A nagy hó miatt nem tehettem nagyobb túrákat, így nem indultam a vaddisznók nyomába aznap, de rendszeresen vizslattam a környéket abban reménykedve, hátha feltűnik egy a láthatáron. Ugyan a                       disznók nem kommandóztak arra többet, de rendszeres látogatóim voltak az őzek, akik már teljesen hozzászoktak a jelenlétemhez, nem szaladtak el ha mozgolódtam a ház környékén. Az egyik szomszédos fán lakott egy mókus is, aki már úgy birtokba vette ott a környéket, mintha én ott sem lennék. Állandóan a hó alatt turkált, időnként pedig kikukkantott a maga ásta lyukból, körülnézett majd folytatta az ásást. Szerintem az lehetett a hobbija, hogy élelem utáni kutatást színlelve csalja lépre gyanútlan áldozatait,  amikor  közel érnek rájuk veti magát, és átharapja a torkukat.  Akkor jöttem rá, hogy favágás közben, potenciálisan mekkora állandó életveszélynek vagyok kitéve.  Azért mindig összeszedtem magam, és a fogaim közt kést tartva lopakodtam ki fáért, készen állva arra, hogy nem adom olcsón az életem, harcolni fogok férfiasan, hogy a fiam büszke lehessen rám, ne okozzak foltot a család nehezen szerzett becsületén,  ha a poraimat széthintik majdan, szem ne maradhasson szárazon. A biztonsági intézkedések dacára is majdnem tragédia történt az egyik ilyen kinti fabeszerző kalandom alkalmával, tudniillik túlságosan is a kardfogú mókusra koncentráltam,( Csak így zárójelben megjegyzem, hogy  veszélyes kutatómunkám eredményeképpen, a magyarországi halálos kardfogú mókusok - Sciurus fatalis Hungaricus - legnagyobb szakértője lettem. Egyúttal az egyetlen élő is, mivel eddig még senkinek sem sikerült élve visszatérnie, a tudomány e területét kutató tudósok közül.. Odavesztek mind. ) és nem vettem észre amint a levegőből lecsap rám a vérszomjas kékcinege - Cyanistes caeruleus sanguinarius -...  Csak a nagy lélekjelenlétemnek, és egyedülálló túlélési ösztönömnek köszönhetem, hogy a jó isten kegyelméből még módomban áll személyesen leírni ezeket a sorokat. Időközben nagy szorgalommal igazi hőséget varázsoltam a kunyhóban, a cserépkályha melletti hőmérő már majdnem eldurrant a mért 12-13°C - tól. Maradt időm még arra is, hogy kényelmesen leüljek a kályha elé, s kifelé merengjek az ablakon. Amint így merengek vadul, egyszer csak füstszagot érzek, s mikor körülnéztem a szobában köd gomolygott. Kiszellőztettem, nehogy az agyamra menjen a hőség, és ahogy éppen belerévednék a múlt hibáiba, újból gomolyogni kezdett a misztikus füst. Kezdett olyan érzésem lenni, hogy Isten alakja fog pillanatokon belül kibontakozni belőle, és dörgő hangon fog megbízni valami világmegváltó feladattal, amit ugye senki másra nem bízhat csakis rám, egyetlen megbízható hűséges szolgájára. A missziós öntudat ült ki az arcomra, lelkemet áthatotta a világ önzetlen szelleme, amikor fuldokolni kezdtem a köhögéstől. Még időben nyitottam ki az ablakot ismét s észrevettem, hogy a cserépkályhára felpakolt gyújtós lángokban áll. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nem Jézus okozott sejtelmes ködöt, hanem csupán saját balfaszságom segítségével  igyekszem leégetni fejem fölül a menedéket adó kunyhót. Puszta kézzel kapkodtam le az égő fákat, és hogy valaki mégis jelen lehetett azt az bizonyítja, hogy víz és poroltó híján is sikerült megakadályoznom a tüzet. A házikóban ingadozó hőség - ami 8 és 12 fok között ingadozott - izzadtságot csalt a homlokomra, s nem kellett tükörbe néznem, hogy lássam, tiszta korom lettem. Meg kellett volna fürdenem, de a lavór kicsinek tűnt, viszont mivel kint úgysem mászkált rajtam kívül senki sem, vittem ki forró vizet, s először megfürödtem a hóban, majd meleg vízben leöblítettem magam. Törölközés közben vettem észre, hogy nem messze tőlem egy őz szégyenlősen elfordult, a levegőben egy sas megvetően biggyeszti le a csőrét, szemben meg a verebek úgy röhögnek, hogy majd leesnek az ágról. Amikor rákérdeztem jókedvük okára, válaszra sem méltatva tova röppentek, elpletykálva mindenkinek, hogy mit láttak. Mérgemben bemutattam nekik, hogy "kapják be"...!  Erre az egyik kis nyüzüge visszarepül oszt aszongya, hogy :                                                                                       - "...Nekemugatszkisköcsögörüjjéhogynincsidőm,merúgykipreparálnámababaarcodat,hogyutánaa plasztikaisebésziscsakfrankeinsteinttudnabelőledcsinálni!!!!Értvevagyok?Nahúzzábeaházikódbaamígjóazindulatomtekisbaromarcú!!!!!"  Ezt villámgyorsan elmondta, aztán elrepült a többiek után. Bosszankodtam egy kicsit a szemtelenségén, meg hogy talán csak le kellett volna rúgni a fejét, mert hát a tekintélyem ezúttal jelentős csorbát szenvedett, hogy fognak holnap rám nézni az őzek, a nyulak, rókák, nem is beszélve arról, ha netán egy vaddisznóval találkozok. Ott fog mind dőlni a röhögéstől, miközben nyíltan rám mutogatnak majd. Még a pockok is makkal dobálnak majd hátba, de nem akartam botrányt a nyílt erdőben, ezért futni hagytam, mert az még talán nagyobb baj lenne, ha elterjedne a szomszédok között, hogy erőszakos vagyok. Az is lehet, hogy bosszúból szétkürtölné hogy iszok, vagy valami ilyesmi, amiből egy szó sem igaz, de hát nekem kellene bizonygatnom az ellenkezőjét, egyszóval nyakig lennék a slamasztikába. Na mindegy, ami megtörtént az megtörtént, legközelebb nekem kell okosabban viselkednem, hiszen állítólag én vagyok az okosabb..! Bementem a kunyhóba és felöltöztem, majd elindultam a helyenként derékig érő hóban, hogy elérjem azt a pontot ahol van térerő, s hírt adjak magamról. Egy órácska alatt fel is értem, megnyugtattam mindenkit, hogy bár kis szóváltásba keveredtem a szomszédokkal, de minden a legnagyobb rendben van, meg nem kell engem félteni, ha sokat ugatnak majd rájuk gyújtom az erdőt. A mentőhelikoptert meg mondják le nyugodtan, van még zsírom meg hagymám elég. Na, megint túl sokat pofáztam, Anya elkezdett aggódni és közölte, hogy holnap reggel tízre jönnek, mert nem szeretnék, ha valami meggondolatlanságot követnék el. Addig meg fojtsam magamba az indulataimat. Így indultam vissza azon a csapáson amelyiken jöttem s észrevettem, hogy mások is használták az általam húzott ösvényt a hóban. Legalább hasznomat is látja valaki, és mindjárt jobb kedvvel araszoltam a kunyhóhoz lefelé.......