.....pár évvel azelőtt végzett, hogy a mi körzetünkbe került gyakorló állatorvosként, Dr. Englisch praxisába. Előtte már több helyen megfordult, s mindenhol próbált tapasztalatokra szert tenni. Nos Dr. Englisch praxisában csak lovakkal kapcsolatos tapasztalatok szerzésére volt lehetőség, bár minden találkozásunk alkalmával büszkén emlegette, hogy ő már tigrist is műtött. Ettől azonban még nem tűnt bátrabbnak, amikor a Weltglanz petefészkét kellett megvizsgálnia. Jóllehet azért, mert a tigrist annak idején elaltatták, a Weltglanznál pedig úgymond egyenes adásban kellett bemutatni a műsorát. Erről a lóról mindent elmond, hogy mindössze egy nagyapja volt, ami azt jelentette, hogy az anyja és az apja féltestvérek voltak. A beltenyésztés néha kitűnő eredményeket tud produkálni. Néha ! Többnyire azonban úgyszólván szellemi fogyatékos lesz a ló, és a mi derék kancánk is sajnos ebbe a csoportba tartozott. Tudni kell még annyit, hogy a ló petefészkét leghatékonyabban a végbélnyíláson keresztül lehet kitapintani. Nyilvánvalóan ehhez bele kell nyúlni körülbelül vállig a seggébe. Az első kísérlet a bokszban történt, rátettem a pipát, megfogtam a fülét, a doki pedig megpróbált behatolni csak úgy előjáték nélkül, még a kesztyűt sem olajozta be. Nagyon határozott mozdulattal tolta befelé a kezét, ami félkönyékig be is szaladt. Ekkor a kanca meglehetősen lassan működő idegpályáin felcsordogált a pici agyába, hogy őt szexuálisan akarják inzultálni, ráadásul a biztonsági szolgálat jelentette, hogy illetéktelen személy a hátsó bejáraton próbál bejutni a tiltott városba. Viselkedése arra engedett következtetni, hogy nem lett boldog ettől a felismeréstől. Szemei kikerekedtek és felakadtak, szinte csak a szeme fehérjét lehetett látni. Orrlyukai kitágultak, és olyanokat fújtatott, mint az északi szél, miközben szabadulni próbált, s vágtázni kezdett, körbe a bokszban. A doki próbálta kihúzni a kezét, azonban Weltglanz páratlan szépsége  foglyul ejtette, úgyhogy se ki se be. Kénytelen volt a lóval együtt szaladni, néhány kör erejéig, mire nagy nehezen kicubbant a keze a lóból. Addigra begyűjtött néhány sípcsont rúgást is, és a továbbiakban csak akkor volt hajlandó hozzányúlni a lóhoz, ha kalodába tesszük, ami meg is történt. Ez egy szűk hely volt, elől hátul körülbelül 1.20 cm magas ajtóval. A fejét olyan rövidre kötöttük, hogy mozdulni is alig bírt. Legalábbis azt hittük. A doki ezúttal alaposan beolajozta a kesztyűs kezét, s mély lélegzetet vett mielőtt nekilátott volna a beavatkozásnak. A pipát úgy feltekertem a ló orrán, hogy szinte már úgy tűnt mintha mosolyogna. A doki elégedetten vette tudomásul, hogy innen már nincs kiút, és lám az intelligens faj ismét leigázta a tudatlant. Először csak óvatosan betolta a kezét, s kezdte "kitakarítani" az útban lévő trágyát, de később egyre mélyebbre hatolt, s Weltglanz minden behatolásnál nyögött egy nagyot, felpúposította a hátát s lerogyasztotta a hátulját. Úgy tűnt azonban, hogy ennél többre nem futja a tudományából. A doki viszont ettől határtalan önbizalomra lelt, egyre magabiztosabban kutakodott odabent, s kedélyesen elkezdte közvetíteni nekem az eseményeket, mint Szepesi György az angol - magyar futballmeccsen a Wembley-stadionból. Már nyakig benne volt a lóban, amikor Weltglanz a "megszokott" módon lerogyott, de a következő pillanatban hatalmas fújtatással úgy emelkedett ki a kalodából akár egy tengeralattjáró amikor a felszínre tör. Az első lábait - annak ellenére, hogy nagyon rövidre volt kötve -, átemelte az első ajtón és akkorát ugrott, amekkorát mi "intelligensek" el sem tudtunk képzelni. Elengedtem a pipát, különben egyenesen rám esett volna, de ettől eltekintve megúsztam különösebb trauma nélkül. Nem úgy a doki, aki ismét beragadt, átemelkedett a hátsó ajtón, s kénytelenül működött együtt a lóval, amint az éppen átvetette magát a palánkon. Olyan két és fél méter repülést követően vált le a kanca faráról, majd landolt fejjel az első ajtónak. Arcáról az ijedtségen kívül, a kínok kínja, s némi csalódottság volt leolvasható. Mindenki megúszta kisebb horzsolásokkal, de a folytatás már meghaladta a doki lelkierejét, s nem tettünk több kísérletet Weltglanz nagy örömére. Doktor Bohn, egy fél év múlva újabb tapasztalatszerzésre határozta el magát. Klinikai munkát vállalt valahol északon, de ott már valószínűleg azt mesélte büszkén, hogy egykor még a Weltglanzot is vizsgálta, mégpedig altatás nélkül......