Alexander egy orosz srác volt aki Gödöllőn tanult és Sáriban töltött egy hónapot a gyakorlati idejéből. Nagyon jól beszélt magyarul, de a kiejtésén észre lehetett venni némi palóc dialektust. Amikor először találkoztunk, nyújtotta a kezét és mondta a nevét.

- Szía, Alekszandrrr....! Majd, hogy ne essünk kétségbe, nem kell mindig ilyen hosszan szólítani, hozzátette : - Mógyorul Sónyi...! Később mindig ugrattuk ha találkoztunk vele, legalábbis annak szántuk, de ő mindig komolyan vette. Ez a következőképpen zajlott.

- Szia Sónyikám, jól aludtál...?! 

- Szía Júri ! Figyélj csok...! Ném Sónyi, honém Sónyi...!

- Jó, jó rendben, majd legközelebb úgy mondom, ígértem meg neki, aztán másnap kezdtük elölről, és ő mindig türelmesen elmagyarázta nekem vagy nekünk hogy az ő neve magyarul annyit jelent, hogy Sanyi. Amikor lejárt a gyakorlata, eljött elköszönni, és megkérdezte, hogy szerintem hol lehet Búdapéstn moarvoanyfórmért vénni. Moarvoanyfórmért...? Hát most hirtelen nem tudom, de gyere megkérdezzük a Lacit...

- Laci...! Nem tudod véletlenül hol lehet Pesten moarvoanyfórmért venni ?

- Micsodát ?

- Moarvoanyfórmért. Na itt már muszáj volt Sanyinak is közbeszólni az érthetőség kedvéért, ezért kijavított.

- Júri, té bólond, áz ném moarvoanyfórmér, honém moarvoanyfórmér.....! Ezen aztán jót nevettünk, és elmagyaráztuk neki, hol lehet Pesten márványfarmert kapni.....