2017. máj 26.

Tuska Pali archívumából.....

írta: Panyi György
Tuska Pali archívumából.....

img20170108_14395478.jpgA kép Sáripusztán készült, valamikor a 80-as évek első felében.  Balról jobbra az első személyt nem ismertem fel. A második, fehér ruhában a "Kis Rüszi", vele egy rövid ideig még együtt dolgoztam Szilason, amikor mellbe rúgott a ló, az ő lélekjelenlétének köszönhetem, hogy nem ájultam el, illetve (szerintem) hogy nem állt meg a szívem. Mellette szintén fehér ruhában a "Maszek" (Kneisz Jani), ő tősgyökeres "Pusztai" volt, amikor ott dolgoztam, nagyon sokat segített nekem, ha azt mondom, hogy sokat köszönhetek neki, akkor az nem fejezi ki a tiszteletemet iránta. Egyébiránt az ő tanácsai alapján mentettük meg a Karenina két elejét, akinek úgy kijött mindkét ina elől, mint két jól megtermett banán. Olyan tiszta lett a lába, hogy amikor az András Gabiék megvették, nem akarták elhinni, hogy kinn volt egyáltalán az ina.....A következő személy a Bálint Laci félmeztelenül, fehér kalapban. Nála kezdtem Szilason, ő adta meg az első lehetőséget, illetve amikor Sáriba került, ő hívott oda dolgozni. Életem legszebb három "lovaséve" volt. Amikor a kép készült, még ő volt Mezőszilason a lovasiskola vezetője. A hátsó öltönyös ember (szerintem) a Szávai Gábor, aki ekkor még kerületvezető volt Sáriban, és a hozzá tartozó telepeken. Vele szemben pedig csípőre tett kézzel (szerintem) a Kneisz Pista bácsi áll, aki már akkor is a ménes vezetője volt, évtizedekre visszamenőleg tudta minden lónak a származását, eredményeit, és hogy mi történt vele, hova került később, stb. Nagyon lelkiismeretes ember volt, olyan gyakorlati tudással rendelkezett, amit csak azzal a sajátos hozzáállással lehet megszerezni, hogy az ember soha nem néz az órájára, hanem végigcsinálja amit elkezdett a munkaidőn túl is, illetve ha a lovak érdeke azt megkívánta este is ment még egy két kört. Érdekes, hogy ezt a hozzáállást szinte minden pusztainál fel lehetett fedezni, hihetetlen volt a lószeretetük, és a hozzáállásuk. Büszke vagyok rá, hogy ezekkel az emberekkel együtt dolgoztam, nem az lennék ma aki, ha nem így történt volna.....! A többieket sajnos nem ismertem fel.....

Szólj hozzá