.......nem létezik a bátorság...! E kettő, ugyanannak a botnak a két vége, s csak rajtunk múlik hol fogjuk meg a botot. A félelem nélkül okafogyottá válna a bátorság, tudniillik bátornak azt nevezik, aki képes túllépni a félelmén. Ergo, ha  nincs min túllépni, nem értelmezhető az a pont, amikor valakit bátornak lehet nevezni. Amennyiben ezt az alapvetést elfogadod, akkor rájössz, hogy a félelmet nem lehet legyőzni, megsemmisíteni, mivel ha ezt tennéd, semmivé lenne a bátorságod is. A félelemmel szembe kell nézni, mint a harcos az aktuális ellenfelével, rá kell kiáltani hogy megtorpanásra késztessük, - ezt nevezik a harcosok "kiai"-nak - s a visszahőkölés pillanatát kihasználva támadnak, s megadásra kényszerítik az ellenfelüket. A harcos pontosan tudja, hogy a félelem létezik, de azért harcos, mert a félelmét képes kezelni, átalakítani óvatossággá, koncentrációvá, cselekvőképességgé, s akár még sok más hasznos dologgá. Lovas hasonlattal, képzeldd el, hogy a ménesből kell kifognod a csikót, akit úgy hívnak, "Félelem"....Egy karámban vagytok, a kötőfék ott lóg a válladon fordítva. Lassan közelítesz felé, ő keresi a szabad utat melletted, de amint megmozdul te lezárod az utat, és vársz. Amint látod megnyugodott, lépsz egyet előre, netán kettőt, miközben figyeled, merre indulna el. Amint bemozdulna zárod a szöget, és lassan közelítesz, lépésről lépésre, mindig egy kicsit a sarokba szorítva. Csak a fara felől közelítheted meg, különben kifordul és elszalad. Hosszú percek múlva érsz a farához, óvatosan emeled a kezed, de először még nem érsz hozzá, nehogy elijedjen, közben nyugodt hangon beszélsz hozzá. Egy pillanatra a körmöd hegyével eléred a farát, ő kicsit összerezzen, te nem állítod meg a mozdulatot, végig simítod az ujjad hegyével, aztán a tenyereddel, s lassan mozogsz mellette előre, a kezedet a hátán tartva. Már a nyakát simítod, azt is megengedi, hogy vakargassad a nyakát, netán a feje búbját, aztán átnyúlsz a nyaka alatt, s ráteszed a kötőféket. 

Innentől kezdve te taníthatod "Félelmet", aki megtanulja majd mi az az óvatosság, koncentráció, cselekvő képesség, és sok minden más amire még meg lehet tanítani. Ezzel együtt te is megtanulod, hogyan lépjél túl a saját "Félelmeden", s innentől kezdve amit teszel, bátorságnak hívják....! Sose feledd azonban, hogy a "Félelem" a tied, mert ha eluralkodik rajtad az eufória, akkor jön a vakmerőség, aminek semmi köze nincs a bátorsághoz....! Szép napot kívánok mindenkinek....!