....,hogy el sem kezdi..! Bár nem tartom különlegesnek az életemet, bizonyos szempontból mégis az, hiszen azt csinálom amit már két éves gyerekként is szerettem volna, s az akkori tűz még mindig ég bennem, még ha néha lohadni látszik is. Egyetlen szponzorom a Szerencsém volt, akiben mindig a végsőkig hittem, és Ő - talán ezért - a végsőkig kitartott mellettem. Nem volt egy fillér vagyonom, nem voltak gazdag szüleim, nem volt tsz. elnök vagy igazgató az apám, mégis elértem azt amire a sorsom hívatott. 
Miért ?
Mindig volt bennem egy afféle "gyermeteg" hit, hogy talán mégsem úgy van ahogyan a felnőttek mondták, mondják. Állandóan próbálkoztam, s teszem ezt a mai napig, annak ellenére, hogy a világ rossznak látszik, legalábbis ezt akarják elhitetni velünk azok, akik állítólag tudják a "tutit". Mire a gyerek cselekvőképessé fejlődik, addigra már tudja, hogy amire a nagy többség azt mondja , hogy lehetetlen, az az is. Nem fektet felesleges energiát "csacskaságokba". Pedig szerintem a "titok" ott lapul a gyerekek kezében addig, amíg rá nem ébresztik, hogy nincs is varázsereje. Ha elhiszi, valóban el is veszíti, és amikor lehetetlennek látszó dologgal kerül szembe, már meg sem próbálja. Pedig, a nagy dolgok mindig úgy születtek a világon, hogy bizonyos emberek nem hitték el amit a többség állított. A tudomány ennek köszönheti a fejlődését, gondoljunk csak Kopernikuszra. Amikor felvilágosítjuk a gyerekeinket, pontosan azt a varázserőt vesszük el tőlük, ami abban segítené őket, hogy megpróbálják a lehetetlent. És hogy vannak kudarcok ? Persze hogy vannak, de minden kudarc azt jelenti, hogy valaki nem vesztette el a hitét, reményét és bátorságát ahhoz, hogy meg merje próbálni azt amire mások csupán legyintenek ! A Szerencse pedig csak azokat támogatja akikben megvan ez a másik három "összetevő", nem szereti a szomorú embereket. Én azt gondolom, hogy ha kudarcok is érik az embert, az a természetes. Ha minden az ölünkbe hullana, semminek sem lenne értéke. Nincs olyan, hogy valaki örökké nyer. El kell indulni, és folyamatosan haladni az úton előre, s ha nem éred el a kitűzött célt annak csak az az oka, hogy nem a cél a cél, hanem az Út maga. Ezt kellene tanítani a gyerekeinknek, mert az aki belefog ugyan veszíthet, de aki nem indul el az Úton........

.......Nos annak az embernek hű barátai lesznek a Csalódás, a Keserűség, az Önsajnálat, az Irigység, és a Többiek akikben az a közös, hogy utálják a Szerencsét ! Persze nézhetjük pozitívan is, hiszen legalább vannak barátaik ....hihihi...!