Szeretem mindegyiket mint embert, sőt türelmes vagyok velük, amikor magabiztosan nyilatkoznak szakmai dolgokról, és a mondanivalójából kitűnik, hogy vagy olvasta valahol, vagy hallotta valakitől, aki már több tanfolyammal előtte jár, viszont a kommunikációjából az tűnik ki, hogy igazi lovat, ami teljes valójában megmutatkozott volna neki,.....na olyat még nem látott. Ezt leginkább az illető magabiztosságából lehet leszűrni, mert tapasztalt lovas sokkal óvatosabban nyilatkozik, hiszen tudja, lovaknál mindig van másképpen is, és a "B" tervnek mindig kéznél kell lennie. Komolyan mondom semmi problémám nincs azzal amit csinálnak. Ez mindenkinek a maga dolga. Ha ebben és így leli örömét, hát akkor egyértelműen van helye a palettán, annál több lónak lesz tere, annál több ember kerül közelebb a lóhoz. A probléma a kommunikációval van. Tudniillik már egy kétnapos tanfolyamot végzett is veszi a bátorságot, hogy beleszóljon a "felnőttek" dolgába. Na, mármost, ha nálunk lovasoknál is úgy lenne felépítve a "piramis" mint a harcművészeteknél, akkor könnyű lenne a dolog, mert ott ha beszól, akkor azt mondják neki, hogy persze igazad van, csak gyere előbb mutasd meg. Nagyon ritka esetben el tudom képzelni, hogy mondjuk megmutatja, de azért nagyon ritka esetben, mert én még ilyenről nem hallottam, hogy a "zöldfülű" megmutatott volna bármit is egy fekete övesnek, legfeljebb azt, hogy jól állja a verést. Azonban miután nem mindenki kér a bölcsesség ilyen direkt  módon történő bemutatásából, ezért kivárja a sorát, amíg ő is arra a szintre ér, hogy kihívhatja a fekete övest. Miután nálunk lovasoknál nincs ilyen, így mindenki beletarthatja a virtuális csalánba a cerkáját, mert tudja, hogy nincsenek konzekvenciái. Egy dologban egyezzünk meg....! A lovaglás, az még mindig a lovaglásról szól, nevezetesen, hogy valaki "A" pontból "B" pontba képes a ló hátán eljutni bármilyen akadályon keresztül, a józan ész határain belül. Természetesen a "józan ész" határait a lovastudás meglehetősen messzire képes kitolni. Ezt figyelembe véve, van egy javaslatom, minden vitás kérdés rendezésére....! Párbajozzunk, a józan ész határain belül....!  Mindenki hozza a saját lovát, vagy akár kér kölcsön egyet, aztán sorsolás útján az első bemutat egy gyakorlatot, amit a másiknak utána kell csinálnia. Ha nem sikerül neki veszített, hacsak nem tud ő is egy olyat mutatni, amit a másik nem tud megcsinálni. Nem olyan ördöngös dolog az, csináltam már ilyet, nem is volt rossz lovas, mégis a két méteres mélybeugrót le a mélyútra már nem akarta vállalni, inkább azt mondta őrült vagyok. Pedig sem én, sem a ló semminemű lelki vagy fizikai károsodást nem szenvedett. Régen a magyar lovasokat a virtus miatt  becsülték fel annyira amennyire. Ma a virtusból virtuálissá lett a lovaglás, és ennek az a legfőbb jellemzője, hogy merjél nagyot álmodni, a határ a csillagos ég....! Egyet ne felejtsél el, az én korosztályom még élesben játszotta ezt a játékot, és sokat megtanultunk a túlélésről, a három éves csikókat a többi közül kellett kifognunk a másik harminc közül, és ha már megfogtuk, a lábát is tartani kellett a kovácsnak, hogy egyúttal az is rendben legyen. Rajtad kívül senkit nem érdekelt ha rúgott a ló, az volt a feladatod, meg kellett oldani. Igen, lehet erőszakkal is eredményeket elérni, ezt mi is tudjuk, ezt is megtapasztaltuk, de ezzel együtt azt is, hogy ezek az eredmények rövid távra szólnak. Akik rövid távon gondolkodtak, azok beérték annyival és abbahagyták, mi aki megmaradtunk a kaptafa mellett, tanultunk tovább.....tört a csontunk, felkeltünk és tanultunk tovább, aztán megint elestünk, s ha nem tört el akkor tanultunk tovább, és ez így folytatódott egészen addig, amíg te el nem végezted a tanfolyamot, és megvilágosodtál....! Hát erről a megvilágosodásról mi lemaradtunk.....!  Egyet ne felejtsünk el...! Olyan, hogy horsemanship csak egy féle van. Arról lehet felismerni, hogy működik, függetlenül attól milyen úton éri el az ember....!