Sokan nem tudják, hogy pályafutásomat kutatóként kezdtem, a szűkebben vett kutatási területem pedig a részecskekutatás volt. Ez abban az időben bevett szokás volt országszerte, s mivel ezt annyira fontosnak tartotta még akkoriban a tudományos közélet, a napot rögtön kutatással kezdtünk reggel hatkor, miután kiosztottuk a zabot. Ekkor a tanszéken mindenki elmélyült részecskekutatásba fogott, a megtalált részecskéket kitettük a ló mögé a placcra, majd kitoltuk az istálló elé, ahonnan részecskeszállítóval transzportáltuk egy nagy részecsketárolóba, ahol aztán ütköztettük az általunk begyűjtött kvarkokat, a mások által összeszedett bozonokkal. Egyszer véletlenül feltaláltuk a részecske gyorsítót is, vagy legalábbis egy olcsóbb változatát annak amit most drága pénzen Svájcban működtetnek. Volt egy Miki nevű lovunk ott a Mezőszilasi Tudomány Egyetemen, aki hogy hogy nem, elkapott valami vírusfertőzést, ami olyan hatást gyakorolt az emésztőrendszerére, hogy időnként teljesen váratlanul, rohamszerűen,  villámgyorsan rájött a fosás, és ilyenkor a részecskék olyan gyorsan és nagy sebességgel távoztak belőle, hogy a szemben levő állásban álló lovat el kellett költöztetni, mert még a feje is tele lett bozonokkal. Sajnálatos módon azonban a sok bozon között, a Higgs-bozon keresésére senki sem mert vállalkozni, mert a cucc nagyon büdös volt. Később áthelyeztek a fedeztetési tanszékre, ahol mindjárt tanszékvezető lettem. Akkori beosztásomat mostanában így rövidítenék, hogy EFD, ami annyit tesz, hogy Equine Fallosz Director. Ott a szilasi egyetemen nem bíbelődtek az ilyen hangzatos megnevezésekkel, legkevésbé pedig a látványos rövidítésekkel, mivel egyszerűen csak "igazgató úrnak" szólítottak, bár eleinte kimondták a teljes beosztásomat, nevezetesen "lófaszigazgató úr", azonban később már úgyis tudta mindenki mit kell igazgatnom, úgyhogy megelégedtek a rövidített változattal.....hihihihi.....!