Azt mondják, a sz@r sokáig eláll, csak szárazon kell tartani. Nem vitatkozom, bár ötvenöt év nem sok, de nem is kevés. Másrészről tudni kell a szarról azt is, hogy ha a véletlen folytán beleesik egy virág magja, abból szebb virág fejlődik, mint bármely táptalajból. A Halomi lovarda legszebb platánja, a betemetett régi pöcegödör helyére lett ültetve, szépsége önmagáért beszél. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a természet  minden létezőnek fontos szerepet szán, s ennek tudata segít elviselni az életet. Vannak akik nem szeretnek az önállóságomért, ami már három évesen megmutatkozott, amikor is világgá mentem, hogy megkeressem a tőlünk külön élő apámat. Biztatólag hatott rám mindezidáig, hogy meg is találtam. Egyszer hallottam valami pszichológustól, hogy minden ember életében, tízéves koráig kell lennie egy olyan személynek, akire rajongással tekinthet fel, s ennek legalább három évig kellene tartania. Nekem apám volt ez a személy, és meggondolatlan akciómnak köszönhetően, a gyámhatóság engedélyével nála is maradhattam, pontosan három évig. Később hallottam, hogy apám nem olyan ember volt amilyennek én láttam, hiszen alkoholista volt, és még sok egyéb más is .....Nem érdekel milyen volt...! Nekem a legjobb ember volt a világon. Egy kis döngölt padlójú vityillóban éltünk, s télen nyáron minden reggel a kútból frissen húzott vízben kellett megmosakodnom, amire apám nagyon büszke volt, s az olykor arrafelé vetődő rokonoknak minden alkalommal be kellett mutatni ezt a produkciót. Itt a képen sacc per kábé öt éves lehettem, s már akkor is divatosan öltözködtem, mint a képen is látszik, "öltöny" és nyakkendő, lakk cipővel...hihihi...hölgyek forduljanak el, nehogy elcsábuljanak. Akkoriban a nadrág hosszát az határozta meg, hogy ha már túlért a magas szárú cipő szárán, akkor már szóbeszéd tárgya lett a családban, hogy "b...ssza meg az isten,  de gyorsan nől ez a kölök, jövőre már megint vehetünk neki egy nadrágot". Ha szorított a cipő az nem volt gond, mert kivágták az elejét, és játszani még jó volt....hihihi ....

Aztán persze anyámat rendkívüli módon irritálta a boldogságom, ezért mielőtt iskolába mentem volna, még elvitt "országot látni" Kőszegre, ott meglátogattunk egy vagány kastélyt, ahol tátott szájjal nézelődtem, s mire felocsúdtam a csodálatból, azt láttam, hogy anyám köszönés nélkül koccan hazafelé. Futottam volna utána, de megfogtak, így nyolc évre ott kellett maradnom Kőszegen, mint később kiderült egy nevelőotthonban. Nyolc év múlva elmentem tovább tanulni Szabadszállásra, ahol gépjárműtechnikus tiszthelyettes lettem.Így néztem ki 15 évesen..

Így meg a katonaságnál, itt éppen Reziben voltunk a hegyi kiképző táborban.

Ez is a nyolcvanas évek elején készült Kalocsán. Itt már vagy öt hat éve lovagoltam, de az idő vas foga még nem hagyott nyomot a stílusomon...hihihi....András Laci bácsi mindig megdícsért...! Azt mondta : - Gyuri te úgy ülsz mint a "makk ász"....hihihi....

'85-től '88-ig Szilason három évet töltöttem, itt éppen a Jampival. Ebben az időszakban vált szokásommá, hogy fent maradok a lovon....hihihi....

1988-1990 Sáripuszta, itt a Fülessel terepen.

1991-1997 Németország, a képen Gerával.

Na, ezután jött nagyon röviden megfogalmazva "tíz év szopás" otthon, ami nem is lett volna baj, csak éppen a rossz végére álltunk a szerszámnak....hihihi...Itt bemutatót tartunk a gyerekeknek Halomban.

2007-2012 Írország. Amikor otthon azt hittem, hogy annál nagyobb szopás már nincs, akkor elmentem Írországba, és megtanultam, hogy soha ne add fel, mert mindig van............ még nagyobb szopás....hihihi...

Azóta pedig Svájcban nézem pozitívan a dolgokat.

Azonban ha most előpattanna a szivarzsebemből egy jó tündér és felajánlaná, hogy ha akarom újra kezdhetem elölről az életemet úgy, hogy  lehetőségem lenne kijavítani az elkövetett hibáimat,......hát....... én egy percig nem hezitálnék,.......elküldeném a jó k...va  anyjába, és mondanám neki, hogy azt szopassa ne engem. Én elégedett vagyok az életemmel, de még egyszer nem csinálnám végig. Szép volt de nem volt könnyű, helyenként még önmagamból is csodálkozást váltott ki, hogy egyáltalán állva maradtam. Mindezt pedig azért írtam le, hogy megköszönjem azoknak akik tegnap hiábavalóan rám áldozták drága idejüket, és pazarolták rám a jókívánságaikat...! Tegnap este sajnos még nem állt módomban válaszolni, mert mint már említettem, az orvos minden alkalommal, amikor találkozunk, azzal b...szogat, hogy nem iszok eleget. Nos, jelentem tegnap este ittam eleget, úgy hogy legközelebb ha találkozunk remélem megdicsér majd....! Szép napot mindenkinek....!