......elhívott lovat nyírni . No nem azért mert ez lenne a specialitásom, hanem mert már hárman próbálkoztak, és mindenki pórul járt mielőtt még hozzáérhetett volna a lóhoz a géppel. Kaptam bőven figyelmeztetést, nagyon vigyázzak, a ló rúg is, vág is, harap is. Mire odaértem, már minden oda volt készítve, pipa, kötelek erős emberek, s minden egyéb. Ilyenkor mindig átgondolom, mit tennék én, ha lefognának nálam kisebb törpék, és mondjuk meg akarnának nyírni. Hát, én biztos felrugdosnám őket egyenként. Akkor mi legyen a teendő...? Kicsit lekefélgettem, adtam neki répát, nem tűnt egy vadállatnak. Segítőkre nem volt szükségem, minél többen vagyunk, annál nagyobb a sérülés veszélye. Kivezettem a bokszból, hagytam egy kis ideig állni, miközben, elkezdtem összeszerelni a gépet. Érdeklődéssel figyelte. Amint végeztem a szereléssel, beindítottam, és letettem a földre. A másik kezemmel tartottam a lovat, a gép hangjára megfeszült a kötél s elindult hátra felé. Megveregettem, visszavezettem, felvettem a zúgó gépet és úgy tettem mintha ismét szerelném, de most egy kicsit elfordultam, hogy ne lássa mit csinálok, miközben adtam neki egy répát. Nem sokáig bírt a kíváncsiságával, s először csak a vállam felett próbált kémkedni, aztán néhány perc múlva már szembekerült velem és meglátta azt a répát amit a géphez oda fogtam. Láttam rajta, már megfogant a terv a fejében a répa megszerzésére, csak az fránya gép ne lenne ott. Vártam türelmesen. Egy két perc elteltével odanyúlt, ám ahogy megérezte a gép rezgését, visszahőkölt. Én csak vártam. Kis idő múltán jött az újabb próbálkozás, ez alkalommal is visszahőkölt, de már csak a fejét kapta el, nem sokkal utána pedig már a szájában volt a répa, mit sem törődött a gép rezgésével. Ekkor megsimogattam a géppel, és úgy nyírtam meg, hogy nem tartotta senki, én fogtam a kötelet. A legveszélyesebb pillanat az volt, amikor a hátsó két lába között nyírtam a hasaalját, ő pedig hátra nyúlt és a seggemben kereste a répát. Mondtam neki, hogy én nem olyan vagyok...hihihi..., s miután belenyugodott  a fejét is megnyírtam, úgy állta mint a birka. A tulajdonos hölgy, először rettegve, majd csodálkozva nézte végig az eseményt. Amikor búcsúztunk el annyit mondott, szerinte az ő lova szeret engem . Tudom, feleltem, hiszen másképpen esélyem sem lett volna.