Rendkívül jóindulatú lónak ismertem meg, ami nem jelentette azt hogy buta lett volna. Ez azt jelentette, hogy amennyiben a lovas úgymond lehetőséget adott neki azt kihasználta, legalábbis eleinte. Mohácsi Vera volt négy éves korától a tulajdonosa, nem sokkal később kerültek együtt hozzám, akkor még Cuba nagyon nyers csikó volt, sokszor fel kellett rá ülnöm. Ezzel együtt Verácska sikerrel küzdötte le a kezdeti nehézségeket, amint a fényképen is látható, ami (szerintem) Cuba pályafutásának csúcsán, 2001-ben(?) a junior magyar bajnokság döntőjén (140 cm) készült, ahol a páros a harmadik helyen végzett.

Verácska így emlékezett rá vissza:

"Cuba négy éves volt, amikor hozzám került. Együtt tanultunk, egymást próbáltuk tanítgatni. Megvoltak a magasságok és mélységek ebben a folyamatban, de utólag valahogy mégis a magasságokra emlékszem jobban. Remélem ő is így volt vele.

Az öt év, amit együtt töltöttünk, Cuba életéből csak egy rövidke epizód, annál meghatározóbb az enyémben. Rendszeresen álmodom vele azóta is. Azt hiszem sosem sikerült elengednem őt. Számomra mindig az én lovam maradt.

Ezért vágtam el vele minden szálat, miután egyetemre kerülve meghoztuk a döntést, hogy megvállunk tőle. Túlságosan fájdalmas volt arra gondolni, hogy nélkülem folytatja az életét. Pedig így lett. Élete legnagyobb részének, az elmúlt 15 évnek nem lehettem tanúja.

Csak remélni tudom, hogy jó élete volt, és ha voltak emlékei az együtt töltött időről, azok az enyéimhez hasonlóan szépek voltak." 

Amint a későbbiekben alakult az élete, arról Pál Noémi írt nekem egy üzenetben eképpen: " Cuba ma nálunk van a lovardában, már nyugdíjas lóként és csak a terápiás lovaglásokon vesz részt. Rengeteg gyermeket tanított meg a lovaglás csínjára-bínjára. Mindenki nagyon szereti" Ez a kép 2017 áprilisban készült róla. Isten veled "Jó Öreg Cuba", becsülettel megszolgáltad a Menyországot.....!