Körülbelül négy hónapnyi türelmes előkészítés után, felültem Harryre. Jordan adta neki a nevet, addig csak "az ötösnek" hívtuk, mert ő áll az ötös számú boxban. Hogy miért tartott ilyen sokáig, abból már adtam egy kis ízelítőt a "Harmadik típusú találkozások" című beszámolómban. 

Annyira félt, hogy hetekbe tellett mire egyáltalán normálisan vezetni tudtuk, minden újdonságra félelemmel reagált, aztán lassan megszokta. Mint ahogyan azt is megszokta, hogy soha nem csaptuk be, nem hazudtunk neki a négy hónap alatt, s ezért mostanra már biztonságban érzi magát velünk. Ezt éreztem ma rajta, amikor először mentünk ki szabadon a futószáras körből, és ügettünk le a patakhoz, amit egyébként minden fiatal lóval szoktunk csinálni. 
Tudva levő, hogy a ló - különösen egy fiatal ló - tart a víztől, nem szívesen megy bele első alkalommal egyedül. Nos ez volt a kulcsmondat, ugyanis ha a ló, vagy csikó egyedül érzi magát annak ellenére, hogy a lovas ott ül a hátán, akkor bizony nem végeztünk jó munkát, sőt azt kell mondjam veszélyes vizeken evezünk. 

Ugyanis ilyen esetben könnyen előfordulhat, hogy pánikba esik a csikó, és akkor csak a jó Isten segíthet. Szóval amint Harryvel megálltunk fent a parton, először lecövekelt, nem akaródzott neki közelebb menni. Zártam a csizmát, pálcával könnyedén ütögettem az oldalát, és csettegtem neki jelezvén, hogy mehetsz nyugodtan, én ismerem ezt a terepet, többször jártam már itt. Harry pedig elindult előre, annak ellenére is, hogy természeténél fogva félt.

De megbízott bennem, és úgy gondolta, ha én mondom ezt neki, akkor elhiszi, hitelem van nála, mint egy gyereknél akit kézen fogva vezetnek. Tulajdonképpen ez a ló kiképzés lényege, és hogy ezt milyen módszerrel éred el, annak nincsen semmi jelentősége. Az egész szituáció arra hasonlított, amikor Konrád Lorenz a vadlibákkal végzett kísérleteket, és arra a megállapításra jutott, hogy a frissen kikelt vadlibák azt a hangot követik, amit életükben először meghallanak. 

Az ő vadlibái az ő hangját hallották meg először, s ezután úgy követték mintha az anyjuk lett volna. Harry ugyan nem a mi hangunkat hallotta meg először, de négy hónap alatt felépítettünk benne valamit ami arra készteti, hogy higgyen nekünk, hiszen még soha nem járt rosszul, ha ránk hallgatott.