Amennyiben nyomon tudtad követni az eseményeket, akkor talán tudod, hogy egy manapság szokatlan párbaj kihívástól jutottunk el, az "Éles bevetés" fedőnevű rendezvényhez. Azért lett ez a neve, mert a résztvevőknek nyers csikókból kell öt nap alatt a legtöbbet kihozni, reményeim szerint felülni rájuk, és ha lehetséges rövid tereplovaglást is megpróbálunk abszolválni. Ez persze sok mindentől függ, a feladat nehéz, és rejt magában veszélyeket. Mik ezek a veszélyek...? Az egyik konkrétan a fizikai sérülés veszélye, ami nyers lovaknál akár még a legnagyobb körültekintés mellett is előfordulhat. Nagyon remélem, hogy ezzel minden résztvevő lovas tisztában van....! A másik veszélye a dolognak a presztízs veszteség, tudniillik, ha az ember beszél valamiről, amit esetleg éles helyzetben nem képes megoldani, akkor hiteltelenné válhat...! Nos, én ezt a veszélyt is felvállaltam, és nem mondom, hogy nincs bennem félelem. A tapasztalataim azt mutatják, hogy bármikor belefuthat az ember olyan feladatba, lóba, ami olyan magasra teszi a lécet, hogy az embernek először döntenie kell, hogy egyáltalán nekiugorjon e...! De, nemhogy csak vállalom ennek a veszélyét is, de eldöntöttem, hogy több részben közzé teszem, miképpen szeretném megoldani az előttem álló feladatot. Amennyiben azt nem tudom megoldani, hát hagy ne mondjam nagy blama lenne....hihihi....! Egyébként az, hogy közzéteszem ezeket a gondolataimat, tehát nem titkolom el a társak elől akik szintén megmérik magukat, az az oka, hogy ezt a rendezvényt olyannak terveztük, hogy bármely érdeklődő végigkövethesse a folyamatot elejétől, az ötödik napig. Azért nem végét írtam, mert öt nap alatt közel sincs még vége, azt tovább kell folytatni olyan lovasnak aki tudja mit csinál. Az öt nap nagyon kevés....! Azért lett ennyi, mert ennyi szabadságot tudtam erre áldozni...! Ilyen eseményben még soha nem vettem részt, bár volt már olyan ló, amivel a harmadik napon terepet lovagoltam, de ez nem jelent semmit, bármi előfordulhat, el is bukhatok. Éppen ezért, már most tudatosan kezdtem készülni az eseményre. Miután az "emlékeimből élek", azok azt súgják nekem, hogy itt teljesen másképpen kell a feladatot megoldani, mint egy szokásos belovaglás alkalmával, amikor annyi időd van, amennyire a lónak szüksége van. Itt elméletileg nincs annyi időd. Gyakorlatilag, a szabályok annyit írnak elő, hogy a csikót fizikailag terhelni, egy napon csupán egy óra hosszat lehet. A többi időt viszont úgy töltöd el ahogy neked tetszik. Ilyen különleges helyzetben nagyon fontos, hogy az ember minél több időt töltsön együtt a lovával. A bokszban is sokat el lehet érni, már csak azzal is, ha minden nap tetőtől talpig leápolod, felveszed a lábait, és a többi. Ilyenkor észrevehetően nyomon követhető a csikó pozitív változása, tehát kár lenne kihagyni. Azonban a legelső, és legfontosabb feladatnak a csikó vezetését tartom. Mindjárt itt megemlíteném, hogy a vezetés nem összetévesztendő azzal, amikor a "természetes lovasember" mögött, három négy méteres kötélen ott bóklászik egy teve, ami ugyan lónak néz ki, de amúgy egy elvarázsolt királyfi, aki úgy tesz mintha teve lenne. Épp a minap láttam egy érdekes esetet kinn terepen. Nő vonszol két tevét kinn terepen, pont úgy mint a volgai hajóvontatók. Egyszer csak a hegyoldalból lezúdul egy kutya, szájában méteres rúddal. Az avar keltette hirtelen zajra felébredtek "csipketevécskéék", és a baloldali jobbra, a jobboldali meg balra elkezdett menekülni, ezzel együtt rugdalni a zaj irányába, amit persze még soha életükben nem csináltak a tulaj szerint. Hát hogyan is csináltak volna....hihihi....Szóval, miután a nőnek kirángatták a kezeit, majd a hátába állítgatták, megálltak legelni, és visszaváltoztak tevévé. Szerintem kurva nagy szerencséje volt, hogy nem rúgták fejbe, amikor elszaladtak mellette....! Nos, szóval bennem erősen az a vélemény alakult ki, hogy a jól kivitelezett vezetés az első lépés az előremenés előkészítéséhez, márpedig az előremenés a siker egyik biztosítéka. Ha nem tudod megoldani, akkor a felülésig ugyan még eljuthatsz, de hogy terepre, vagy egyáltalán a lovardában szabadon nem kell bóklásznod az biztos...! Hacsak nem vagy egyfajta mazochista, aki szeret hülyének tűnni a nagyközönség előtt....hihihi....! Tehát, arra a következtetésre jutottam, hogy első feladatként, a csikó vezetését kell megoldanom, ugyanakkor ezzel párhuzamosan, rövid idő alatt hozzá kell szoktatnom a nyereghez is, amit reményeim szerint a második napon már a hátára tehetek, és azzal futószárazhatom, de ezzel majd a következő részben foglalkozunk. Lássuk a vezetést. Akkor mondhatjuk el a lóról, hogy jól vezethető, ha készségesen jön melletted a mellső lábával, tehát láb láb mellett haladtok. Figyel rád, amit abból lehet leszűrni, hogy csikó esetében reagál a három segítségre, ami a lovas rendelkezésére áll. Mik ezek...? Az első a hangsegítség, a második a szársegítség, a harmadik pedig a pálcasegítség. Csikónál általában a kezdeteknél még mind három segítségre szükség van, majd amint elkezdi összekapcsolni azokat, később akár mindhárom is elhagyható, mivel előfordulhat, hogy már akkor reagál, ha észreveszi, hogy a felsőtesteddel egy picit előredőltél, illetve a megállásnál rögtön észreveszi, ha lassítasz. Nos tehát ezt tekintem az első legfontosabb feladatnak. Ha már a fent említett módon lehet vezetni, akkor problémamentesen ki lehet vezetni terepre is, ami a szabályok szerint nem tiltott, illetve lehet próbálkozni olyan dolgok odavezetéséhez is, amit esetleg megnéz, vagy nem szívesen megy közel hozzá. Tapasztalataim szerint ez nagy előrelépés a felüléshez, illetve a nyeregből történő előrehajtáshoz. Azt még feltétlenül hozzá kell tennem, hogy vezetés közben, a vezetőszárnak lazának kell lennie. A három segítség közül a hang és a pálcasegítség nem szorul magyarázatra, viszont a szársegítséget némileg magyarázni kell. Ehhez ismerni kell a (jó) kötőfék működését. A (jó) kötőfék úgy működik, hogy ha meg akarod a lovat állítani, akkor egy rövid erőteljes rántást eszközölsz a vezetőszárral az orrháttal merőleges irányba, azaz gyakorlatilag úgy teszel mintha az orrára koppintanál. Ezt addig ismételed, amíg a ló nem reagál. Ez tehát az első felvevő segítség. Az elindításhoz, előrefelé, párhuzamosan az orrháttal kell ugyanígy egy rövid rántással a tarkóra hatni, amit ha később összeköt a többi előrehajtó segítséggel, elég lesz ha csak előrenyújtja az ember a kezét és a ló elindul, vagy éppen sebesebb jármódba vált át. A tarkóra ható segítségnek mindig a lehető legrövidebbnek kell lennie, mert mint tudjuk, ha kitartóan húzzuk a lovat előre, akkor éppen hogy megmakacsolja magát, és  ...szik előre menni....hihihi...Ez tehát a terv, ami nincs kőbe vésve, szerintem lesz beleszólása a lónak is. Összefoglalva, megpróbálom a lehető leggyorsabban vezetni, és ha lehetséges, már az első napon kisétálni terepre. Az is előfordulhat azonban, hogy a csikó nem lesz elájulva a tervemtől, és időnként belelép a zsebembe, vagy ha az a barátkozós típus lesz akkor néhányszor barátságosan hátba vereget az elejével, netán játékosan elrúg a fejem mellett, de ha éppen egy vezető karakterű csikó jut nekem, akkor az is lehet, hogy majd ő akar engem vezetni....hihihi....Mindenesetre, ha meg tudom győzni az igazamról, és tudom vezetni, akkor a két futószár közötti hajtással folytatom, ami annyi változást jelent neki, hogy önállóan kell elől mennie, mintegy modellezve azt amikor majd rajta ülök. Ezzel párhuzamosan törekszem arra, hogy minél több hatás érje, minél több tapasztalatot gyűjtsön be, tudniillik, ha a belovaglást a lehető legjobban lecsupaszítva kellene jellemeznem, akkor mindössze arról van szó, hogy az ember minden eszközzel megpróbálja megakadályozni azt, hogy a csikó pánikba essen a felülés pillanatában....! Innen folytatjuk...!