Folytattuk utunkat az autópálya nyomvonalát követve. Ez azért lényeges, mert az nem végig Ausztriában fut, hanem átmegy Németországba, majd München előtt ágazik le ismét vissza Tirol felé. Ez azt jelentette, hogy kétszer is át kellett autóznunk a hajdani határállomásokon. Tapasztalataim azt súgták, menjek vissza az utánfutóba, annak ellenére, hogy megszűntek ezek az átkelőhelyek, lévén az osztrákok is az Eu. tagjai. Hátra is mentem, de már nem a széna alá, hanem csak felfeküdtem a tetejére, s együtt csodáltuk a gyönyörű tájat Tájfunnal, a ponyvába vágott ablakon. Ez ugyan könnyelműségnek bizonyult, de a jó öreg Szerencse végig ott loholt mögöttünk, szinte letaposta a sarkunkat. Úgy beszéltük meg, amint átértünk, a határt követő első pihenőhelyen visszaülök az autóba. Át is értünk probléma nélkül, s az első pihenőnél Pista kihajtott, de észrevette - amit én is láttam - , hogy a kijáratnál vámosok és határőrök állnak, mintha csak ránk várnának. Kobza Pista lassan szép komótosan megtankolt várva, hátha odébb állnak, de azok csak vártak. Pista nem hagyta magát, elkezdte lemosni a szélvédőt, de azok csak tovább vártak. Húsz perc is beletelt mire aprólékos gonddal körbe lemosta az ablakokat, ám a vámosok csak nem tágítottak. Miután már csaknem az egész autót lemosta, és a vámosok még mindig nem akartak odébb állni, Pista úgy döntött elindulunk, hogy szembenézzünk azzal amit nekünk szánt a Sors. Sem helyem, sem időm nem volt, hogy visszamásszak a rejtekhelyemre. A futóban a feszültség a tetőfokára hágott, szívverésem duplájára fokozódott amint lassan araszoltunk a biztosnak hitt vég felé. Ha a lottón így jönne be az ötös, amilyen biztosan megállítottak minket, akkor már nagyon gazdag emberek lennénk. Amint megálltunk, Pistát  kiparancsolták az autóból, de meg sem várták, hogy kikászálódjon máris utasították a csomagtartó kinyitására, miközben a következő kérdések hangzottak el többször egymás után.
- Cigaretta, drog, alkohol ?!
- Cigaretta, drog, alkohol ?! - s mindezt olyan természetességgel, mint akik hozza vannak szokva a nyílt egyenes válaszokhoz, mint például: - Igen biztos úr éppen drogot szállítunk, és ha már ilyen becsületesen bevallottuk, ugyan engedjenek már tovább, mert nagyon el vagyunk csigázva ettől a rohadt drogcsempészéstől !
Pista nem volt ennyire "becsületes", és inkább azt a későbbiekben is jól bevált választ ismételte:
- Nix ferstén ! Nix ferstén !
Mutatták neki nyissa ki a csomagtartót. Ő elindult előre, de megfogták a karját , visszahúzták, és ismét elmutogatták neki, hogy a csomagtartót nyissa ki. 
- Nyitnám én ha hagynád, mondta Pistánk a karját tartó vámosnak tökéletes magyarsággal, s ismét előre indult, gyanakvó tekintetek kíséretében. Lehajtotta a hátsó ülést és eltűnt a csomagtartóban a tiszt urak legnagyobb megrökönyödésére. S amikor már csak a kalimpáló lábai látszottak ki belőle, egyszerre felpattant a csomagtartó teteje, és előtűnt belőle a csomagok között Kobza Pista becsületes kun-magyar feje. A hátul álló vámosnak némi időt vett igénybe, mire ismét fel tudta tenni a kötelező kérdést.
- Cigaretta, drog, alkohol ?!
- Cigaretta, drog, alkohol ?! - egyre hangosabban. Bevallom, egy "picit" izgultam, hogy Pista megtörik a "vallatás" során, és elárulja, hogy a Panyi ott lapul útlevél nélkül a futóban. Ő azonban csak fújta a jól bevált szöveget a táskák mögül:
- Nix ferstén ! Nix ferstén ! 
Beletúrtak a táskákba, nem találtak semmit, de feltűnt nekik, hogy két csomag van, és csak egy ember.
- Kié a másik csomag, hol van a másik ember?!
Kobza Pista széttárta a kezeit, s a legártatlanabb, s legbecsületesebb ábrázattal válaszolta, hogy :
- Nix ferstén ! Nix ferstén !
- Hagyjad már,  nem ért semmit ! - hallatszott egy másik vámos hangja.
- Jól van, elmehet !
Pista meg elmutogatta neki, hogy segítsen lecsukni a csomagtartót, és ismét eltűnt a hátsó ülésen. A vámosok mosolyogva segítettek neki, s eszük ágában sem volt a futóba bepillantani, ami ugye egy vámvizsgálatnál nehezen elképzelhető. Amint kifelé gördültünk, úgy lapultam a szénához, mintha része lennék az utánfutónak. Szívem már lassan hozzászokott, hogy pár szinttel lejjebb kellett költöznie ezzel együtt kissé túlzsúfolt lett az alsó lakás, azaz az alsógatyám. Olyan hangosan dobogott, attól tartottam észrevesznek a nekünk sorfalat álló vámosok, akikkel farkasszemet néztem amint haladtunk el előttük. Hála istennek a nap éppen szembe sütött nekik, s nem láthatták, hogy éppen egy infarktus szélén álló illegális bevándorlónak néznek a szeme közé.  A második határon eseménytelenül haladtunk át, betartva a biztonsági előírásokat. Már Tirol meredek emelkedőivel küszködtünk, amikor úti célunktól nem messze, egyszer csak sűrű fehér füst szállt fel a magasba, és gomolyogva borított be mindent . Ha ez a Vatikánban történik a pápaválasztás idején akkor a következőt jelentik be : - Habemus papam ! Van új pápánk !
Több jel is utalt azonban arra, hogy itt nem erről lehet szó, példának okáért az is gyanúsnak tűnt, hogy a füst a motorháztető alól kígyózott a magasba. Habemus problem...! Van új problémánk..! - jelentette be Kobza Pista, hiszen ő volt a protokollért felelős államtitkár. Végül is arra a megállapításra jutottunk, hogy felforrt a vizünk, ami ugye pápaválasztás idején megszokott dolog. Amikor visszahűlt, feltöltöttük és tovább indultunk. Szegény autó mindent megtett, küzdött az elemekkel, minden emelkedő végén köhögési rohamot kapott, s mire Telfs-be értünk a maximális sebességünk a felére, azaz harmincra csökkent. A verseny helyszínén beirányítottak két csillogó villogó ezüst űrhajó közé. Akkorra már úgy elfáradtunk, hogy eszünkbe sem jutott kisebbségi érzéseket táplálni magunkban. Elláttuk a lovat, s már régen besötétedett amikor megágyaztunk a futóban. Szállodára nem volt pénzünk, azt azonban még csak nem is sejtettem, hogy annyi pénzünk sincs, ami a nevezési díjra elegendő lenne.......