A Scherau ménesnél eltöltött éveimben annyira együtt éltem a ménessel, hogy a legkisebb rezdülést is észrevettem . Rengeteg munka volt, de úgy csináltam mintha az enyém lett volna, talán azért mert egy nagyon jó ember volt a főnököm, akinek nem volt ideje ezzel foglalkozni. Én intéztem mindent, a papíroktól kezdve, az utolsó szögig. Herr Mayer mindig hívott, ha Nürnbergben vagyok látogassam meg az irodájában, de erre sokáig nem került sor. Az egyik hétvégén ismét szó esett a látogatásról, s ezúttal megígértem neki, hogy másnap benézek, mivel mindig hétfőn jártunk vásárolni. Úgy is tettem, és az elkövetkező napon beugrottam az irodába, ami egy kétemeletes villa volt Nürnberg kertvárosában. Felmegyek a lépcsőn ami egy nagy várószobába vezetett, s körbe tömve volt nyakkendős öltönyösökkel, akik papírhegyekkel a kezükben vártak a sorukra, hogy bejuthassanak a főnökhöz. A titkárnő udvariasan megkérdezte mit parancsolok. Bemutatkoztam és mondtam mi járatban vagyok.

- Van időpontja ?

- Nincs.

. Hát akkor sajnos csak a jövő hét közepére tudom önt beírni !

- Á nem érdekes, tessék csak hagyni, nem sürgős majd egy másik alkalommal benézek. Ezzel elindultam lefelé a lépcsőn. A titkárnő azonban utánam szólt.  - Ne haragudjon egy pillanatra, nem ön az a bizonyos Georg Magyarországról, aki a ménest csinálja ?!  - De igen, én lennék ! Akkor várjon kérem egy pillanatot, s azzal a lendülettel be is szólt a főnöknek, hogy itt van a Georg. Egy perc múlva már jött is ki az aktuális nyakkendős, a főnök meg szélesre tárva előttem az ajtót invitált beljebb.  Én pedig farmerben és pólóban bevonultam az üzletemberek templomába, az elképedt nyakkendősök sorfala között. Beszélgettünk egy fél órát, majd elköszöntem, s indultam a lépcsőn lefelé, ahol félúton kisebb tömegbe botlottam. Mivel az épületben talán én voltam az egyetlen aki nem a megszokott öltözködési mintát követte, rögtön kiszúrtak s megkérdezték, hogy én vagyok-e a Georg. Igenlő válaszomat követően lelkendezve bemutatkoztak, és elmondták hogy Herr Mayer már olyan sok jót mesélt nekik rólam, és állandóan ígérgette, hogy egyszer majd bejövök és bemutat mindenkinek, de miután ez nem történt meg, kezdték azt hinni, hogy csak egy kitalált személy vagyok. No, most már értheted, miért csináltam úgy a ménest mintha a sajátom lett volna.

A képen Herr Mayer Sabinével, Romant anyjával látható.