Van egy történetem arról, hogy a motivációnak mekkora szerepe van az ember életének alakításában. Sokan nem tudják rólam, de négy évig játszottam "B"-szárnykürtön a Köszegi MÁV Nevelöotthon rézfúvós zenekarában, a felsö tagozat ideje alatt. Elmesélem neked, mi vitt rá a zenélésre. Miután Luis Amstrongot még akkor nem ismertem, ezért ezt a motivációs lehetöséget el is vethetjük, na de figyelj milyen furfangos az élet. 
Az intézetben minden vasárnap este, ünnepinek mondható vacsora volt. Téliszalámi ementáli sajttal, vajaskenyérrel, üdítö gyanánt citromos teát kaptunk (amit mellesleg imádtunk és mindig sorba álltunk repetáért), valamint négy darab csokis nápolyit ami az élvezetek netovábbját jelentette nekünk akkor, jóllehet ezt a mai fiatalok el sem tudják képzelni. És hogy miképpen jön ez ide ? Na figyelj ! A zenekari próbaterem lent az alagsorban volt található, pontosan az élelmiszerraktár mellett. A nápolyit mindig nagy kartondobozokban hozták, és sok összetört nápolyit már nem osztották ki a gyerekeknek, hanem a nápolyiporral együtt a dobozban hagyták, és kitették az élelmiszeraktár elé, kidobásra szánva. Az alagsorba csak a zenekar tagjai mehettek le, és a keddi próba elött degeszre zabálták magukat tört nápolyival és nápolyiporral. Hát lesütött szemmel be kell valljam, hogy nem éreztem a zenélés iránt semmiféle elhivatottságot, de a hulladéknápolyi olyan erös motivációt jelentett számomra, hogy ezért képes voltam négy évig zenélni......hihihi...! Azon meg már nem is kell meglepödni, hogy a keddi próbák azok mindig nagyon jók voltak, bár a péntekit szívesen ellógtam volna, de nem lehetett mert az elmaradásért járt a tasla, ígyhát a péntekin meg az motivált, hogy nem kaptam pofont. Igaz Luis Amstrong nem lett belölem, de nyolcadikban már én voltam az úttöröcsapat kürtöse. Egész jó karriert futottam be nem ? És ahogy a minap olvasom, hogy Schumacher abbahagyja a versenyzést mert már nincs ami motiválja, rögtön tudtam, hogy Schumiéknál elfogyott a nápolyipor...hihihihi...!