Nagy hiányossága a történelem könyveknek, hogy a fent említett esemény nem szerepel bennük. Így hát rám hárult a feladat, hogy eme hézagot pótoljam, és az utókor számára világossá tegyem az eseményeket.
Már szinte tradíciónak számít, ha Mezőhegyesen verseny van, a rendfenntartó erők összevont hadműveleteket hajtanak végre annak céljából, hogy az itt egybegyűlt huszárokat, a renitenskedéstől elrettentsék. Több kevesebb sikerrel. 
Így történt ez, az 1998-as Mén és Kancaverseny idején is. Csütörtökön estétől már több elfogó vadász rendőrjármű cirkált a város területén , ahol is kifejezetten a segéd motorkerékpárral, bukósisak nélkül közlekedő lovasságra vadásztak. A szóban forgó estén több sikeres rajtaütést hajtottak végre, ezért joggal remélték, hogy pénteken már nem kell tartaniuk a lovasok csínytevéseitől. De a lovasvirtus az lovasvirtus. Történt pedig, hogy a Pest megyei huszárkülönítmény, különleges deszant osztaga ( a deszant osztag feladata, az ellenséges hátországban történő rendzavarás és gyors rajtaütések szervezése ), feladatát sikeresen végrehajtván, úgy döntött , csatlakozik a városon kívül táborozó főerőkhöz.
Tudomásuk volt azonban arról, hogy az adott időpontban már minden felderítő egység őket körözte az ellenséges hátországban. Ennek ellenére az áttörés mellett döntöttek, és az akciót még az is nehezítette, hogy hárman mindössze egy járművel rendelkeztek. Az akció végrehajtásának időpontját este kilenc órára határozták meg. Lopakodó üzemmódban, lámpa nélkül próbáltak átcsúszni az őket lázasan kereső rendfenntartó erők között. Nem számoltak azonban azzal, hogy egy eltévedt rendőrjárőrrel futnak össze a vasúti átjáró előtt. Nosza, rajta meneküljünk, húzzad a szarvát, hallatszott hátulról a kétségbeesett kiabálás ! Sándor kapitány mindent megtett, de a járőr egyre közelebb került hozzájuk, ezért utasította a beosztottait, hogy ugorjanak le és meneküljenek, majd ő az élete árán is feltartóztatja a gaz labancokat. Amint megállásra bírták, papírokat követeltek tőle, amivel ugye egy deszant egység tagjai eleve nem rendelkeznek, mert ha megtalálják náluk beazonosítják az egységet. Ezért Sándor kapitány, azt füllentette, hogy otthon felejtette a papírokat. A szerv következő kérdése az volt, hogy vajon hol leledzik a másik két bűnelkövető, akik az előbb még ott mögötte ültek. Sándor Balázs csodálkozva hátranézett, és angyali mosollyal közölte, itt ugyan nem ült senki, meg hát tudja a biztos úr, ez egy egy személyes segéd motorkerékpár, amin a törvény szerint csak egy ember utazhat, és csak nem tetszik rólam azt gondolni, képes lennék megszegni a törvényt. Ekkor szólalt meg a közeli bokorban a Fábiáncsics telefonja. Az ellen gyorsan cselekedett, bekerítették őket, s bár a rejtőzködő huszárok hősiesen védekeztek, győzött a túlerő. A felderítő kommandót előállították, s csak bőséges váltságdíj fejében nyerték el újfent szabadságukat. Ezek voltak az előzmények. Másnapra az időjárás rendkívül kedvező körülményeket biztosított, a háború kitöréséhez, ugyanis ragyogó napsütés fogadta a lovaspályára szivárgó lovasokat. Játékárusoknak álcázott fegyverkereskedők is kipakolták árujukat, s amikor a Wiltfang-huszárok ( Tóth Balázs, Sarok Tamás, és jómagam ) a helyszínre érkeztek, úgy döntöttek vásárolnak néhányat azokból a szép vízi karabélyokból. Soha nem lehet tudni mikor tesznek majd jó szolgálatot. Egyre melegebb lett, s amint a történelmi elemzők munkáiból később kiderült, ez lett a háború kitörésének közvetlen oka. Ugyanis, Tóth Balázs harcostársunk - látván a csongrádi zászlóalj szenvedését a déli napsütésben - úgy döntött, segít helyreállítani a napmelegtől homályossá vált tisztánlátásukat, és a frissen vásárolt fegyverrel szemközt lőtte Hegyi Zsolt brigadérost. A felháborodott csongrádiak ellentámadásba mentek át. A huszárbecsület nem engedte, hogy cserben hagyjuk társunkat, ezért tüzérségi össztüzet zúdítottunk a hevesen támadó ellenfélre, amitől megtört a támadás lendülete, és menekülőre fogták a dolgot. A lovassági harcászati szabályzat szerint, addig kell üldözni a menekülő ellenséget, amíg fennáll az újra egyesülés lehetősége. Osztagunk ennek a szabálynak tökéletesen eleget tett, s még akkor is bujkáltak, amikor Czurkó Szili az ebédjeggyel próbálta előcsalogatni őket.
Ez nem maradhatott megtorlatlanul. A csongrádi titkosszolgálat, bizalmas csatornákon megszerezte a fegyverkereskedő szigorúan titkos tartózkodási helyét, és felvásárolták az összes fellelhető csodafegyvert.Mindez a legnagyobb titokban zajlott. Ebéd után az óvatosságot félretéve ballagtunk lovainkhoz , amikor hirtelen felbukkantak a csongrádiak, és ádáz üvöltéssel ránk vetették magukat.Tudva levő, hogy a huszárok soha nem menekülnek ezért mi sem ezt tettük, hanem a visszavonulás mellett döntöttünk, s ennek nyomán félrerugdosott vödrök, eldobált villák, lelökdösött szalmabálák tanúskodtak a harc hevességéről. Időközben a kialakuló harcok hatására, újabb egységek érkeztek Biharból, Pestről, Győr és Fejér megyékből , s ki tudja honnan, a legmodernebb fegyverzettel voltak felszerelve. Kis idő elteltével, már senki nem tudta, miért folyik a harc, mindenki lőtt mindenre ami mozgott. Az etikát félretéve, egyesek nem kímélték a nőket és a gyerekeket sem. Gyakori látvány lett, amint lelkiismeretlen gazemberek, védtelenül sikoltozó amazonokat, 
üldöznek, lelkes "vizes póló" csatakiáltással. Vacsoraidő tájékán fegyverszünetet kötöttünk, és a megállapodás szerint, este mindenki megjelenik majd fegyvertelenül ,a "Kultúrháznak" nevezett erődítményben. A béketárgyalások ott folytatódnak. A helyzet komolyságára való tekintettel, mindenki pontosan jelent meg a tárgyalások helyszínén, ahol a feszültséget oldandó, könnyed diszkózene szólt. Este tíz óra felé, már kezdett számomra egyhangúvá válni a dolog, ezért úgy döntöttem, kimegyek a friss levegőre. Többen álldogáltak a bejárat előtt, köztük Bánfi Vili a halasi ezredből. Egykedvűen dohányzott, s válaszként arra a kérdésre, hogy milyennek találja a benn zajló eseményeket, Vili még egy utolsót szippantott cigarettájából, s - nem találván hamutartót - elnyomta a csikket a mellette álló helyi gladiátor csupasz alkarján.
- Dög unalom az egész, el is megyek haza ! - mondta, s így is tett. Az illető pedig vagy spártai nevelést kapott, vagy csak egyszerűen megijedt, mert egy hangos nyikkantással sem fejezte ki rosszallását. Én is elmentem lefeküdni, s innen már csak a résztvevők elbeszéléseiből raktam össze a történetet, aminek történelmi hűségéért nem vállalhatok garanciát. A fent említett "spártai gladiátor", bár pókerarccal tűrte megaláztatását, később sereget toborzott és véres bosszút esküdött. Tizenegy óra körül, a regionális hadsereg körbezárta az épületet, s csak akkor lett volna hajlandó elvonulni, ha a becsületsértést elkövető gaz gyaur kutya fejét, kopjára tűzve átadják nekik. Vili ekkor már az igazak álmát aludta. Fővétel híján, rátörték az ajtót a mulatozó huszárokra. Hrisztoforo lovag, - Csak a testemen keresztül ! -, felkiáltással állt elébük, s ebbéli kívánságát nem hagyták figyelmen kívül, mivel átgázolt rajta az egész horda . Gróf "K". angolos hidegvérrel érdeklődött a megvadult sereg ott tartózkodásának okairól, majd vette tudomásul, hogy szájba vágtak. A huszárok visszavonultak a belső várba, a bőrfotelsor mögé, és az egri nők példája nyomán repülő hamutartókat és sörösüvegeket irányítottak az ostromló had irányába, majd néhány székláb segítségével kiszorították a várból a vérszomjas harcosokat. Kicsivel később a rendfenntartó erők megrohamozták és szétszórták a regionális hadsereget, és biztosították a lovasság biztonságos hazatérését.
Másnap a lovaspályán a következő kép fogadott. Érkező autónk előtt átsuhant egy menekülő harcos, akit többen szándékoztak utolérni, kezükben egy egy vödör vízzel. A parkolóban, csak a jó reflexünk mentett meg minket a külső, az autót pedig a belső mosástól. Már zajlott a verseny, de ez az égvilágon senkit nem zavart. A tribünön is felizzott a harc, néha a másik embert használva fedezéknek nyomultak előre az offenzívát végrehajtó erők. Hevessy Barna diplomáciai úton kívánt pontot tenni a háború végére, de miután homlokon lőtték, letett ebbéli törekvéseiről, és a dísztribün oltalmába vonult vissza. Mire vége lett a versenynek, már mindenki javarészt csuromvizesen, készülődött hazafelé, s amikor az utolsó lószállító is elhagyta Mezőhegyest, kitört a "világbéke". 
- Ja, hogy ki nyerte a versenyt ? Hát ki emlékszik a részletekre !?