Mint az élet minden területén, a lovagolásban is megtalálhatók a városi legendák. Az egyik ilyenbe éppen most futottam bele. Nevezetesen, ha a csikónak először ( az első felülésnél) nagyon meghúzod a hevedert, akkor az később bakolós lesz. Mondtam is az illetőnek, hogy ugyan hallottam már nagyobb f...ságot is, de azért ez se rossz, kiváltképp ha egyedül sikerült kisütnie. Azt válaszolta, hogy ez nem f...ság, ez egy nagyon komoly dolog, mert meghatározza a ló további sorsát, és ezzel tisztában van minden valamire való lókiképző......Na ja, valamire való, de azért ló közelébe óvatosan menjen....hihihi...., mert  nem biztos hogy arra való, hogy lovakat képezzen ki...!

Na mindegy, a lényeg az, hogy nekem erről más a véleményem....! Először csak egy kis statisztika, kifejezetten abból az írországi időszakból, amikor a nyers csikók belovaglása volt a fő feladatom. Ez idő alatt mintegy 250 nyers csikót lovagoltam be. Tehát ezt a számot azért már vehetjük egy statisztika alapjának, de egyébként ezek teljes mértékben egybevágnak  korábbi tapasztalataimmal is. Azt is tudni kell még hozzá, hogy miután szabad kezet kaptam, úgy csináltam ahogy én akartam, és én úgy akartam, hogy a lehető legkevesebb bakolásról sikerüljön további tapasztalatokat szereznem, ezért megtettem mindent annak érdekében, hogy a lovak úgy legyenek előkészítve a felülésre, hogy az minél színtelenebbnek tűnjön egy külső szemlélő számára, sőt annak örültünk a legjobban, ha a szurkolótábor csalódottan távozhatott. Tehát annak ellenére, hogy terveink hosszú távra szóltak, mégis mindig akadtak notórius bakolók, de nézzük tételesen.

• A 250 alkalomból egy sem volt olyan, hogy a hevedert ne húztam volna meg, a lehető legerősebben.
• A lovak kb. fele (erről nem vezettünk statisztikát) bakolt az első vágtánál futószáron, nyereggel lovas nélkül. Ehhez tudni kell azt is, hogy a nyereg már a kezdeti szakaszban felkerült a csikóra, viszont a hevedert csak akkor húztuk meg igazán, amikor futószáron vágtáznia kellett, ez kb. a kezdéstől számított harmadik héten történt, de figyelembe vettük a csikó haladását is, így volt olyan, aki jóval később esett bele ebbe a stádiumba.
• Az első alkalommal nem bakolós csikók között viszont voltak olyanok (erről sem vezettünk külön statisztikát), akik az első felülés alkalmával azonban mégis bakoltak. Első felülésnek számítottuk annak idején, amikor a futószáras körben futószáron először ültem a lovon. Ehhez pedig azt kell tudni, hogy a felüléshez is fokozatosan szoktattuk hozzá, és amikor úgy ítéltem meg, hogy lehetséges, akkor ültem fel először a boxban a csikóra, majd néhány ilyen alkalmat követően, kint futószáron. Nyilván elhiheted hogy nem vagyok öngyilkos merénylő, saját magam ellen.
• Az első felülés alkalmával bakolós csikók közül, elenyésző volt azok száma, akik második alkalommal is bakoltak volna. Ehhez azt kell tudni, hogy az első felüléstől számítva minden nap még végigcsináltuk az egész protokollt, amivel a teljesen kezdő csikókat készítettük elő, és ahogy haladtunk előre, úgy minden nap elhagytunk belőle egy egy elemet, mígnem az istállóból kivezetve fel lehetett rájuk ülni, minden rendkívüli esemény nélkül. Ez tarthatott akár még két hétig is, de volt rá példa, hogy néhány nap múlva már a nyergelést követően rögtön fel lehetett ülni rá.
• Az összes ló között akadt néhány olyan, akivel mindaddig amíg futószáron fel nem ültem rá semmi probléma nem volt, akkor azonban bepánikolt (mint a cigány akit visznek akasztani, de nem tudja mi az az akasztás, ezért addig vidáman fütyörészve követi nyomon az eseményeket, amikor azonban megszorul a nyakán a hurok, akkor szemrehányóan kiabálja, hogy "bzmg, mindjárt megfulladok"), és ugyan nem bakolt de úgy elrohant, hogy csak nehezen lehetett megnyugtatni. Ezekkel a lovakkal, a második alakalommal már semmi probléma nem volt.
• A második alakalommal is bakolós csikók közül a legtöbb harmadik alkalommal már nem bakolt, viszont ennek a csoportnak már hosszabb ideig tartott az az időszak, amíg odáig jutottunk, hogy nyergelés után egyből rájuk lehetett volna ülni.
• A teljes létszámból mindössze négy ló volt olyan, aki harmadik alkalommal is bakolt, viszont ezekre már csak nagyon hosszú idő után lehetett előkészítés nélkül felülni, és egy két hétig minden előkészítés ellenére is bakolással kezdtek, majd az idő előre haladtával egyre "finomabban" bakoltak, mígnem fel lehetett rájuk is ülni közvetlenül a nyergelést követően. Ezek a lovak még hónapokkal később is bakoltak a pihenőnapot követően. Ezeket a lovakat neveztem "notórius bakolóknak".
• És végül még egy adalék, amit ne vegyél készpénznek....! Azok a lovak, amelyek minden gondos előkészítés ellenére is bakoltak (250-ből négy), nos ezek mind szürkék voltak.

Szóval, ha megengeded, akkor én tennék egy olyan megállapítást, hogy a később bakolós ló nem attól lesz bakolós mert meghúzod a hevedert, viszont nem szeretnék annak a helyébe lenni, aki úgy ül fel egy ilyen lóra, hogy nem húzza meg rendesen a hevedert....hihihi....Volt ilyen tapasztalatom is, a lovat úgy kaptam meg, hogy már ültek rajta, én ültem rajta második alkalommal, mikor is mindenki legnagyobb meglepetésére olyan bakolásba kezdett, hogy a nyereg a ló nyakára csúszott, és fogalmam sincs hogy maradtam rajta. Jordan szerint ez volt minden idők leglátványosabb showja, amely kitüntetésnek én nem tudtam akkor felhőtlenül örülni....hihihi....Persze azt is tudni kell, hogy a lovat sok mindenre meg lehet tanítani, így a bakolásra is, azonban ez nem függ össze azzal a megállapítással, hogy vannak lovak, akik a génjeikben hordozzák a bakolást, és csak nagyon hosszú hozzáértő munka eredményeképpen hagynak fel vele.....

Ő volt az egyike annak a négy szürkének, akik hosszú ideig minden körülmények között bakoltak. Itt már egy két hónappal az első felülés után, közvetlenül a nyergelést követően fel lehetett rá ülni, de pihenőnap után még így is mindig le kellett először futószárazni.