Abban az időben gyakran szállítottam lovakat, s elég jól ismertem a határátkelés csínjátbínját. Lovakkal, mindig a "teherhatáron" kellett be- és kilépni. Első lépés az volt, hogy a határőrök ellenőrizték az útleveleket, adtak egy un."laufzettel"-t, s rányomták a pecsétjüket, ami azt jelentette, hogy az útlevelek rendben vannak. Ezután állhattál csak be a parkolóba, ahol a vámhatóság ellenőrizte a rakományt. Az útlevelet többé már senki sem kérte, elég volt a "laufzettelt" bemutatni, az osztrák határőrök hittek magyar kollégáiknak, s nem csekkolták többé a passportot. Ezen ismeretek birtokában úgy döntöttem, hogy illegálisan hagyom el az országot, és utazok ki a Telfs-i versenyre, érvényes útlevél híján. A megbeszélt időpontban Lajosmizsén voltam, Kobza Pista "járműbeszerző" körútjáról még nem ért haza. Nem sokkal később ő is felbukkant egy "újszerű", alig harminc évig használt WV Jettával, amit jellegzetes külseje miatt, két perc alatt megtaláltak volna egész Europaban, igaz erre semmi szükség nem volt, hiszen a fogadóirodákban csak minimális eséllyel lehetett arra tenni, hogy ezt az autót valaha is el fogják lopni. Szerintem, ha kiraktunk volna a tetejére egy kalapot, pillanatok alatt teledobálták volna pénzzel. Az autó rövid leírása : jobb eleje- zöld, bal eleje - rozsdabarna, motorháztető - kék, jobb hátulja - piros, bal hátulja - fekete, csomagtartó - narancssárga. Manuális irányjelző, ami azt jelentette; - kézzel kellett mozgatni, hogy villogjon is. Kipufogó sportosan kiégve, ettől mély basszus hangja volt, de ez úgy illett hozzá, mint Clint Eastwoodhoz a svájci sapka. Extrák :rádiós kazettás magnó, és belülről nyitható csomagtartó. Ez úgy működött, hogy le kellett hajtani a hátsó ülést, bemászni a csomagtérbe, és egy bálamadzag meghúzásával belülről nyílt a csomagtartó. Az autóhoz külön használati utasítást is adtak, hogyan kell indítani és leállítani, mit kell tenni ha váratlanul felbőg a motor, vagy mi a teendő ha elkezd nem fogni a fék, bár biztosítottak arról, hogy utóbbi csak ritkán fordul elő. Melyik sebességet lehet egyedül berakni, és melyikhez kell két ember. Ezt úgy oldotta meg Pista, hogy rögtön kettesből indult, és abból négyesbe kapcsolt. Ehhez az autóhoz szerzett még egy hasonszőrű utánfutót, ami tulajdonképpen rendben is volt, csak a rendszámot kellett "javítani". Dórikával raktunk be szénát úgy, hogy kialakítottunk alatta egy kis rejtekhelyet, ahová a határ előtt "illegalitásba" kellett vonulnom.  Ilyen előzmények után felpakoltunk, és telve bizalommal a Teremtő iránt, angyalok hadától kísérve elindultunk. A határ előtt átszálltam a futóba Tájfun mellé, Pista meg letakarta a kuckómat egy bála szénával. Simán ment minden, s miután leparkoltunk, kiszálltam a futóból. Onnantól kezdve én intéztem a vámpapírokat, minden úgy alakult ahogyan terveztük. Kifelé már nem bújtam el, én adtam oda az osztrák határőrnek a "laufzettel"-t, amit az álmosan fogadott, és intett, hogy mehetünk. Pista rálépett a gázra, alig telt bele öt perc már el is értük a hatvanas "utazósebességet", s egykedvűen száguldottunk Tirol felé. Már mélyen bent jártunk Ausztriában, amikor szemembe ötlött egy tábla, amire az volt írva, hogy "Vignetta". Kérdeztem Pistát, van-e autópályamatricánk, mert ha nincs és elkapnak fizetnünk kell 6000,- Schilling büntetést, vagy különben lecsuknak . Ezzel sikerült is meggyőznöm a beruházás hasznosságáról, ezért a legközelebbi benzinkútnál kihajtottunk, hogy beszerezzük a matricát. Miután megvettük, megnyugodva ballagtunk vissza az autóhoz, de nyugalmunk egy pillanat alatt szerte foszlott, amikor megpillantottuk azt a két mogorva fehér sapkás rendőrt, akik az autónk körül ólálkodtak, s egyre csak csóválták a fejüket. Amint nyilvánvalóvá lett, hogy mi birtokoljuk a járművet, rögtön ránk förmedtek. 
- Hol van a "vignetta" ?! - és rámutatott a szélvédőre,  amin még volt egy kettő az autó fénykorából. 
- Itt van a zsebemben !- s megmutattam neki a frissen vásárolt matricát.
- Jól van, de akkor meg miért nem ragasztottad fel?! - kérdezte megenyhülten.
- Mert ha mindegyiket felragasztom, akkor már ki se látok az ablakon a sok matricától ! - válaszoltam látszólag ingerülten, de persze a szívem a gatyámban dobogott meglehetősen hevesen, s ha hirtelen le kellett volna ülnöm, bizony nehezére esett volna a vérellátás.
- Jó, jó, jó,  legalább tedd ki az ablakba jól látható helyre !  azzal beültek az autójukba, és gyorsan távoztak, nem tudhatták, hogy éppen egy előléptetést szalasztottak el velünk, azonban a későbbiek folyamán úgy tűnt, hogy aznap a hatóságoknál mások sem hajszolták a karriert, de ne menjünk a dolgok elébe. 
Fellélegeztünk, mert nem tudtuk, hogy ezt az incidenst majd rövidesen egy újabb követi. Közben ahogy megnéztem a lovat, feltűnt a futón egy kicsi alumínium táblácska, ami tájékoztatást adott a műszaki paraméterekről. Valamiért az az érzésem támadt, hogy ezek a paraméterek nem egyeznek meg a forgalmiban található adatokkal. Így aztán közös megegyezéssel lefeszítettük és kidobtuk a kukába, ami később nagyon hasznos cselekedetnek bizonyult !