Iszom a vizéből, s félek...! Félek, hogy mit a "Természet" látni enged, leírni nem tudom majd...! Azt meséli, hogy "Ő" maga a "Mese", s régen az idők előtt még nem volt Valóság, mert Mese és Valóság egy tőről fakadt. Akkor még három nap volt egy esztendő. Vagy éppen egy nap három esztendő...? Mindegy volt. A jó nem volt jó, s a gonosz nem volt gonosz. A "Mese" magától íródott, mindenki benne élt. Ez volt mindenki "Meséje", mindenkinek része volt benne. De mi emberek elvettük belőle a részünket, amit elneveztünk Valóságnak. A gyerekek azonban még mindig hitték, látták a "Mesét", ezért mi azt kezdtük el mesélni nekik, hogy a "gonosz sárkányt" el kell pusztítani. Ezt beleneveltük a gyerekeinkbe, s ettől kezdve már ők sem látták a "Mesét", csupán a Valóságot. Ám egy dologgal nem számoltunk. Nevezetesen ha elpusztul a "gonosz sárkány" vele pusztul a "Mese" is, ki a "Természet" maga. S mivel "Természet" nélkül nem élhetünk, vele halunk majd mi is emberek. Talán még nem késő...! Mivel a "Mesében" mindent lehet azt tanácsolom, élesszük újra a sárkányt, s vele újra éled majd a "Mese" is ki a "Természettel" egy. Ülj le egy pillanatra e forrásnál, ne siess...! Kérd meg a "Csendet", ki a "Természet" legtehetségesebb karmestere, hogy komponáljon neked egy mesét. Hidd el, örömmel megteszi, s vezényel neked egy olyan filharmóniát mit még sosem hallottál. A víz neked fog csobogni, a szél neked susog, száraz levél neked zizeg, ág neked roppan. Még a hó is érted kezd el szállingózni, s mindez oly gyönyörű, hogy egy könnycsepp óhatatlan kicsordul szemedből. A "Szemfüles Szellő" azt majd hátára kapja, s a Holt Sárkány fejére hullatja, ki ott hever látatlan, a Valóság kezdete óta. Amint a könnycsepp szétárad a fején úgy tér vissza belé is lassan az élet, a szeme kinyílik, s bár álmos még kicsit, cinkosan rád kacsint. Mindössze egy könnycsepp,.......s a "Mese" újra indul....!