugye, megmondtam...! Jegyezd meg barátom, minden a fejben dől el....!