2013. már 30.

Tündérmese

írta: Panyi György
Tündérmese

Hol volt hol nem volt élt egyszer két tündér a hatalmas univerzumban.Régen egyek voltak, együtt vándoroltak, s a világegyetem minden szegletét bejárták,mert szerettek volna otthonra találn. Azonban sehol sem leltek, olyan helyre ahol szívük szerint letelepedtek volna. Egyik ilyen felfedezöútjuk alkalmával, egy csodálatos bolygót fedeztek fel, gyönyörü azúrkék tengerekkel, hatalmas hegyekkel, varázslatos vízesésekkel. El voltak büvölve, és eldöntötték, hogy ezt a helyet választják otthonuknak. Megszólították hát a gyönyörü bolygót, illendöen köszöntötték, majd megkérdezték, hogy lenne-e ellenvetése az ellen, ha letelepednének rajta. A bolygó öreg volt és bölcs. Tudta, hogy a tündérek a legjobb varázslók az egész világegyetemben, szerette öket, de tartott is tölük, mert néha, szertelen varázslataikkal képesek voltak akár millió éves bolygókat is semmivé tenni. Annak ellenére, hogy a rosszindulatnak még a nyoma sem volt található bennük, csak éppen hiányzott a felelösségtudatuk, játszottak mint a gyerekek. 
Azt válaszolta nekik, hogy megbeszéli a dolgot a világegyetem Nagy Szellemével, jöjjenek vissza késöbb. Amikor visszamentek a bolygó azt mondta nekik: 
- Befogadlak benneteket, ám amíg itt laktok nem varázsolhattok ! A Nagy Szellemmel egyetértésben azt szeretném, ha kötelességet tanulnátok. Fel kell hagynotok a varázslással, dolgoznotok, olykor szenvednetek kell, hogy megélhessetek ! Azért, hogy ne essetek kísértésbe, egy emberi testet kaptok. Abban lakhattok,s mindig csak egyikötök lehet az aki megnyilvánul mint ember. A másikat bezárjuk egy apró szelencébe az összes varázslótudományotokkal együtt, s ezt a szelencét az egyik a szívében hordozza egészen addig, amíg a test meg nem hal. Aki kint van, nem tudhat arról aki bent van, a szívében bezárva. Aki bent van, azt a szelence megakadályozza abban, hogy varázsolhasson. Találkozhattok minden nap, de ez idö alatt álmot bocsátok rátok, akár helyet is cserélhettek, ám aki kint van nem fog emlékezni rá amikor felébred, hogy találkozott a másik felével. Ha elfogadjátok a feltételeimet, lakhattok rajtam, s ígérem vigyázni fogok rátok, mint kedves vendégeimre. 
Azóta sok idö eltelt, sok tündér telepedett le a bolygón, de egyiküknek sincs fogalma arról, hogy él ott egy másik is, a saját szívében bezárva !

Szólj hozzá

mese filozófia életszemlélet tündérmese