- 5 -

A rendkívül nehéz pálya, valamint a verseny előtti este bekövetkezett felhőszakadás, a szerencsés véletlenek lehetőségét azonban teljesen kirekesztette. Az olimpiai stadionban felállított pálya nehézségi fokát mutatja az, hogy a 66 indulóból 17-et zártak ki, és hatan követtek el 40 hibapontnál többet. Különösen a "Müncheni nagy kombináció" névvel megjelölt hármasugrást tartottam komolynak. Ez két széles és egy meredek akadályból állt: 150 cm magas, 190 cm széles oxer, - 7,5m-re  150x190-es oxer, - 7,70 m-re egy 156 cm-es kerítés.

A versenyzők nagy elszántsággal készülődtek a küzdelemre, de én bizony nem a legjobb érzéssel vártam a kezdést, mert ismét ott álltunk a világ szeme előtt olyan lovakkal, amelyet egy nemzet sem cserélt volna el a sajátjáért, - még a szovjet vagy lengyel csapat sem.

Annál nagyobb volt az öröme mindnyájunknak, mikor a csapatunkból elsőnek Ákos A. - Őzikével 12 hibaponttal teljesítette a feladatot. Hatalmas tapssal jutalmazta a közönség is. Hogy ez mit jelent, talán azzal tudom érzékeltetni, hogy az egyéni bajnok 20, az ezüstérmes 11 hibaponttal ment végig.

Második együttesünk a csapatban Bognár Sándor volt Fáklyással. Sajnos a ló háromszori ellenszegülése miatt őt kizárták a versenyből. Némileg mentségünkre szolgál, hogy a hatalmas akadályok egyikénél a ló annyira felrántotta a lábát, hogy a patkósarok a hasa alatt felszakította a bőrt, 6-8 cm-es mély sebet okozva.

Harmadiknak Móra László indult Bettyn. Valakitől azt hallottam itthon, hogy a lovas félt, az volt a baj. Hogy a lovas mennyire félt azt nem tudom, de azt elmondhatom, hogy én nagyon féltem, amikor Bettyt a maratoni kapun át bevezettem a stadion bejáratához. Nagyon féltem, és nagyon nyomott a felelősség, mert éreztem, hogy egy versenyzőt, aki ráadásul kétgyermekes apa, úgy küldtem erre a rendkívül nehéz pályára, hogy abban a pillanatban arra a feladatra ez az együttes nem volt megnyugtatóan felkészítve, hiszen a lovas csak néhányszor ült Bettyn, s csaqk a végső kényszer szorított rá bennünket erre a megoldásra. Végül is a 10. akadálynál zárták ki őket, de tulajdonképpen annak is örülhetünk, hogy bukás nélkül úszta meg.

- 6 -

Ilyen körülmények után természetesen keserű szájízzel búcsúztunk Münchentől, de most amikor már százszor is volt alkalmunk végiggondolni és megbeszélni a történteket, újra csak azt tudom mondhatom, hogy ha csapatunkat nem éri ennyi váratlan és előre nem látható szerencsétlenség, tisztes szereplésről számolhatnánk be. De ennyi élvonalbeli ló egyidejű kiesését nálunk nagyobb bázissal rendelkező csapatok sem bírták volna el. És még így is vannak pozitívumok, amelyek alapján azt mondhatjuk, mégsem volt hiábavaló a sok keserves munka. Ezek közül, is hagy említsek néhányat:

• Az élen levő versenyzők fejlődése meggyorsult (ez maga után vonta a közvetlen utánpótlás fejlődését is).
• Az egyéni versenyben indult három ló ellenszegülés nélkül ment a lovasok elfogódottsága ellenére is (Rómában, Stockholmban 2-2, Berlinben 1 lovast kizártak).
• Őzike révén bebizonyosodott, hogy a mi lovaink között is akad egy-egy, akár olimpiára is alkalmas, és a mi versenyzőink is képesek lennének sok nagy feladat teljesítésére, megfelelő lovakon.
• S végül Münchenben indított lovasaink többsége olyan fiatal, hogy még akár négy olimpiai ciklust is végigdolgozhat, s a most szerzett tapasztalatok hozzájárulhatnak fejlődésünkhöz

Beszámolóm bevezetésében azt mondtam, hogy a sport csak a tenyésztők segítségével léphet előre. Milyen segítségre gondolok ?:  

Elsősorban a magyar ugróló, sportló kitenyésztésének gyorsítására. Szilárd meggyőződésem, hogy a mi lóanyagunk általánosságban nem hordja magában azokat a képességeket és készségeket, amelyek a nemzetközi feladatok sikeres megoldásához szükségesek. A követelmények, mint az élet minden területén, a sportban is megnőttek, sőt tovább nőnek. Önök mindennapi munkájuk során meggyőződnek arról, hogy korszerű követelményeknek hagyományos anyaggal, hagyományos módszerekkel és hagyományos fajtákkal nem lehet eleget tenni. Ez áll a lótenyésztésre.

• Látjuk, tapasztaljuk és elismerjük, hogy hosszú évek óta történnek erőfeszítések lóállományunk átformálására.
• Látjuk és elismerjük azt is, hogy már mutatkozik az erőfeszítéseknek eredménye, de egészséges türelmetlenséggel várjuk a még jobbat.

- 7 -

• Szeretnénk, ha még több olyan bizonyítottan jó képességű és bizonyítottan jót örökítő mén behozatalára kerülhetne sor, ami genetikailag jobban garantálná a mi befektetett munkánk hasznosulását
• Szeretnénk ha a sportlótenyésztő ménesek nagyobb lehetőséget biztosítanának arra, hogy a legjobbnak ígérkező lovaik olyan helyre kerüljenek, ahol kifejlődhetnek adottságaik.
• Szeretnénk, ha a feltűnő tehetségek addig kerülhetnének válogatott szintű edzésbe, amíg testileg lelkileg meg nem rokkannak
• Szeretnénk, ha a ménesek magukénak éreznék a minőségi sportot és akkor is büszkék lennének tenyésztésük produktumaira, ha az esetleg nem a gazdaság versenyzőjével, hanem valamelyik válogatottal érné el az eredményeit
• Meg kell hogy mondjam, mi a vásárlásban nem tudunk versenyezni egyetlen külföldi vevővel sem.
• Tudjuk, hogy a gazdaságokat is számtalan gond szorítja éppen a lótenyésztés jövedelmezővé tétele terén is.
• De azt is tudjuk, hogy az exportból visszamaradt, letört, vagy rosszul fejlett lovakon nem lehet konkurálni a világ legjobbjaival.

A nemzeti válogatottak mindenütt, ahol fejlett tenyésztés van, propagandistái, kiállítói is jó lovaiknak. Elmondhatjuk-e, hogy mi azt visszük a kiállításra, ami a legjobb? - Én azt hiszem, hogy nem! Pedig ez közös érdek, mert a jó lovat a világon mindenütt keresik, egy egy nagy képességű lóért számolatlanul fizetik a horribilis összegeket. 

A közös érdek, és nem utolsó sorban az ügy szeretete, sokat lendíthetne a sport és ezzel összefüggésben a tenyésztés szekerén. Kérjük a sportlótenyésztés vezetőit és felelős gazdáit, hogy mielőbb vizsgálják meg, milyen szorosabb együttműködést lehet a sporttal kialakítani, mert azonnal helyes intézkedések hatása is csak évek múlva jelentkezhet nemzetközi eredményekben, nagyon sok lelkiismeretes munka befektetése után.

- 8 -

Bízom benne, hogy az olimpia nem csak gyöngéinkre világított rá, hanem az erényeinkre is, és talán arra az útra is, amin a továbbiakban járni kellene. Elnézést kérek, hogy egy kicsit hosszúra nyúlt a beszámolóm. Köszönöm szíves figyelmüket, és a meghallgatást...!

Készítette Dr. Kollár Kornél, a válogatott ugró csapat edzője