.......egy "száztizenötös" (marmagasságú) szürke póni volt, első látásra az a tipikus aranyos fajta, amibe a gyerek rögtön beleszerelmesedik, és "bármilyen" áldozatra képes annak érdekében, csakhogy akár egyszer is a hátára ülhessen egy ilyen "Barbi-póninak". Ez volt a látszat. Ám Ali bensőjében egy tigris lelke lakozott, ha tehette "vért ivott", s könyörtelenül hozta mindenki tudomására, hogy ö egy azték isten reinkarnációja, ami abban nyilvánult meg, hogy imádta az "emberáldozatot".
'97-ben került hozzám egy ceglédi versenyen, ahol kisorsolták mint a tombola főnyereményét. Meg sem fordult a fejemben, hogy ha nekem kellene felajánlanom efféle célra egy lovat, akkor valószínűleg nem a legjobb lovamat ajánlgatnám, hanem.....szerinted melyiket..!? ......Hát nyilván azt, amelyiktől másképpen nem tudnék megszabadulni, bár én leginkább az ellenségemnek ajándékoznám, mivel ha csak úgy valami ismeretlenhez kerülne, úgy érezném magam, mint az a tudós, aki véletlenül rászabadította a pestisvírust az emberiségre. Nos én megvettem a nyertestől a kis aranyost a lányomnak, aki akkor volt kilenc éves. Nem volt sok időre szükségem, hogy rájöjjek miért is nem kellett az eredeti gazdájának. Ennek nagyon egyszerű oka volt, tudniillik a telepet komondorokkal őrizték, akik ha idegen lépett az udvarba, jó komondor szokás szerint harsányan ugatva megállították, és addig nem engedték elmenni amíg a gazda oda nem ért. Alival az volt a probléma, hogy ő rögtön torokra ment, s bár kivételes képességei tökéletesen alkalmassá tették a házőrzésre, a fent említett rizikót nem merték felvállalni. Ezenkívül a gazdájának gyakran voltak lidérces álmai, nevezetesen, hogy Ali játszik a gyerekekkel..........Mint pitbull a játszótéren. Summa summarum Alinak mennie kellett, s a tombola nagyon jó alkalom volt, hogy elpaterolják a háztól, mert ugye ajándék lónak nem nézik a fogát. Így került hozzám. Később a hátam is beleborzongott, mi lett volna ha egy laikus veszi meg, s Ali eluralkodik az egész családon mint valamiféle betegség. 
Az első megmozdulása az volt amikor megkörmöltem, mivel "őfelsége" hevesen tiltakozott az eljárás ellen, így az elejét ágaskodás közben, a hátulját meg fekve csináltam meg, miközben arra is vigyáznom kellett, ki ne harapjon belőlem egy darabot. Pár nap múlva a Jármy Miki herélte ki, s fogalma sem volt róla, hogy majd mintegy tíz év elteltével a gyermekén fog bosszút állni ezért a tettéért. 
Amikor első alkalommal futószáraztam, nagyon rutinosan rögtön beugrott vágtába, majd néhány kör után nagyon rutinosan elszáguldott mellette, s rám rúgott kettőt páros lábbal, ami elől sikerült félre lépnem. Miután szomorúan tudomásul vette, hogy nem talált, hirtelen megpördült és tátott pofával nekem rontott. Szerencsére fiatalabb koromban birkóztam, s egy jól kivitelezett csípődobással földre vittem, leszorítottam, ezzel sikerült is elejét vennem a lázadásnak. Amint belenyugodott a sorsába, egy jó fárasztó futószárazás után Lilla felült rá, Ali nem csinált semmi gazságot, sőt a körülményekhez képest egészen jól kezdett menni. A későbbiek folyamán is legtöbb amit elkövetett az volt amikor megunta a tréninget, lefeküdt a Lillával együtt, mint aki jól végezte dolgát. Még később kivezettem rajta a Lillát terepre majd elengedtem. Lilla lányom Alival terepen, a Vértesben. 

Lilla vágtázik a bodméri határban a Golin után, mintegy húsz évvel ezelőtt. Régen a spártai gyerekeket is folyamatos próbatételek elé állították, de azért az Alit ők is meggondolták volna....hihihi....

Ali becsületére legyen mondva, a Lillát elfogadta, nem bántotta, s a nyolc év alatt amíg nálunk volt csupán egyszer rúgta mellbe...hihihihi...! Terepen nagyon jól működött, Lilla mindig versenyezni akart, s akárhogy "toltuk" a csikókat előre, soha nem tudtuk megelőzni őket. Ali tanította a Lillát hegyre felmenni, a meredeken lejönni (Olyan meredek lejtőkön jöttünk le, hogy előfordult, hogy Lilla előre lecsúszott a ló nyakán. A felnőtteknek is becsületükre vált, ha utánunk szó nélkül lejöttek, de Lilla később már jött velünk mindenhol, pont úgy mint mi a Tomával.) sőt kisebb terepakadályokat is ugrattak.A kép valamivel később készült Lajosmizsén, a Kobza-tanyán. Most már érzek némi lelkiismeretfurdalást, hogy a gyerek fején nem volt kobak....

  Hétköznap, amikor Lilla nem tudott velem jönni Bodmérra, úgy jártattam, hogy a Golinon ülve kivezettem, majd terepen elengedtem. Egy darabig nagyon jól működött a dolog, mígnem Ali ráérzett a szabadság ízére, s az egyik ilyen alkalommal megállt legelni, ügyet sem vetvén azokra a trükkjeimre amik azt célozták volna, hogy magammal csalogassam. Egy órányi próbálkozás után nagy mérgesen kénytelen voltam nélküle hazamenni, s amint haza értem bepattantam az autómba, s nyomás vissza Aliért. Minden probléma nélkül sikerült megfognom, kikötöttem az autó hátuljához és elindultunk hazafelé. Gondoltam, na most bepótoljuk az elmaradt jártatást, és ráléptem a gázra. Legnagyobb csodálkozásomra negyvennél még simán felmászott a Golf hátuljára, ezért kénytelen voltam több gázt adni, s a kísérlet eredménye azzal zárult, hogy Ali hatvannál még úgy galoppozott utánam, hogy a vezetőszár lazán lógott a nyakában. 
Később amikor hazavittük Halomba s lovasiskolát nyitottunk Tomával, Ali nagyban hozzájárult "jó" hírünk terjesztéséhez, tudniillik a negatív reklám is reklám. Az első lovastábor alkalmával éppen a gyanútlan Székely Krisztát futószárazom az Alin. A képet is ő küldte, s bár én nem értek egyet az efféle posztokkal, mint hogy "Te azt hiszed csak ülök a lovon, miközben az életveszéllyel dacolva ügetek csípőre tett kézzel egy vad, szinte kezelhetetlen pónilovon.....", nos ha ezt így kiírta volna a fészbukjára, nem írtam volna oda, hogy hazudik....hihihi.....!

Az első lovastábor alkalmával, az egyik délelőtt azzal játszottak a gyerekek, hogy Lilla ment Ali előtt, ő pedig mindenhová árnyékként követte éppen aktuális lovasával a hátán. Nagyon tetszett a gyerekeknek, s még be sem fejeződött az ebédidő a gyerekek már jöttek is, hogy lóvezetősdit játszhassanak az Alival. Lilla fel is szerelte de nem volt kedve a ló előtt szaladgálni, ezért valakinek a gyerekek közül kellett a vezérló szerepét betölteni. Egy darabig látszólag működött is a dolog, mígnem Ali megunta a gyerekek felhőtlen boldogságához asszisztálni, nekiugrott az előtte haladó gyereknek, jókorát harapva a hátába lenyomta a földre és rátérdepelt. Harsány kiabálásunkra félbehagyta a gyilkolást, elindult a hátán ülő másiki gyerekkel vágtában amilyen gyorsan csak tudott ( fent már szemléltettem, hogy milyen gyorsan ) majd amikor elérte a felszállási sebességet elkezdett bakolni. Szegény gyerek tökéletesen emelkedett a magasba, mintaszerű felszállást bemutatva, azonban a leszállás szaknyelven szólva elég keményre sikeredett, amin lett volna még mit csiszolni, azonban a kislány nem volt hajlandó többé lóra ülni. Minden alkalommal amikor Alin kitört az efféle "kisebbségi roham", rögtön tudtuk, hogy pszichológusra van szüksége, s Tomával elvégeztünk rajta egy "családállítási" programot, ami mintegy három hónapig tisztán tartotta a fejét, azonban még így is rajta kellett tartanunk a fél szemünket. Ali hétköznapjai sem voltak kevésbé izgalmasak, de erről majd egy másik alkalommal írok..Lilla az Alival ugrat Halomban a birkahodályban. Ali nagy szerepet töltött be a gyerek személyiség fejlődésében, ezért lett később pszichológus....hihihi....

Természetesen Albi fiamat is felültettük az Alira amint csak lehetett. Ez nagyon erős benyomást hagyhatott maga után, mert később a lovaglás helyett inkább a harcművészeteket választotta....hihihi...Az ember soha nem tudhatja, hol rontotta el.....hihihi.....!