2018. dec 13.

"Éles bevetés" / Lovasok (2.) - Benner János

írta: Panyi György

A mese úgy folytatódik, hogy a kis Jancsika megszületett Dunakeszin 1975-ben. Már négy éves meglett ember volt, az óvónénik nagyon szerették,.......volna ha nem lógott volna meg állandóan az óvodából, így azonban, amikor egyszer a nagymama úgy döntött, hogy Jancsit elviszi a templomba illemet, és önfegyelmet tanulni, nos hát ebbéli törekvésében az óvónénik nagy lelkesedéssel támogatták. Na, be is mentek a templomba, Jancsinak nagyon tetszett a sok újdonság, a gyönyörű festmények meg minden, ám amikor le kellett térdepelni, és az egész templom lement alfába, ő fél szemmel mindig leskelődött, s egy idő után elkezdte unni magát. Fél szemmel olykor körbekukucskált, s látta, hiszen úgy megy ez mint az oviban, - merthogy az oviból is akkor szokott lekoccanni, amikor már mindenki elaludt - és most is innen onnan hallani vélte, mintha némelyeket annyira elragadott volna az áhítat, hogy avatatlan szemlélőnek úgy tűnhetett, mintha horkoltak volna. Hát amint így a legnagyobb áhítat közepette már éppen felmerült benne, hogy talán nem verné meg a jó Isten, ha ő most lelécelne innen, meghallotta azt a varázslatos csengőhangot, amit azóta sem tudott feledni. Mint akit megbűvöltek állt fel, s követte a hangot, mely kívülről jött. Amint kiért a templom ajtóba, látja ám, hogy egy lovaskocsi haladt el a templom előtt, és a hozzá közelebb eső kanca mellett egy kiscsikó ugrabugrált önfeledten, nyakában egy bűvös kis csengettyűvel, minek hangja teljesen hatalmába kerítette a kis Jancsit. Szaladt a kocsi után sietve, a fuvaros bácsi meg felvette maga mellé, és elvitte a Harry Potterből is ismert Abszol útra, amit itt TÜZÉP-nek hívtak. A TÜZÉP-ről haza dehopponáltak, ahová már a nagyi is megérkezett a templomból, útközben riadóztatva az egész várost, mert csak arra tudtak gondolni, hogy Jancsit elkapták a dementorok. Volt nagy öröm amikor megtudták, hogy Jancsi hazatért, a nagyi meg inkább - elkerülendő a későbbi illegális dehopponálásokat - lemondott róla, hogy plébánost neveltessen a kis Jancsi gyerekből, tudniillik minden jó, ha a végén a nagyi nem kap infarktust. Na, de folytassa ő maga a saját meséjét...!

9 évesen kezdtem el lovagolni Vér Imre istállójában Dunakeszin, Shagya arab lovakon. Vér Imre volt talán az első az országban, aki a környező iskolákban meghirdette a lovaglást, és X összegért (nem kevés pénzért) adott tíz elméleti órát, és tíz lovagló órát. Nála tanultam meg az alapokat. 13 évesen a galopp felé vettem az irányt, Varga Miklós versenyistállójában lovagoltam amatőrként. Varga Miklós gátlovas volt, ő trenírozta abban az időben, a pardubiczei keretet. Később Karaszek Sándor, kétszeres derby nyerő tréner mellett dolgoztam mint munkalovas, lovász 2 éven keresztül. Itt lovagoltam először versenyben. Sajnos alkatom miatt nem tudtam zsoké karriert befutni. 1994- ben végeztem a Fáy András Mezőgazdasági Szakközép Iskolában, lótenyésztő szakon, majd bevonultam a seregbe. A katonaság után mintegy két esztendeig Ribárszki Sándor (később ő volt aki Overdose-t trenírozta) mellett folytattam a karrieremet.

Majd Böröcz Béla (Széchenyi Dénes ükunokája) galopptréner következett, akit az egyik legnagyobb mesteremnek tartok. Ő az a fajta ember volt, aki mindig megpróbálta megtalálni a lóhoz a kulcsot, nem pedig a zárat feszegette. Ő hívta fel a figyelmemet Monty Robertsre, s irányított a "natural horsemanship" felé, amiből a számomra hasznos dolgokat természetesen adoptáltam, és a továbbiakban használtam is a munkám során. Az itt eltöltött négy év, meghatározó volt mindvégig az életem során. Később, Nagyírtáspusztán Csillag Pál istállójában 4 év alatt kitanultam a fogathajtás csínját- bínját a Börzsöny hegyei között . Itt tanultam meg az idomító lovaglás és a díjugratás alapjait Tóbiás Attilától. Dolgoztam a Lázár fivéreknél, Szabó Mihály, és Róth Imre istállójában, valamint Apajpusztán belovagló és hajtóként. Ausztria és Svájc után , Angliban találtam meg a helyem, itt 9 évig voltam különböző versenyistállókban munkalovas, illetve abrakmester. A képen Wengerrel, aki munkában nagyon jó ló volt, de versenyen nem tudta kihozni magából a maximumot, persze így is nyert jó néhány versenyt.

2010 ben Angliából hazavágytam egy kis pihenőre ( a derekam nem bírta a napi 14-15 lovat). A pihenő nem tartott sokáig, megkerestek, hogy indítsak el egy lovardát a Felvidéken. Elvállaltam , a lovarda szépen működött.A képen Shelbyvel, akinek cutting ló volt az apja, s ezt olyan jól örökítette, hogy fia szinte tanulás nélkül ösztönösen tudta mit kell tennie.

Amerikai mintára szerettünk volna marhaterelős lovastúrákat szervezni, amihez a lovak képzése jó ütemben haladt. Szintén Shelbyvel.

Még mindig a Felvidéken, ezúttal Sanchoval, aki ugyan telivér volt, de ennek ellenére megcsinálta az ugrásváltást akár minden másodikra is.

Aztán a tulajdonos úgy gondolta, hogy az erre a célra felvett támogatást kicsit megpörgeti különböző casinókban. Ennek az lett a vége, hogy a fizetésünk kicsit elmaradt.... Amikor már két havi bérünkkel, tartozott, és nem tudtuk előkeríteni, bárhogy csalogattuk többen is -ki fegyverrel, ki gyújtogattással fenyegetőzve (én) próbáltuk fizetésre bírni - úgy döntöttem elkötök két lovat, meg a bótosnét, fizetség gyanánt -amúgy betyárosan. A lovakat sikerült eladnom jó árban, az asszony viszont azóta is a nyakamon..... :)

2012 és 2016 között, alkalmanként együtt dolgozott Pataki Katával az Akadémia lovardában.

Szintén Pataki Katával az Akadémia lovardában

Kipróbáltam magam trénerként is, 2014- ben Bubble Gum lett a legjobb magyar kétéves. Háromszor futott, háromszor lett második.

Tanítványaimmal szép sikereket értünk el a pónigaloppon. A Nemzeti Vágtán is eredményesen szerepeltünk, 2013-ban pályarekorddal lett első a tanítványom Szabó Nikolett.

Szintén Szabó Nikolettel a Kincsem Parkban.

Pónigalopp Szabó Nikolettel

2014-ben is első helyezést értünk el Mórocz Mercédesszel. 2013- ban magam is indultam, a középdöntőig jutottunk. 2011 -óta aktív résztvevője vagyok a Nemzeti Vágtának trénerként, felvezetőként, illetve egyszer lovasként is eleget tettem egy felkérésnek. A Vágtáról a vélemények megoszlanak a lovasok között, én úgy gondolom, hogy helye és létjogosultsága van a palettán. Európában két helyen tartanak hasonló jellegű versenyt, nálunk és Olaszországban. Úgy gondolom, a miénk kevésbé extrém, annak ellenére koránt sem veszélytelen. Hála Istennek, évről-évre kevesebb baleset történik, a szervezők odafigyelésének, körültekintésének és a szabályok szigorításának köszönhetően. Véleményem szerint a start még mindig az egyik legfontosabb és egyben a legkritikusabb része , mind a ló, a lovas, illetve a felvezető részéről. Legtöbbször mint felvezető és tréner voltam jelen , így saját bőrömön is megtapasztalhattam a start fontosságát és veszélyességét, különösen a Kishuszár vágtán, aminek távja csupán 650 m, így egy jó start szinte mindent eldönthet. Talán pont ezért ez a legvitatottabb és legtöbbet kritizált része a versenynek. Bár a nagy lovaknál a táv a középdöntőben és a döntőben nőtt, itt is hasonló a helyzet. Talán érdemes volna fontolóra venni az Angol, Ír és Francia gát-és akadályversenyek startlebonyolítását, amiből meríthetnénk olyan ötleteket, lehetőségeket amik a mi specifikus körülményeink között is kivitelezhetőek lennének. Minimálisra csökkenne a felvezetők testi épségének veszélyeztetettsége, illetve kissé megszűrné a mezőnyt lovastudás szempontjából.( Tudván azt, hogy a sportban nincs ,,de,, és ,,ha,,) Talán így kevesebb kritika érné a szervezőket is.

Mind ezzel együtt, imádom minden egyes napját , pillanatát, úgy a felkészülésnek, mint a versenynek, egy igazi adrenalin bomba mindenkinek, aki részt vesz benne bármilyen formában.

Jelenleg Írországban dolgozom mint belovagló a Ballyhane Stud-nál. Célom a jövőben felépíteni egy 6-8 lovas istállót, s igényes belovaglást felkínálni annak akinek van igénye rá. A jövőben szeretném magam még megméretni galopptrénerként is, hiszen életem nagyobb részét mégiscsak ez töltötte, tölti ki.