......azt szeretem, hogy olyan valószínűtlen dolgok történnek benne. Mesélek neked egyet. 

     Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember legkisebb fia, aki az égvilágon nem örökölt semmit, sőt még a Burkus király lányát sem őhozzá adták, mert azt mondták, hogy nem versenyképes. Mit tehetett, elvette egy másik szegény ember legnagyobb lányát. Világra szóló lakodalmat ültek, húsz országból jöttek szegény emberek, hogy csodájára járjanak az ifjú párnak. Dugig volt a másfél szobás panel, de harminc szegény ember kis helyen is elfér. Amint a pénztárcájuk véget vetett a lakodalomnak, rögtön elindultak együtt a nagybetűs életbe. Nem sokára leányuk született. Nagy volt a boldogság, míg el nem fogyott az a tizennégy ezer forint amit egy porszívóval együtt nászajándékba  kaptak, és a fizetésük meg nem ért már egy fabatkát sem. A vécépapír is egyre vékonyabb lett, csak idő kérdése volt, hogy mikor következik be tragédia. Már a bogárhátút sem tudták levizsgáztatni, igaz nem is akarták, mert nem akartak nagyzolni a szomszédok előtt. Ez volt az a pillanat amikor a szegény ember legkisebb fia eldöntötte, hogy süttet hamuban sült pogácsát, aztán útnak indul az Üveghegyen innen szerencsét próbálni. El is szegődött a Bőrgatyások országában a mesebeli gazdag emberhez, akinél ugyan három nap volt egy esztendő, de hét év lett belőle. Ekkor megkapta a fizetségét, az arany tojást tojó tyúkot meg egy bőrgatyát.  Az aranytojást tojó tyúkért vett egy takarosnak ugyan nem mondható, de azért csúnya kis tanyát. Amint így élnek éldegélnek, egyszer csak megszületett a szegény ember legkisebb fiának a legkisebb fia. No most kell elővenni a bőrgatyát, aztán majd annak az árából felnevelik a legkisebb fiút. Igen ám, de kiderült, hogy már a bőrgatyájuk is ráment a tanyára. Ejnye nekikeseredett a szegény ember legkisebb fia, meghányta vetette magában a dolgot, majd szólt a feleségének, hogy süssön hamuban sült pogácsát, és elindult másodszor is szerencsét próbálni. Ment mendegélt, mígnem egy Malév géphez ért. Kérdezi tőle a Malév gép.

- Hát te mi járatban vagy erre ahol még a madár se jár.

- Én bizony elindultam a Tündérek és Manók országába, de sehol sem találom, nem tudnál útbaigazítani !?

- Éppen oda indulok, el is viszlek szívesen azért a hatvanezer aranypengőért ami ott lapul a zsebedben !

Mi tehetett a szegény ember legkisebb fia, kiganyézta a pénztárcáját, és az utolsó petákját is odaadta a Malév gépnek, csak hogy eljuthasson a Tündérek és Manók országába. Se tündérül, se manóul nem beszélt, azok pedig nem értették a bőrgatyások nyelvét. Nagyon értett viszont a táltosparipákhoz, dolgos gyerek volt világ életében, ezért a tündérek és manók nagyon megszerették.  Na, öt év alatt le is telt a három nap egy esztendő, és könnyes szemmel útjára engedték a szegény ember legkisebb fiát, de előtte még megtömték az iszákját arannyal ezüsttel, amiből kifizette az összes adósságát Ekkor elhatározta, hogy elszegődik a Gazdagok országába. Talált is egyet aki ugyan nem volt gazdag, de viszont nagyon hülye volt. Ez rögtön felfogadta, itt is három nap volt a másfél év. A hülye ember annyira megszerette, hogy nem akarta elengedni, és azt mondta neki, hogy nem fizet. Miután azonban a szegény ember legkisebb fia beígért neki cserébe egy kurva nagy pofont, inkább kifizette és útjára engedte. A tündérek országából azonban eljutott a szegény ember legkisebb fiának a híre egy gazdag emberhez, aki felfogadta a táltosparipái mellé jó fizetéssel amihez nagy palotát is adott. Azt még nem tudja a szegény ember legkisebb fia, hogy itt hány év egy esztendő, azonban egy hónap alatt a gazdag ember annyira megkedvelte, hogy busás fizetésemelést kapott. És ezzel a mesének még nincs vége, de hogy hogyan folytatódik azt csak a Nagy Varázsló tudhatja.....