Ezt a szót hiába keresnéd a szótárban, valószínűleg nem találnád meg. Sáriban ez volt a beceneve Laci lovászlegényének, aki viszont legénynek már nemigen volt mondható, hiszen közelebb volt a hatvanhoz mintsem az ötvenhez. Egyébként Németh Istvánnak hívták a becsületes nevén. Az volt a nevezetessége, hogy úgy be tudott rúgni, hogy olyankor ha felállt az asztaltól rögtön eltáncolta a Lord of the Danceből, a Cry of the Celts című szóló betét táncot, amit később Michael Flatley tett ismerté szerte a világon, de egyébként teljes egészében az öreg koreografálta. Sokszor voltam szemtanúja amikor Pista bá éjszakába nyúlóan, fáradhatatlanul dolgozott a számán. Szinte még látom amint egyet előre kettőt hátra perdül jobbra,....... aztán felállt, és tovább. Ez volt a szenvedélye, imádott táncolni. Fent említett nevét  akkoriban ragasztották rá, amikor még nemhogy mobiltelefon nem volt, de vonalas is csak három  egy faluban. Egy az orvosnál, egy a tanácselnöknél, egy meg a postán. Aratás volt és tönkre ment az IFAban a kompresszor. Mivel nem volt telefon, beküldtek egy futárt a központba Pista bácsi személyében, akinek az volt a feladata, hogy elmondja, hogy  az imperialisták ellen folytatott háborúban, a munka frontján a kompresszor hősi halált halt, és küldjenek egy szerelőt aki a bajt orvosolni tudná. Igen ám, de amikor az iskolában a kompresszorról tanultak, az öreg rubeolával feküdt otthon, így nem voltak technikai ismeretei a kompresszort illetően, és amikor el kellett volna mondani mi is történt a munka frontján, az öregnek nem jutott eszébe az a szó, hogy kompresszor. Magyarázta, hogy az az izé ott fönn, baloldalt, de nem értették. Utánozta mit csinál egy kompresszor, szívott szuszogott, ( Amint látod az öreg igazi reneszánsz ember volt, mert még az Aktivityt is ő találta fel.) de a szerelők csak nem értették. Ekkor az öreg megcsillantotta nyelvtani zsenialitását, és hangutánzó szóval próbálkozott. 

Ejnye, hogy az Isten húzott volna benneteket a .....ra, hát az a bungattyú ......zmeg...! Na így ragadt rá ez a becenév. Sok versenyen voltunk együtt, és bizton állíthatom, tánctudása semmit sem kopott. Egyszer kint voltunk Grázban, amolyan barátságos mérkőzést víni a sógorokkal. Szombat estére táncmulatságot szerveztek, amire mindenki meg volt híva. Laci azonban mondta az öregnek, hogy a megelőző három napon már eleget táncolt, ezt jó lenne ha kihagyná. Na, megy javában a mulatság, az öreg meg kinn zsörtölődik magában. Néha kinéztem rá, aztán vittem neki egy két üveggel, hagy táncoljon ő is. Később azonban meguntam kihordani az üvegeket, mert Pista bá nagyon gyorsan el tudott táncolni egy üveg sört. Mondtam neki , jöjjön be. Ilyen hosszú padok voltak, és a sógorok éppen azt játszották, hogy összekapaszkodva jobbra balra himbálóztak a zene ütemére. Mutatom az öregnek, hogy üljön le a sor végére, de szerencsétlenségére épp akkor foglalt helyet, amikor felé közeledett a lavina. Úgy megcsapták, hogy kirepült a padból, aztán felháborodottan elüvöltötte magát, hogy : - De hát ezek verekszenek....! Nagy nehezen megnyugtattam, visszaült táncolni, legalábbis a szemei már nagyon jól táncoltak. Ekkor kezdtek az osztrákok egy hagyományos játékba, aminek a főszereplője egy bot volt. Rászereltek egy csengőt ami ritmusra csengett ha valaki a földhöz ütötte, valamint egy olyan dudát mint ami a régi motorokon volt, és úgy lehetett vele dudálni ha összenyomtad a végén a piros gumiballont. A tetején meg egy paprikajancsi foglalt helyet. Ha valakinek odaadták produkálnia kellett vele valamit. Először a polgármester kapta meg aztán a tűzoltóparancsnok, és így tovább, míg észre nem vették az akkorra már a sor végén szundikáló öreget. Felrángatták a padról és odaadták neki a botot. Az öreg rögtön egy Flatley szólóval nyitott, a közönség tapsviharban tört ki. Az öreg se azt nem értette minek örülnek, sem pedig azt, hogy mit keres a kezében egy bot. Mondtam neki, hogy dudáljon vagy valami. Az öreg a valamit választotta, és elkezdte visszafelé fújni a dudát. Az osztrákok őrjöngtek, tapsoltak mivel a dudát visszafelé megfújni Mission Impassible. Ennél nagyobb csak akkor lett az ováció amikor az öreg megmutatta, hogy semmi sem lehetetlen, és a duda megszólalt valami lehetetlenül vékony hangon visszafelé.   

Az öreg  hamar beletanult a versenyre járásba, ahol az öreg Szikszaival rögtön egymásra találtak, és esténként el el táncoltak egy egy láda sört. Becsületére legyen mondva, hogy munka közben nem ivott. Egyszer amikor már jól be volt táncolva, azt mondja nekem : - Te Gyurikám, te tudod, hogy a részeg ember megmondja az igazat. Én megmondom most neked, ami a szívemen az a számon, nem a hátad mögött, hanem egyenesen a szemedbe...! Én nem sugdolózok a hátad mögött mint egyesek, én ide merek állni eléd és meg merem neked mondani Gyurikám, hogy te vagy a legfaszább gyerek a világon.....hihihihi....!