A fent említett időszakban a kalocsai felállított (a felállítás semmiféle szexuális tartalommal nem bír, csupán azt jelzi, hogy a mén a köztenyésztés rendelkezésére áll, a tenyésztő szerv által elfogadottnak ítélt…) ménistálló második otthonomnak számított, mivel a katonai iskola elvégzése után, “saját akaratomból” (ez is az adott kor jellemzője volt, hogy mindenkit “szabad akaratából” helyeztek a szülőföldjétől legtávolabb) Kalocsára helyeztek. Kerestem a módját, hol lovagolhatnék tovább, de a környéken még a közelben sem találtam nyilvánosan működő lovasiskolát. Aztán egyszer valaki a laktanyában megemlítette, hogy működik a gazdaságban egy ménistálló, bár ott nem jellemző, hogy idegenek is lovagolhatnának. Gondoltam, mit veszíthetek ha lemegyek, legfeljebb “kihajtanak” mint Szent György napján a szürke marhákat. Ki is mentem, végignéztem egy esti edzést, majd annak befejeztével elszántan  odamentem az “edzőhöz”, akiről kiderült, András Lászlónak hívják, és legnagyobb meglepetésemre nem kergettek el a ……………..-ba (A hiányzó részeket tessék önállóan tetszés szerint kitölteni, így te is részt vehetsz a cikk írásában….!), hanem közölték, hogy amennyiben hajlandó vagyok hajnali fél ötre kijárni, nem látnak benne semmi kivetni valót, hogy velük együtt lovagoljak.

A képen András Laci bácsi látható “Hód” nevű lovával 1960 április 4.-én a Nemzeti Lovardában Budapesten. Ami engem illet, én ebben az időszakban még “zacskóban” sem voltam jelen e világon, lovagolni meg még jó 15 évvel  ez után tanultam meg Mezőkeresztesen. Laci bácsi tagja volt az ifjúsági válogatottnak, később az ő közbenjárásával létesült a kalocsai ménistálló,  haláláig (2010. 04. 10.) aktív lovas, versenybíró, és a megyei lovasszövetség tagja.

Nos, így kerültem a  kalocsai ménistállóba 1980-ban hobbilovas beosztásba. Hétköznapokon hajnalban lovagoltunk mivel nap közben dolgoznunk kellett. Nem nagy áldozat ez annak, aki lovagolni akar, fizetni nem kellett, viszont nyilván ezt ellensúlyozni kellett némi önkéntes vállalással. Így én festettem először színesre a rudakat, a festéket a seregből “szereztem be”, a mázolást pedig magam végeztem. Emlékszem, amikor Laci bácsi meglátta, nagyon megörült neki, mivel előzetesen nem értesítettem a merényletről. Kalocsán kezdtem el és tanultam meg az ugratás alapjait, és bár inkább hasonlítottam egy öngyilkos merénylőre mint ugrólovasra, Kalocsán is sikerült megkedveltetnem magam behízelgő társadalmi munkáimmal, és mindent egy lapra tevő kaszkadőr stílusommal. Végső soron már akkor színt vittem az istálló életébe, mielőtt konkrétan színesre festettem volna a rudakat.

A kép azt a pillanatot örökítette meg, amint  “viszem be a színt” az istálló életébe a Ramzessel. Ezen az ugráson pont háromszor sikerült leesnem egymás után, negyedszerre siker koronázta próbálkozásaimat, és fenn maradtam. Az ugratás még ugyan nem ment, de már nagyon ügyesen tudtam leporolni magam és visszaülni. A ló lábai között a Csörgő Pista bácsi áll, és az arcán látszik amint éppen szerte árad rajta a csodálkozás, mivel úgy tűnik neki, hogy még mindig élek. Ezek után Pista bácsi hite rendkívül megerősödött, legalábbis a tekintetben, hogy “csalánba nem üt a ménkű”...! Ramzeszt korábban Laci bácsi lovagolta, de egyszer akkorát rúgott ki páros lábbal lovaglás közben, hogy leesett és mindkét térde eltört. Persze így is kijárt edzést tartani, fanatikus ember volt az öreg. De Ramzesz volt az a ló is, amelyik kiugrott a teherautó elé velem, miközben libasorban léptünk az út szélén a gyümölcsösbe menet, ami a főút másik oldalán volt.

Balfaszságom ellenére mindig figyeltem, próbáltam alázattal viselkedni, a szerénység meg nem okozott gondot, mert nem volt mire nagyképűnek lennem. Asztalos Laci volt hivatalos megnevezéssel a “fedeztetési állomás vezetője” (Érdekes módon, amikor én kerültem később Szilason ugyanebbe a beosztásba, engem a szilasiak csak (lófasz)igazgató úrnak szólítottak….hihihi….). Laci militaryzott Kaposváron az öreg Monspartnál, majd pár évet Alapon lovagolt és versenyzett mielőtt haza hívták Kalocsára a ménekhez. Amikor Laci bácsi nem ért rá, Laci tartott edzést, illetve sokat jártunk ki vele terepre, és építettünk terepakadályokat. Asztalos Laci a Híressel (Híres-Gidrán). Híres nagyon jó ifiló volt, András Gyuri, és a Gabi is eredményesen lovagolták versenyeken.

Laci a Csörgő Pista bácsival......

......szintén a Híressel......

....és Kaposváron még az öreg Monspart keze alatt.

Egyik alkalommal is éppen terepen építkeztünk, amikor a fékezhetetlen kíváncsiságra gerjedt András Gyuri belevágott baltával egy lukba a földön. Gyorsan kiderült, hogy nem hobbitok lakták, hanem vadméhek. Ezt abból következtettük ki, hogy annak ellenére beborult az ég, hogy sütött a nap, illetve élőben hallhattuk a tavasz zsongását. Ez később álhírnek bizonyult, valójában a vadméhek raja akart elégtételt venni, a rajtuk elkövetett erőszak miatt. Mindenki bemenekült az autóba, egyedül Erika, a feleségem maradt le valahol, valószínűleg a vadméhek hátráltathatták a menekülésben, mert ott tolongott az egész felhő a feje felett. Visszaszaladtam, a fejére terítettem a dzsekimet, azzal a harminc darázzsal együtt, akiket nem sikerült hirtelen kizárnom. Így megúszta ezzel a harminc csípéssel, de érdekes módon engem egy sem támadott meg….hihihi...Erika a feleségem (akkor még csak barátnőm) is ott tanult meg lovagolni. Itt a Solt-Okulj nevű, rendkívül jó természetű ménen ül 1982-ben.

Itt pedig a Ramszesz hátán könnyűüget.

András Gyuri a Mókással ( Szintén Gidrán). Nagyon megbízható, jó képességű ló volt, később ment vele a Gabi és a Gyuri is 1.40-en. Gyuri ebben az időben már eredményesen versenyzett a Híressel, a Gránáttal, Emeralddal, Flóriánnal, és a Széplakkal ifiben. Később a Kiskunsági AG-nál lovagolt, aztán saját tanyát építettek Kisfoktőn a Laci bácsival együtt. Gyuri ma is lovakkal dolgozik Svájcban. Ennek a képnek a másik érdekessége, hogy az ugrás mellett áll egy  “bank”. Tudod-e miért építettek abban az időben banket a pályára…? Nos, az hogy le föl ugráljanak rajta, nem olyan rossz válasz, de valójában azért volt rá nagyobb szükség, hogy a lovakat le és fel lehessen rakodni a platós teherautóra, mivel abban az időben még nem voltak csillivilli ezüst űrhajó típusú lószállítók.

Mint említettem már, ott dolgozott az öreg Csörgő Pista bácsi is, aki már korábban is eljárt Laci bácsiékkal versenyre. Nagyon jó ember volt az öreg, míg meg nem ivott egy korty bort, mert onnantól minden szerénysége eltűnt, és ha az jött útjába, még az igazgatót is elküldte a …..ba. Gyerekkori barátok voltak a Hargitay Matyi bácsival, aki olykor hazatért látogatóba, és ilyenkor mindig először az öreget üdvözölte, hogy “Na, te vén zsidó cigány, te még élsz…?!” Azzal megölelte az öreget, és jól meglapogatta, korábban együtt koptatták az iskolapadot is..Pista bácsi a Híressel. 

Ott tanult meg lovagolni az András Gabi is, ügyes gyerek volt nagyon, de éppen akkor élte “dackorszakát”, és a rendőrök gyakran igazítottak rajta gumibottal. Ennek a család nem annyira örült, Laci bácsi is próbálta rajta elvégezni a helyes beállításokat, már hogy mégse a rendőröknek kelljen, de hát Gabi csak mindig elállítódott….hihihi...Később vele gyakran dolgoztunk együtt először Németországban (vele fogyasztottuk rendszeresen a 80%-os narancs pálinkát, azóta is folyamatosan mutálok...hihihi...) majd Írországban is, és most úgy tűnik Svájcban is ütközni fogunk. Gabi ismert “bizniszmen” lett otthoni lovas körökben, a cigányok már szinte hazajártak hozzá “cirdázni”(Cirdázásnak azt nevezik, amikor az “olaszok”, az általuk eladott ló árát utólag többnek ítélik meg, mint amennyit a vevő fizetett érte. Ebből kifolyólag, jogi lépéseket tesznek, és felkérnek vagy tizenöt-húsz jogi végzettségű, olasz származású szakembert, akik általában mind a szegedi Csillag egyetemen végeztek “cirdázási” szakon, hogy jogi úton rendezzék le a nézeteltérést, amiről a vevő majd csak akkor értesül, amikor bekopogtatnak hozzá, és verbálisan átnyújtják neki a vádiratot. A vádirat utolsó pontjában kifejtik, amennyiben a vevő nem rendezi azonnal tartozását, a jog lehetőséget biztosít számukra, hogy rágyújtsák a kedves vevőre a házát….Szóval röviden ennyi...hihihi.).Nos, Gabi szerette a természetes dolgokat, háza egyenesen olyan természetes volt mint a rókalyuk, több kijárata is volt, hogyha az egyiken bejön a foxi, ő még mindig ki tud menni a másik két hátsó kijáraton….hihihi...A képen András Gabi az  Atlasz nevű telivér mén nyergében Előszálláson.

Kalocsán kezdett lovagolni az András Attila is, akivel Sáriban is “összefutottunk”, ifizett a Gyöngyszem nevű lóval, ami először az enyém volt, később a Lacié lett. De Németországban is dolgoztunk együtt, ahol pusztán a nevével és megjelenésével félelemben tartotta a környéket...hihihi….Akkor tartott a punk korszaka, irokéz felálló haj, ötvenkét tetkó, százhúsz fülbeorrbavalóval kombinálva. Így amikor traktorral végighajtott full gázzal a konszolidált Leinburg utcáin, kicsit ökölbeszorult a gyomruk a helyi vagányoknak, s ennek okán kiküldték a rendőrséget, így megszakadt felfelé ívelő karrierje nem csak neki, hanem mindenki másnak is aki úgymond feketén dolgozott az istállón..Attila a képen mint simontornyai lovas. Mellete pedig Néth Tibor, akivel együtt ifiztek Simontornyán.

Jómagam a Lajoskomérom nevű mén hátán 1982-ben. Ezek voltak az első lovasképeim, és annyira büszke voltam rájuk, hogy ha valami igazolvényt kellett elővennem, érdekes módon mindig ezek "estek" ki először az irattartómból.....hihihi....

A valaha készült első ugróképem, ami egy jó ideig a bátorságomat hivatott igazolni....hihihi....

....és a Híressel alföldi papucsban 1984-ben.

Tanulok ugratni a Ramszesszel. A háttérben Laci bácsi adja az instrukciókat, mellette Csörgő Pista bácsi áll. A kép 1984-ben készült.

Na, ezen a képen éppen Caprilli szelleme kisért....hihihi....Erre mondta Széchenyi Dénes, hogy ha messziről ugrik el a ló, nem baj ha előre könnyítünk.....hihihi....!

És végül a Solt-Okulj nevű mén hátán tűnik fel daliás alakom.....hihihi....

Nem feledkezhetek meg még az öreg Gagyecról, aki arról lett nevezetes, hogy tudott repülni, bár ehhez némi segítséget nyújtott neki a Gránát, amint fedeztetni vezették az Asztalos Lacival. Amikor kifordultak az istállóból, a palánk felé, a Gránát kicsit "besietett", Gagyec meg néhány lépés után elemelkedett a földtől mint Péter Pán, s a maradák ötven métert már a levegőben úszva tette meg....hihihi....Nos, röviden a teljesség igénye nélkül ennyi volt a története annak az időszaknak, amit Kalocsán töltöttem, ott tanultam meg az ugratás alapjait, köszönet érte András Laci bácsinak, Asztalos Lacinak, és az öreg Csörgő Pista bácsinak....!