......, hogy a kandúrunk bejelentette az eljegyzését az egyik szomszéd bájos cicájával, illetve már az esküvő napját is kitűzték, és most azonnal közös háztartásba költöznek, mert ö vele fogja leélni az életét. Hiába mondtam neki, hogy nem kéne mindjárt megnősülni, ki tudja miféle fajta az a szomszéd cica. Erre ö rögtön ideges lett, hogy én csak mindennek az elrontója vagyok, fogalmam sincs az igaz szerelemről s látni sem akar többet. Innentől fogva nem is láttuk egy fél évig. Egyszer csak  azonban váratlanul megjelent mintha mi sem történt volna, s köszönés nélkül a lábamhoz dörgölőzve kezdte el magyarázni a bizonyítványt. 
- Tudod George, igazad volt ! Az a kis ribanc ! 
- El tudod képzelni mit éreztem amikor megyek haza reggel a kajával, - mert ugye egész éjszaka vadásztam, hogy őnagyságának meg legyen mindene, - és ez meg ott hempereg a szomszédék nyálas kandúrkájával a családi fészkünkben.
- Na adtam a pofájára ne félj, jól bedagasztottam azt a kényes zselézett fejét....hihihi...úgy menekült, hogy még a gatyáját is elfelejtette felhúzni....hihihihi...!....Aztán szerelmi bánatomban öngyilkos akartam lenni, de ekkor eszembe jutott, hogy a halálommal milyen szomorúságot okoztam volna nektek, s talán soha nem tudtátok volna pótolni a szívetekben keletkezett űrt, ha én már többet nem lennék.
- Nos, szóval az a helyzet, hogy csupán a barátság vezetett haza, meg ugye te szoktad mondani, hogy soha ne feledd a barátaidat ! Ez a mondás zseniális, teljesen magamévá tettem !
- Öööö...,van valami kaja esetleg, mert ebbe a szerelmi bánatba nagyon meg lehet ám éhezni ! Megértően bólintottam, s mintha mi sem történt volna kitöltöttem neki a tejet.......