...... egy Trabant volt, aminek rengeteg vicces tulajdonságát élvezhettem. Az egyik ilyen megnyilvánulása az ablakmosás műveletét foglalta magába. A szélvédő alatt középen a motorháztetőre volt felszerelve a "dűzni", minek segítségével az ablakmosó folyadék a rendeltetési helyére, azaz a szélvédőre spriccelődött kettő,azaz kettő sugárban. Értelemszerűen mindegyik ablaktörlőhöz egy-egy vízsugarat szánt a konstruktőr. Na már most akinek volt Trabantja az tudja, hogy ez egy rendkívül renitens, magas öntudattal megáldott kis autó volt, s ez többek között abban nyilvánult meg, hogyha a szerelő valamit beállított rajta, azt a kicsi kocsi - ha éppen olyan hangulatban volt - könnyedén felülbírálta és önhatalmúlag beállította saját magát. Sajnos legtöbbször ez az önbeállítás nem találkozott sem a tulajdonos, sem pedig a szerelő elképzelésével, aminek következményeként sok szerelő vágta földhöz a sapkáját, esetenként meg is taposta, netán még ugrált is rajta. Nos tehát az én autóm is egy ilyen Trabant volt, és egy idő után már ha bejelentettem a szerelőhöz, az inkább önként szanatóriumba költözött, mintsem utána kényszerzubbonyba vigyék el. Így aztán magam voltam kénytelen gondját viselni, a motorcserétől kezdve az ablakmosó beállításáig bezárólag. Bizonyos idő elteltével az autóm elkezdte az ablakmosó dűznit saját maga beállítani, a már fent említett módon. Ez abban nyilvánult meg, hogy a kettő azaz kettő vízsugár, amelynek a kettő azaz kettő ablaktörlő alá kellett volna landolnia, a szélvédő helyett elhúztak mint a vadlibák jobbról és balról az autó mellett úgy, hogy még a visszapillantó hátuljára sem jutott egy csepp sem. Amennyiben nem kívántam a szerelő sorsában osztozni, kénytelen voltam kiegyezni az autómmal, ugyebár egy vízsugár még mindig több mint a semmi. Úgy állítottam tehát a dűznit, hogy egy vízsugár a szélvédőre ment, a másik meg a p****ba. Ám a vízveszteség nem hagyott nyugodni, s törtem a fejemet miképpen tudnám valami jóra fordítani. Mint mindig a való élet mutatta meg a megoldást, amikor egyszer a bogarakkal teli szélvédőt igyekeztem megtisztítani egyetlen árva vízsugarammal, és éppen egy nagy fodros szoknyás néni mellett haladtam el, aki a piacról tolta haza a biciklijét a megmaradt árujával egyetemben. Amint elhaladtam mellette, a felesleges vízsugár úgy szemközt locsolta, hogy húsvétkor a szomszéd Pisti sem különben. A tükörből láttam, hogy először nem tudta mire vélni a dolgot, de ahogy isten a kezébe adta a megoldást, úgy tűnt mintha káromkodna mint egy kocsis, és az ökleit csak azért nem rázta mert különben felborult volna a bringa. Bevallom őszintén, ez annyira megnevettetett, hogy onnantól kezdve valahogy mindig akkor jött rám az ablakmosás menet közben, amikor valami komoly figura haladt elérhető távolságban az út mentén vagy akár a járdán is. Volt aki percekig nézte értetlenül a kék égboltot, volt aki azt hitte leszarta valami madár, és volt olyan aki rázta az öklét mert rájött a turpisságra.....én pedig hagytam a kisördögöt érvényesülni....hihihi...!