Nos, az első nem elhanyagolható újdonság az, hogy békejobbot nyújtottunk Göblyös Istvánnak, és jelképesen mindenki másnak, aki nem azt az irányt képviseli amit mi. Így ezzel azt a rövid időszakot is lezártuk, ami miatt az „Éles bevetés” létrejött, ezek után részemről nem lenne fair a továbbiakban erre akár utalni is. Egy teljesen új úton indultunk el, alább majd részletesebben szó lesz róla.

Előtte azonban szeretnék arról beszámolni, hogy immár kiléptünk az internet árnyékából, és első alkalommal találkozott Döbröntén az „Éles bevetés” csapata. A találkozón szó volt az alapítványról, az „Éles bevetés” szabályzatáról, technikai kérdésekről, és mindenekelőtt a jövőről.

A találkozón aktívan, és építő jelleggel részt vett Sós Attila, régi jó barátom, a military válogatott szövetségi kapitánya, többszörös olympiai lovas militaryban, sokszoros válogatott Nemzetek díja-győztes és magyar bajnok díjugrató, megszállott lovasember. Sajnos neki még a fotózás előtt el kellett mennie, de a májusi rendezvényen is számíthatunk a jelenlétére. Szintúgy emelte a találkozó színvonalát Szebényi Dani, a Pegazus főszerkesztője, az Euro-sport szakkommentátora, aktív díjlovas, aki saját istállójában napi szinten foglalkozik fiatal lovakkal a belovaglástól a kiképzésig. Külön köszönöm neki, hogy biztosította számunkra a nyilvánosságot. Meglátogatott még minket Pirik Zsolt barátom is, aki sokszoros Nemzetek díja lovas, és többször képviselte hazánkat kontinens bajnokságokon. Tiszteletét tette nálunk Dr. Tóth András pápai állatorvos, aki sokáig látta el a military válogatott csapatorvosi tisztét, mint például az atlantai olimpián is. Jellemző rá, hogy „nem egy állatorvos volt a lovasok között, hanem egy lovasember, aki mellesleg lódoktor is”. Úgy tűnik ezt a jellegzetességét mind a mai napig sikerült megőriznie, hiszen már a kezdet kezdetén csatlakozott a csapathoz, önként vállalta a lovak állatorvosi felügyeletét, szolgálataiért nem kér ellenszolgáltatást. Saját megfogalmazásában az vonzotta hozzánk, mivel „mindig szerette a megszállott és őrült embereket”. Sok ilyen emberre van még a csapatnak szüksége....!

Az alapítvány, az első pillanatokban kizárólag humanitárius célokkal alakult (bajba jutott lovasok megsegítése), ám időközben rájöttünk, hogy emellett párhuzamosan olyan speciális célokat is szolgálhat, amelyek a magyar lovasélet széles társadalmi rétegeit is érintik, így komoly szerepet szánunk neki a jövőbeli terveink megvalósításában. Az alapítvány alapító okiratát ennek megfelelően módosítottuk, részletesen majd akkor fogom ismertetni, ha a jogi procedúrán is átjutott. A szabályzat összeállítása jelenleg még folyik, ami annyit tesz ki, hogy a meglévő és lejegyzett javaslatok alapján folyik az formába rendezése.

Technikai kérdések, mindenekelőtt a helyszínről, a döbröntei Hasik lovardáról, és a rendezvény lebonyolításáról szóltak. Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy mi (az „Éles bevetés” csapata, és szimpatizánsai) egy az idegen légióhoz hasonló csoportosulás, társaság vagyunk, ahová bárki jöhetett amennyiben egyetértett az elveinkkel. Mik ezek az elvek?

• Az első és legfontosabb, hogy egymás között nem politizálunk, nincs jobb vagy baloldali, zsidó vagy keresztény, kormánypárti vagy ellenzéki, mi egymás között csakis és kizárólag lovasok vagyunk...! Ezt a szabályt eddig mindenki betartotta.
• Második, hogy elfogadjuk azt az alapelvet, hogy mindenki csak a saját dolgával foglalkozzon, a saját dolgait tegye rendbe, és ha ezt sikerül megvalósítania, akkor használhat vele másoknak is. Magyarul, mindenki akarjon jót magának, nézze a saját érdekét, miközben rá kell jönnie, hogy csak úgy tudunk magunknak jót tenni, ha összefogunk. Erre épülnek egyébként a jövőre utaló terveink is. Ez hagy még maga után kívánni valót a csoporton belül is, de valljuk be őszintén, ennek nincsenek nagy hagyományai nálunk, viszont bízunk benne, hogy a jó példa ugyanolyan ragadós mint a rossz....!
• A harmadik, hogy tisztában vagyunk vele, ennek a „láncnak” nagyon sok gyenge „láncszeme” van, de nem is az volt a cél, hogy válogatott emberekből állítsunk össze egy „elit kommandót”, hanem az, hogy a gyenge láncszemeket megedzve, megerősítve, egy olyan láncot kovácsoljunk össze, ami majd kibír annyit, mint egy „elit kommandó”. A kezdeti néhány hónap óta már több precedens is volt arra nézve, hogy a velünk kezdő emberek - nevezzük őket „csapattagoknak”, - a saját vállalásuk keretein belül bukásra ítéltettek, nem úgy sikerült nekik ahogy tervezték, vagy éppen mások gondolták másképp, a lényeg az, hogy mi ezeket az embereket nem zárjuk ki, hanem megoldást keresünk a problémára, és megyünk tovább az általunk vállalt úton közösen. Nyilván ezt még sok embernek szokni kell, de hamar rá fog jönni mindenki, hogy ma ő, de holnap én lehetek áldozat, s ilyenkor sokat jelent a közösség ereje, ami húzza magával az embert, nem pedig kilöki magából azt aki éppen bukni készül.

Nagyjából ennyi, és tudom rengeteg a támadható felületünk, de mi nem problémákat akarunk keresni, hanem megoldásokat. Meglátjuk hogy sikerül-e...! Nos, hát akkor lássuk a jövőre vonatkozó koncepciót!

Az „Éles bevetés” koncepció

Először is néhány alapvetés kiindulópontnak.

1. A magyar lónak nincs bejáratott piaca, általában nehéz lovat eladni, ergo a tenyésztés állami támogatás nélkül veszteséges. A nyugati piacra vajmi kevés esélyünk van tömeges lóeladásokkal betörni.
2. Általános vélekedés, hogy a magyar ló leginkább militarira lenne alkalmas.
3. A világ lovasainak kb. 98%-a amatőr versenyző vagy hobbilovas, ám eme meglehetősen széles réteg igényeire vajmi kevesen kíváncsiak. Mindenki a legjobbaknak tenyészt lovakat, senki nem meri felvállalni a hobbilovat, ennek a rétegnek az jut, ami „föntről” leesik, mivel ott nem felel meg. Ennek ellenére a „top” tenyésztés elindult egy olyan irányba, hogy szelektálják a problémás egyedeket, még akkor is ha nagyon tehetséges, és ennek eredményeként legutóbb egy olyan hölgy világbajnoka lett az ugrósportnak, akit röviddel előtte a kutya sem ismert, sőt más lovakkal szinte alig volt eredménye, Susanne Blum, DSP Alice-al. A dolog érdekessége még, hogy a „DSP” tehát Német Sportló tenyésztői egyesület mindössze 2007-ben alakult, a valamikori NDK-s tenyésztői egyesületek egyesülése nyomán, amihez már szervesen kapcsolódik az eddig szintén lemaradott három dél-német tenyésztői egyesület, Bayern, Hessen, és Baden Würtenberg. Jegyezzük meg azt a szót, hogy egyesültek....!
4. A hobbilovasok állandó lóproblémával küzdenek világszerte, leginkább az igényeiknek megfelelően képzett lovak hiányoznak a palettáról.
5. Az utolsó „forradalmi” megmozdulást a magyar lovaséletben Lénárd Béla csinálta, amikor kiment a pusztára az ötössel, illetve betanította és elterjesztette a csikósprogramot a pusztaötössel együtt országszerte, ami egyébként meg is állt az országhatárnál, rajtunk kívül senki nem csinálja ezt a világon. Ez rengeteg embert vonzott Magyarországra, nyugaton emiatt mondják ránk, hogy lovasnemzet vagyunk. „Puszta, gulasch, csikosch, ungarische virtusch”.

Nos, mi ott látjuk a lukat, vagy akár nevezzük piaci résnek, hogy a hobbilovasok igényei mindeddig kielégítetlenek maradtak. A terv a következő. Létrehozunk a rendszeren belül egy vizsgarendszert fiatal, frissen kiképzett, tehát mondjuk úgy hogy az alapkiképzésen átesett lovaknak. A vizsgát körülbelül a felüléstől számított 3.-4. hónapban kellene abszolválni, aminek a lényege, hogy a csikó önállóan közlekedik terepen, ugorja a vizet illetve nagyobb vízbe készséggel belemegy, ugorja a kisebb árkokat, lehet vele mászatni anélkül hogy belevágtázna, le és felugrik kisebb (max. 50 cm) benkre, meredekebb csúszdán is le lehet vele jönni anélkül, hogy leugrana. Ezt kiegészítenénk még egyéb akadályokkal, például szalagfüggönnyel, billenő pallóval, fahíddal, és azzal, hogy problémamentesen megy fel a futóra, készséggel adja a lábait és a többi. Ezt még részletesen ki kell dolgozni. Ez lenne a vizsgának az alap része, amit természetesen részletesen videóra veszünk. Van azonban egy extra része is, ami abból állna, hogy a kiképzőnek olyan dolgokra kellene betanítani a csikót, ami egyébként szokatlan, ergo felhívja magára a figyelmet. Ilyenek például a fektetés, az ostorkivágás (mindkettő eredeti magyar), a ló lába közé befekvés, a fólia rázása, rárakása a ló hátára, átmenés a ló hasa alatt, a lábai között elől és hátul, nem sorolnám, rá lehet bízni a lovasok fantáziájára a dolgot. Nagyon lényeges azonban, hogy figyelemfelkeltő legyen. Ha mindez megvan, profi módon szakemberrel összevágatjuk a videókat, emocionális zenével feltöltjük egy általunk létrehozott YouTube csatornára, melynek elnevezésében azt kell sugallnia, vagy arra kell utalnia, hogy a fiatal lovak nálunk Magyarországon ezt az alapkiképzést kapják általánosan. Amennyiben jól dolgozunk, a csatornának milliós nagyságrendűre nőhet a nézettsége, amit azzal is elősegítünk, hogy több nyelven készítünk hozzá feliratot. Amikor már összejött 50-100 videó, kimehetünk nemzetközi lovas vásárokra, kiállításokra, mint az Equitana, a BEA Svájcban, Fieracavalli Olaszországban és a többi. Itt bérelünk egy standot, felállítunk egy nagy képernyőt, és levetítjük az öszes filmet amink van, ergo egész nap az megy a tévében a mi standunknál. Emellett az odakészített többnyelvű szóróanyagból a közönség megtudhatja, hogy a legközelebbi a videókon látható vizsgateszt hol és mikor lesz a közeljövőben, ahol mondjuk ötven vizsgázó lovat követhetünk nyomon, illetve az azt követő extra bemutatókat, ami már önmagában is vonzóerőt jelent mind a magyar, és a külföldi közönség számára. És ha ez még nem lenne elég, a bemutatókon látott lovakat, az utolsó napon elárverezzük. Ki finanszírozza mindezt? Mint már említettem, az alapítványnak nem csupán a bajba jutott lovasok megsegítése lesz a célja, hanem minden olyan törekvés támogatása, ami elősegíti a magyar lovaskultúra terjesztését a világban, így támogatni fogja kiállításokra kijutást, a vizsgák és árverések költségeinek támogatását, vagy akár a költségek  teljes fedezését egyaránt. Tulajdonképpen nem csinálnánk mást, csak folytatnánk és befejeznénk a Lénárd Béla által megkezdett, félbehagyott utat. Valószínűsíthető, ha sikerül profi módon tálalni az elsősorban nyugati tőkeerős közönségnek (de nem zárjuk ki a világ más részeit sem), akkor megnőne a kereslet a lovaink iránt, előbb utóbb az ágazat a saját lábára állhatna, megnőne a tenyésztési kedv, a kevésbé tehetős ám tehetséges lovasok pedig állandó munkalehetőséghez jutnának, megnőne a lovas idegenforgalom, valószínűleg többeket vonzana a lovastúrázás is, és még lehetne sorolni ám helyhiány miatt most nem tehetem. Szóval nagyon tág keretek között ez a terv. Gondolom nyilvánvaló, hogy ez nem egy rövidtávú elképzelés, nem arról szól, hogy gyorsan csinálunk pénzt és továbbállunk. Tudni kell azt is, hogy amennyiben ezt a tervet megvalósítjuk, az én generációm már nem biztos hogy megéri a kiteljesedését. Az is biztos, hogy ez a koncepció nem azoknak szól, akik mindenre rögtön rávágják, hogy „nekünk ez úgy se sikerül, mi szerencsétlenek vagyunk, meg különben is árnyékhatalom, ufók, amerikai lobbi, orosz lobbi, lobbi lobbi, a világ ellenünk van, stb.” Azokat várjuk, akik hisznek önmagukban, mernek nagyot álmodni, és fel vannak arra is készülve, hogy az első próbálkozás nem sikerül, talán a következő sem, de tisztában vannak azzal, hogy csak annak sikerülhet egyáltalán bármi is, aki próbálkozik...! Ahogy Bogár Pisti mondta „nem baj ha elesek, majd felállok, leporolom magam, és csinálom tovább a magyar lovassportot”...! Egyéb iránt, mint ahogy az elején Dr. Tóth András „lovasember aki mellesleg lódoktor is” említette, igen én valóban megszállott őrültnek érzem magam, mert ha rohamom van, még akár azt is el tudom képzelni, hogy akár első nekifutásra is sikerülhet....hihihi.....! Tudom ez így nem teljes, de hagyjuk egy kicsit ülepedni, gondolkozzatok el rajta, fogalmazzatok meg kérdéseket, mutassatok rá a problémákra, amikre megoldást kell találnunk, s alkalomadtán mondjátok el nekünk.....! Pillanatnyilag nem áll módomban, ám május elején Döbröntén (de ha az időm engedi bárhová szívesen elmegyek) akár minden nap fogok erről (is) egy átfogó előadást tartani, amit aztán este, tábortűz mellett átbeszélünk, megvitatunk. Mi már tettünk egy lépést, felálltunk a számítógép elől, és elmentünk Döbröntére, megvitattuk a problémákat, találtunk megoldásokat. Egy kínai közmondás szerint „a leghosszabb vándorút is egy lépéssel kezdődik el”. Ki tudja, talán ez az egy jelentéktelennek tűnő lépés, éppen egy hosszú vándorút kezdete volt, most még nem tudhatjuk, ám az biztos, ha nem teszünk lépéseket, akkor haladni sem fogunk....!

Az első napi megbeszélés végén, balról jobbra hátsó sor: Bugledits László (Sopron), Hengl András (Mohács), Antal Péter (Kecskemét), Sasvári Zoltán (Döbrönte), Berta Lisia (Budapest), Falus Vera (Budapest), Nikoletti Petra (Fót), Mányokiné Nagy Daniella (Sopron), alsó sor balról: Panyi György (Kalocsa), Gállos Péter (Győr), Molnár Csilla (Székesfehérvár), Szalai Dániel (Medina), Varga Ferenc (Tatabánya).

Előadás szombaton az „Éles bevetés” koncepcióról.

Megbeszélés közben, péntek délelőtt.

Szombatra Waldez (Vargha László, a „natural horsemanship” egyetlen képviselője a csapatban) is megérkezett.