"Belfegor (Belfi) még Egerben került hozzánk. ( Később, 1969-ben az egri lovasiskolát vásárolta meg cakumpakk a Mezőkeresztesi Aranykalász Mg.Tsz.) Először az én lovam volt, de nekem nem nagyon tetszett, és elcseréltem a Zilahy Pistivel a Szélfúvásra."Ez volt a "Szélfúvás" itt még Zilahy Pistivel, aki annyira nem örült ennek a cserének, később azonban hálát adott a Sors akaratának, hogy így történt.

"Később azonban Belfi meghálálta a belé vetett bizalmat. Egyszer Apajpusztán voltunk, indultunk többek között korlátugratásban is. Ez úgy zajlott, hogy mindenki belovagolt a pályára, akit szólítottak az ugorhatta a sort, ha hibázott ki kellett mennie, befejezte a versenyt. Aki megugrotta, az benn maradt a következő emelésre. Én a Marikával indultam, akit cseréltük valahonnan Pest környékéről, amit cserébe adtunk azzal később a Balczó versenyzett, nálunk a Zilahy Pisti lovagolta, és nagyon tudott ugrani, még az újság is írt róla.  Marika nagyon elhanyagolt állapotban került hozzánk, a patája mélyen fel volt repedve, amit aztán teljesen soha nem sikerült kikezelni, de voltak idők amikor jól ment. Zilahy Pisti a Belfegorral indult. Mi vidéki gyerekek úgy mentünk be, hogy még annak is örültünk, hogy ott lehettünk. Na, elkezdődött a verseny, amikor szólítottak ugrottunk, nem sokat foglalkoztunk azzal, hogy sikerül-e vagy sem. De ahogy telt az idő, látjuk ám, hogy egyre kevesebben vannak benn rajtunk kívül. A vége az lett, hogy a Zilahy Pisti megugrotta az 180-at, én meg eggyel előtte estem ki. Ő második, én meg harmadik lettem. Aztán jártunk fel Pestre is versenyezni. A Vadászati világkiállításon voltunk fenn, a melegítőpálya valami salakos talajon volt, aminek a szélén volt egy csaptelep, vasfedéllel letakarva. Amikor a karbantartó locsolta a pályát, levette a fedelet, elővette a zsebéből a tekerőt, kinyitotta vele a csapot, és amikor befejezte elzárta, levette a tekerőt és eltette a zsebébe. Erre azért volt szükség, mert ha rajta hagyta, másnapra már ellopták, mert abban az időben mindent elloptak. Viktornak el kellett mennie valahova, és rábízott minket a Hargitay Matyi bácsira. Épp mondta a Pistinek, aki ott is a Belfegorral volt, hogy jöjjön ugrani, amikor a Belfi rálépett a csaptelep tetejére, az félrecsúszott, a ló meg belelépett a csaptelep csonkjába. Fél évig kezeltük patasipollyal, mire rendbe jött. Utána még nyert vele a Pisti Hortobágyon nemzetközi számot is".....Egy régebbi keresztesi csapatképen Joci elől Marikával, aztán Zilahy Pisti Belfegorral, majd Bukovszki Imi Csárdással, és Farmosi Laci a Szépikével.

Itt pedig egy fotó egy újságcikkből......

...és a képhez tartozó szöveg, ami nagyjából arról szól, hogy miután az egri lovasiskola elköltözött Mezőkeresztesre, az egykori egri lovasoknak, így Zilahy Pistinek is, áldozatot kellett hoznia, hogy hódolhasson szenvedélyének a lovaglásnak. Napról napra utaztak le keresztesre edzésre, ami oda és vissza 80 km-t tett ki. Nem hinném, hogy ma ezt vállalná valaki....!