Nos, miután korábbi véleményem (itt megnézheted) kapcsán nézeteltérésbe kerültem hazai lovaséletünk szellemi atyjával Magyar Jánossal (aki először csak burkoltan, később nyíltan is lehülyézett....hihihi......), ezért úgy gondoltam, megválaszolnék néhány dolgot, míg feledésbe nem merül, tartva magam a mondáshoz, hogy "Addig üsd a Magyar Jánost amíg meleg.....!"  Hát az asszony már ennél a résznél lefagyott, és elkezdett jajveszékelni, hogy ilyet nem írhatok egy embernek....! Igaza van, egy embernek nem, azonban Magyar János egy fiktív személy, akinek Facebook profilja ugyan van, ám olyan mint az Isten, vagyis mindenki beszél róla, de még senki sem látta. Annyi különbség még van köztük, hogy Istennek nincs Facebook profilja, és nem érdekli a hazai lovasélet. 

Az első dolog amit szerinte nem tudok, az az, hogy a lovaglás szellemi sport is. Szerintem pedig minden sport igényli a gondolkodást, nem ismerek olyat ahol ne kellene gondolkodni, tehát véleményem szerint minden fizikai sport szellemi tevékenységet is jelent egyben. A tévedés abban áll, hogy ez nekem nem sport, hanem hivatás, és eddig minden lónál mindent újra kellett gondolni, még sohasem jártam úgy, hogy azt gondoltam volna, hogy egy ló olyan mint az a másik korábban, és csak belenéztem a feljegyzéseimbe, vajon mit kell tennem. Sőt, korábban is mindenkit arra buzdítottam, hogy ne engem, vagy éppen mást utánozzon, mert akkor csak egy kis utánzat válik belőle, hanem gondolkodjon, és haladja meg azokat akiktől tanult, legyen saját maga....!

A másik fő nehezménye Magyar Jánosnak, hogy mi profi lovasok, hajlamosak vagyunk misztifikálni a szakmát...! Hát először is, ez nekem nem csupán szakmám, hanem hivatásom. A hivatásos olyan személyt jelez, aki pénzt keres valamilyen munkával, sportolással, vagy olyan tevékenységgel, amelyet mások csak szórakozásból űznek, tehát professzionista. Erre utal a profi azaz professzionális megnevezés is, aminek jelentése a Wikiszótár szerint: "Szakképzett és gyakorlott (személy), aki már elsajátította szakmája részleteit, és ezeket megfelelően és eredményesen alkalmazza tevékenységében. Az alkalmazás tökéletességének különböző szintjeit az elért eredmények mennyisége és minősége mutatja.".......Hát jelentem, én rendelkezem ilyen eredményekkel, amiket most nem sorolnék fel, de jobbára már szerepelnek az írásaim között, mint ahogy a balfaszságaimat sem titkoltam el, és ezen eredmények elérése útján szerzett tapasztalataimra alapozom a véleményemet, mint sok más profi, akik életüket a lóra tették fel. Kedves János bátyám, tegyél már közzé nekünk néhány eredményt a saját isteni praxisodból....! ...Légyszi, légyszi léééégyszííííí.....! Tehát szó nincs semmiféle misztifikációról, csupán arról, hogy nagyobb gyakorlati tapasztalataink révén, könnyebben tudunk elérni eredményeket azoknál, akik csupán szórakozásból űzik a szájkaratét....hihihi.....!

A fő szentségtörést pedig azzal követtem el János bácsinál, hogy a lovasérzés meghatározását nem csupán arra értettem amikor a lovon ül a lovas, és "a ló mozgását  a szárat tartó kéz, és a lóval érintkezésben lévő egyéb testrészeink segítségével pillanatról pillanatra követni tudjuk", hanem azt állítottam, hogy ezt a képességet a lovas nem csak a ló hátán, hanem az összes lóval kapcsolatos tevékenysége során képes használni, ergo, számomra a lovasérzés nem korlátozódik le arra az időre amikor a lovon ülök, hanem ugyanazt a képességet használom akkor is amikor a csikót tanítom vezetni, vagy éppen ha futószárazok, vagy ha felveszem a nyers csikó lábát, és érzem, hogy rúgni fog, vagy csak húzogatja a lábát, de az is az amikor bemész húsz csikó közé kifogni egyet, és érzed, hogy mehetsz mert nem fognak rúgni, vagy meg kell állnod és várni amíg megnyugszanak, illetve a fogathajtók is sokat mesélhetnének lovasérzésről, de nem sorolom tovább mert soha nem lenne vége. Lényeg az, hogy számtalanszor szembesültem már vele, hogy a mindennapok során ugyanazok az érzések segítik a munkámat, amit a lovaglás során lovasérzésnek neveznek. Nyilván ezt sok más lovas is alá tudja támasztani, aki már elég időt töltött el a ló mellett. ezzel kapcsolatban pedig megkaptam még azt is, hogy fogalmam sincs hogy mi az a propriocepció, ami a lovasérzés alapját jelenti, és persze még propagálom is a hülyeségemet. És milyen igaza van János bátyánknak, valóban nem hallottam még a propriocepcióról, ezért utánanéztem a neten, bárki megteheti, viszont kénytelen voltam nehéz szívvel azzal szembesülni, hogy a propriocepció, az én igazamat támasztja alá. Nos tehát, a propriocepciót ízületi helyzetérzékelésnek is szokták nevezni, ami azt jelenti, hogy az izmokban, ízületi tokokban, szalagokban található receptorok (proprioceptorok), finom visszajelzéseket küldenek az agynak, testrészeink és a végtagok helyzetéről. Amikor az érzékelőktől az információk befutnak az agyba, az agy finomhangolja a mozgásunkat, így például anélkül megyünk fel a lépcsőn, hogy a lábunk elé néznénk, illetve segít csukott szemmel is megtartani az egyensúlyunkat, és a többi, ennek mindenki utánaolvashat, nagyon sok információt lehet találni a neten. Az már egészen biztos, hogy nyilvánvalóan az élet összes területén megtalálható az (nevezzük magyarul) ízületi érzékelés, ami a lovasérzés alapját képezi. Ez már önmagában is azt jelenti, hogy ezek szerint a lóval való bánásmód minden területén megtalálható, ahol a kezünket, lábunkat, testünket használjuk, márpedig másképpen nem megy, legalábbis én nem tudok róla. Tehát amikor lovat vezetek ugyanezek a receptorok küldenek visszajelzést, ha veszem fel a rúgós ló lábát szintén, a fogathajtónak szintúgy ezek jeleznek vissza, ha futószárazol, a szárat tartó kéz, és a test is jelez, soroljam még....?! Szóval úgy tűnik, mégsem én mondtam balfaszságot, hanem János bátyánk tapasztalatai terjedtek ki csupán a lovaglásig, legalábbis addig olvasta el a könyvet, amit olvasott. Ma már azt is tudjuk, hogy akinek sok tapasztalata van, az az arra vonatkozó fél információt is képes kezelni, mivel az agy a tapasztalatok alapján kiegészíti a töredék információt. Így válik lehetségessé az, hogy ha belépsz az istállóba, megérzed ha valami nincs rendben. Mondok erre példát is. Például minden este bemész az istállóba lefekvés előtt körülnézni, hogy minden rendben van e. Általában elmondható, hogy rendszerint minden rendben van. Tehát rögzül benned, hogy mondjuk este tízkor milyen képet látsz amikor minden rendben van. Most tegyük fel, hogy  egy ilyen ellenőrzés alkalmával észreveszed, hogy az egyik ló, amelyik ebben az időben mindig kint szokott állni az ajtóban, most nincs a helyén. Rögtön odaindulsz, mert azt gondolod annak oka van hogy ezúttal nem áll kinn. És valóban, benézel a bokszba, és mondjuk egy szög van a nyírjába szúródva. Ez konkrét eset volt, de szerintem sokan tudnának ezzel kapcsolatban példákat felhozni. Tehát én azt gondolom, hogy a prprprüpreprprciós....hihihihi.... érzékelést az agyunk kiegészíti az évek során szerzett tapasztalatokkal, s így fél információkból is képesek vagyunk egy egészet alkotni, már akinek vannak tapasztalatai, tudniillik a könyv olvasása nem számít annak. Szóval igaz ami igaz, nincs ebben semmi misztikus, dolgozni kell sokat a lóval, a lovak mellett, a lovakért, és kialakul magától....! Na, de én előbb sem állítottam mást....!