Nézem az Országos Fikázó Fórumon Franke Sloothaak videóját, amint éppen 240 centimétert - azaz a még mindig aktuális világcsúcsot kőfalon - ugratja. Miután mi vagyunk a világ egyetlen lovasnemzete, ergo a tízmillió lovas szakkommentátor hazája, röpködnek a jobbnál jobb megállapítások a poszt alatt. Mindjárt az első szakértő belinkeli Alberto Morales kapitány 247 cm-es ugrását Huasoval, és megállapítja, hogy az a világrekord. Igen, elvileg az, de ha valaki tud különbséget tenni egy meredek, és egy triplebar között, akkor az azt is tudja, hogy triplebart nagyságrendekkel könnyebb ugratni, mindössze az a dolgod, hogy a lehető legközelebb érj oda hozzá, nem muszáj okosnak lenni, elég ha odakergeted a lovat. Ugyanakkor ezt egy meredeken már nem teheted meg, hiszen ha túl közel érsz, szüggyel fogod hárítani az akadályt. Nem véletlenül rendezték régen kifejezetten meghívós ugráson, hiszen itt leginkább a show a lényeg. Tehát aki kőfalat tud ugrani, az ugyanazzal a lóval nagy valószínűséggel képes még nagyobb meghívós ugrást ugrani, míg fordítva ez nem biztos hogy igaz. Nagy valószínűséggel, Morales kapitány ebben a stílusban, még egy 2.30-as kőfalat sem tudott volna megugratni, és az is tisztán látszik, hogy az elugrás előtt, jó érzékkel, elég erélyesen le kellett szólnia a gépháznak, különben feltehetően Huaso megállt volna. Az is látszik, hogy az összes felső rudat "leporolta", mégis fennmaradt, ami egyrészről a rudak rugalmasságának, másrészről, az akkor használatban levő kanalaknak köszönhető. Ettől függetlenül a teljesítményéből ez nem von le semmit, csak nem lehet összehasonlítani a Sloothaak által teljesített ugrással, mivel az sokkal több pontosságot, lovastudást, idomítottságot kíván, és ezzel fordított arányosságban kevesebb a "szerencsefaktor". Ha Leonardo csak negyedannyira ért volna hozzá a kőfaldobozhoz, mint amennyire Huaso "lehasalta" a triplebart, akkor szerintem a kőfalat a föld színéig rombolta volna. Ha Sloothaaknak le kellett volna nyúlnia a kőfal előtt, akkor Leonardo jobb esetben kifordult volna, mivel nem voltak olyan óriási hosszan benyúló kitörők a kőfal mellett, mint amelyek Morales kapitányt segítették. A kőfalon a "csizma és szár között" volt a kitörő, és amint elkezdett volna hadonászni a lovas, ez rögtön megszűnt volna. Lényeg a lényeg, ilyen ugrások összehasonlítását olyanok végzik, akiknek ugyan fingjuk van a dologról, de fogalmuk nincs.

A másik szakértői gárda megállapította, hogy jó, jó, szép nagy ugrás, de az a csúnya "rollkur" sokat ront a megítélésén. Nos, mielőtt kommentelünk, még ha hülyeséget is, először nézzük már meg mi is az a kibaszott "rollkur"....! Mert nem minden kereken lovagolt ló megy "rollkurban".  A "rollkur" külső ismertető jegyei a teljesség igénye nélkül a következők. 

• Az első leglátványosabb, a függőleges mögötti, extrém mély tartással  kerekre lovagolt ló, amit a lovas vékony éles zablával, sarkantyúval, esetenként segédszárral, minden esetben erővel kényszerít a lóra, ami nyilvánvalóan fájdalmat okoz a lónak. Ebből a Sloothaaknál csupán a függőleges mögötti tartást lehet tetten érni, ami önmagában még véletlenül sem jelent "rollkurt", de erre még a végén külön reagálok. Ez a tartás volt az, ami a "szakértőkben" kiváltotta a negatív véleményt, de egyáltalán nem volt a ló mélyre állítva.
• Következő a "hosszú időn keresztül"....Ez azt jelenti, hogy az ellenzők és pártolók megállapodtak abban, hogy hosszú időnek az számít, ha több mint tíz percen keresztül áll fenn a fent leírt extrém mély és szűk tartás. A videó összesen nem volt egészen négy perces, tehát ez a kritérium sem állt fenn, ráadásul egy ekkora ugrásnál könnyedén tettenérhető lenne az erőszakos megnyilvánulás az elugrás előtti pillanatokban, tudniillik ha ott nem enged neki a lovas akkor hát nélkül ugrik, ami ebben az esetben szinte biztos hibázást is jelentene, ha meg éppen elengedné a fejét, azt a ló a szabadulásra használná fel, és abból nem hogy hibázás, de az ugrás porig rombolása következne. A videó szerint azonban Leonardo látszólag könnyedén ugrott, a jól megtermett Sloothaakkal. El sem tudom képzelni, hogy erőszakkal ekkora ugrást ugorjon bárki is. Ha te el tudod képzelni, akkor kampányolj nyugodtan továbbra is a "rollkur" mellett, végül is mindenkinek a saját dolga hogy hol és mikor csinál magából hülyét. 
• Harmadik dolog. Amikor a ló erőszakot kénytelen elviselni, akkor az idegességét a farka csapkodásával is kifejezi, illetve ha a zabla ellen tiltakozik, akkor kitátja a száját, próbál helyet csinálni a zablának. Nos Leonardo nemhogy csapkodna, de még "zászlósan" lobogtatja is a farkát, ami a fészbuk szakértők szerint is az elengedettség jele. Az egész videón csupán egyszer lebbentette meg a farkát, utána lehet nézni, és én azt sem véltem felfedezni, hogy a zabla ellen tiltakozott volna, bár ez egyébként nehezen lenne megállapítható a videóról. 
• Az utolsó dolog. Volt Sáripusztán egy csikóm, úgy hívták Mámor. Mámor előszeretettel ment szár mögé, és önként dalolva állította magát mélyre. Ezt nem kell elhinni, azonban van egy bizonyítékom. Egészen addig, amíg Steve (Göblyös István) egy alkalommal meg nem tanította nekünk a szárra állítást, nem tudtuk a lovainkat szárra állítani. Ez 1990-ben történt, de én ezt a lovat már 1988-ban is lovagoltam, és a mai kritériumok alapján bárki megvádolhatott volna, hogy "rollkurban" lovagolom, holott abban az időben még szárra sem tudtam állítani. 

Csak ennyit akartam mondani....!