A csikókra tegnap tettem először kantárt, csak abból a célból, hogy szokják a zablát a szájukban. Negyven évig semmi problémám nem volt ezzel, most azonban mégis úgy gondoltam, hogy mindjárt az elején valami jó emlékhez kötöm nekik a zablát, ezért amikor már rajtuk volt a kantár, adtam nekik valami nagyon ízletes úgynevezett "jutalomfalatokat", tudniillik úgy okoskodtam, hogy ha a szájukban lévő zablához ilyen "ízletes" élmények társulnak, akkor legközelebb majd szívesebben veszik be a zablát is. Végső soron ezt célozza az alma ízű zabla is, biztosan találkoztál már véle. Na, kérem szépen, a kísérlet a következő eredménnyel végződött. A lovak nagy nehezen elszopogatták az ízletes falatokat zablával a szájukban. Amikor pedig levettem róluk a kantárt, adtam nekik még egyszer, hogy azt már akadálytalanul tudják elrágcsálni, csakhogy a csikók nem kértek a jutalomfalatból. Az első lónál még azt hittem, hogy csak véletlen, de amikor a másodiknál ugyanez megismétlődött rájöttem, hogy ezek a zabla miatt megutálták a jutalomfalatot....hihihi..amit ugyan csupán egy napig, de nem voltak hajlandóak elfogadni tőlem. Szóval visszájára sült el a dolog, maradok a régi módszernél jutalomfalat nélkül, azonban miközben ezen morfondírozok eszembe jut valami. Biztosan hallottatok már a banán ízű óvszerről....hihihi...!