Sokan most megint azt gondolják, hogy trágárkodni akarok, pedig csak a legautentikusabb kifejezést kerestem, bár sokat hezitáltam még további lehetőségként a "tehénlepény" és a "szarvasmarha ürülék". Mindkét utóbbi verziót úgy ítéltem meg, hogy nem igazán passzolna egy lovasemberhez, aki mint tudjuk, általában rendelkezik a fogathajtók sajátos nyelvtani szókészletével. Vannak persze pozitív kivételek is, de én - mint tudjuk -, úri neveltetésem ellenére sem tartozom ebbe az elitbe. Így aztán bármely más verzió roppant röhejesen hangzana tőlem, pont úgy mint ha annak idején Sáriban a Maszek ahelyett, hogy azt mondta volna ..."Mit csinálsz te "marhafos?"..., úgy fejezte volna ki magát, hogy ...."Érdeklődnék, milyen tevékenységgel foglalod el magad éppen, kedves "szarvasmarhaürülék"....? Na, de térjünk a témára. A "marhafos" jelentőségére először Mezőszilason hívták fel a figyelmemet. A szilasi kovácsműhely Mikó Jóska bácsival és a Győző bácsival egyetemben, a helybeli tudományos élet központja is volt abban az időben. Ha valaki a Deltából nem értett meg valamit, rögtön rohant a kovácsműhelybe, ahol természetesen megfelelő útbaigazítást kapott, de bármi egyébbel lehetett hozzájuk fordulni, mert onnan senki sem távozott elégedetlenül. Tették mindezt társadalmi munkában, egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül. Az idő tájt még hagyományos, úgynevezett tolókéssel dolgoztak a kovácsok. Ezzel nagyon szép munkát lehetett végezni, viszont csak abban az esetben, ha a pata nem volt száraz és kemény. Ennek érdekében, az volt a szokás, hogy patkolás előtt pár napig "csapni" kellett a ló patáit. Gondolom ma már nem sokan tudják miről beszélek, ezért kis felvilágosítással szolgálnék. Tehát ez azt jelentette, hogy vagy sima vizes agyaggal, vagy pedig agyag és "marhafos" speciálisan meghatározott keverékét kellett a patába kenni, ami egy-két nap alatt felpuhította a patát. Igen ám de amikor én első alkalommal vittem a lovamat patkoltatni, csupán sima agyaggal kentem be, mivel a már fent említett keveréket, a marhafos" nevű összetevő hiánya miatt nem állt módunkban előállítani. Ez ugyan a kovácsoknak nem volt elég jó, de arra elegendő volt, hogy a további katasztrófát megakadályozzuk. Mert ugyanis, ha valaki "véletlenül" elmulasztotta a becsapás műveletét elvégezni, arra első csapás gyanánt lesújtott a kovácsok megvetése, akik attól a pillanattól kezdve soha nem mulasztották el ismerőseiknek megemlíteni, hogy "Tudod ez az az ember akiről beszéltem, hogy akkora az IQ-ja, hogy még a ló patáját sem tudja becsapni. Jó, végül is nem volt annyira tragikus, mivel csupán öt-hatezer szilasiról volt szó, meg ugyanennyi simontornyai, meg lajoskomáromi, meg stb....Ha negatív hírnévre vágytál, csak össze kellett veszni velük, és egy hét múlva már mindenki tudta még a környező falvakban is, hogy hülye vagy. Szóval ilyen esetekben, - bár akkor még nem volt internet - beindult a "mémgyár" a kovácsműhelyben, amit most megpróbálok visszaidézni, nézzétek el nekem, hogy ha nem száz százalékosan hiteles, hiszen harminc évvel ezelőtt történt, s azóta az én agyam is elszenvedett már némi eróziót a rendszeres kocsmalátogatások nyomán. Először majdnem azt írtam, hogy az altatásos műtéti beavatkozásoknak köszönhetően, de aztán rájöttem hogy úgysem tudnálak meggyőzni, mert úgyis azt mondanád "Ja persze, elitta az agyát"....hihihi...! Na lássuk, hogyan működött korát megelőzve a "mémgyár", a szilasi kovácsműhelyben...Elkezdték a patkókat levenni a lóról. Amikor a hátuljáról szedték le, a delikvens ugye a hóna alá vette a csánkját, lába kitámasztva, féfias(s)an beledőlve a farára, Jóska bá meg ahogy kell rááll hősünk lábára, és közli Győző bácsival, hogy "Te Győző bácsi, ennek a gyereknek akkora lába van, hogy nem férek hozzá a patkóhoz"...! Eközben az illető kissé szorongva emlékezteti Jóska bát, hogy...- "Khm...khm..Jóska bácsi"....! - "Mi van fiam berekedtél...?...Vagy tán szorít a cipő...?...."Öööö, szóval a lábamon tetszik állni"....!..."Hú a szentségit, teljesen elfelejtettem...! Pont úgy, mint te a ló patáját becsapni"...! Aztán megy a munka tovább, az öreg éppen a hátulját reszeli, miközben merő véletlenül, könyökkel tökön reszeli a gyereket, aki elengedi a ló lábát, és időt kér, hogy tudja folytatni a meccset. Jóska bá pedig mondja Győző bácsinak : - Te Győző bácsi, tudod mi a baj a mai fiatalsággal...?...Győző bácsi természetesen tudja, és már mondja is, hogy ...- "Az, hogy nem nézik a Deltát"...! (A Delta, a régi idők tudományos műsora volt, nagyon jó és népszerű volt a maga idejében, talán azért mert egyike volt az egyáltalán nézhető műsoroknak. Itt a korabeli bevezetője....)

"Így van"...!...hagyja jóvá Jóska bá, és a gyerekhez fordulva folytatja, hogy...."Fogadok nem láttad azt az adást, amiben arról volt szó, hogy hogyan kell a ló patáját patkolás előtt bepuhítani"...?! A gyerek kétkedve fogadja, hogy egyáltalán a Delta ilyesmivel foglalkozna, ám Győző bácsi hevesen bólogat hozzá, ami kissé elbizonytalanítja a, mire Jóska bá átüvölt a szomszédos bognár műhelybe, ahonnan már kérdés nélkül érkezik a válasz, hogy ott is mindenki látta az ominózus adást, és tudják hogyan kell bepuhítani a lovak patáját. ...."Látod fiam, mindenki tudja, aki nézi a Deltát, csak te felejtetted el, mert nem nézted...! De én elmondom neked, nehogy hülyén haljál meg"....!... "Először is, vegyél egy fél vödör agyagot...! Tudod mi az az agyag..?....Há' persze, fő'd...! ...Rossz válasz, az iskolában a tanító néni már egyest adott volna....!,- folytatta helyette Jóska bá.  Az agyag egy kőzetféleség, ami finomszemcsés összetevőkből áll. Azokat az üledékes kőzeteket sorolják ide, melyek szemcsemérete nem haladja meg a 0,02 mm-t.....- Így van Győző bácsi...!? - Győző bácsi helyesel, Jóska bá folytatja.....Az agyag tartalmaz kaolinit, montmorillonit, filloszilikátokat, kvarcszemcséket, szerves szennyeződéseket, meszes vagy kovasavas kötőanyagokat, és nagy mennyiségű vizet képes felvenni a kristályrácsok és a mikronméretű szemcsék közé, melyet molekulárisan, finom kapillárisokban kötnek meg. ......Így van Győző bácsi....?!....Győző bácsi helyesel, Jóska bá folytatja......Na kérlek szépen, miután az agyag önmagában véve a belsejében megkötött nedvességet rossz hatásfokkal adja le, ezért szükség van hozzá olyan anyagra, ami elősegíti a felvett víz leadását, adott esetben a pata részére. Ezért kell a fél vödör agyaghoz, egy fél vödör alommentes marhatrágya, vagy hogy jobban értsd, "marhafos". A "marhafos" egy nagyon óvatos jószág, tisztán nagyon nehéz hozzájutni, mert születése után rögtön szalmával keveredik (ma már nem így van...hihihi), ezért külön vadászni kell rá...! Így van Győző bácsi...!? Így van ez volt a Deltában...! - érkezett a válasz, mire Jóska bá folytatja. Ehhez manapság csak úgy tudsz hozzájutni, ha csapdába csalod. Úgy kell csinálni, hogy a hónod alá vágod a marhaszaros vödröt és felmész az Újtanyára. Ott valamelyik oszlop mögött elrejtőzöl, és türelmesen vársz..... Figyelsz.....! Arra kell feszülten figyelned, amikor elkezd púposítani, de itt még nem szabad megzavarni, mert ha megijed, megváltozhat a "tüzelés" iránya, ami a végeredmény megítélését, a cél elérése szempontjából negatív irányba mozdíthatja el, azaz a célszemély nem a vödörben landol. Vagy csak részben. A másik része meg a gumicsizmában....Szóval nagyon vigyázni kell, mert fogságban nagyon agresszív, hozzá se lehet érni....Így van Győző bácsi....? - bólogatás, miközben már az első vasakat ütik fel. Hősünk két hüvelykujjával odaszorítja a vasat a patához, Jóska bá beüti az első szöget, a másodiknál az első ütés "kíméletesen" félrecsúszik, hogy hogy nem, véletlenül éppen a lovász hüvelykujjára. Elengedni nem éri, ezért csak halk szisszenéssel mozdítja az ujját, mire Jóska bá megjegyzi, hogy "ezek a mai fiatalok már tiszta idegesek, nézd Győző bácsi hogy rángatózik"....! Ezt követően persze elég ha az öreg csak az ujja felé néz, már megmozdítja a kezét, ami természetesen Jóska bá elméletét igazolja. Eközben folytatja azzal, hogy akkor kell előugrani az oszlop mögül, amikor felcsapja a farkát, de vigyázni kell ám, hogy pontosan tartsad a vödröt, mert különben te fogod fel az összes muníciót a vödör helyett. Mondjuk ilyen remegő kezű gyerekek nem is alkalmasak erre az embert próbáló feladatra,....az felér egy öngyilkossággal....!....Így van Győző bácsi....?...és a többi, és a többi....

Szilason szerettem a kovácsműhelyhez lejárni, mert egyetlen percig sem unatkoztunk....hihihi....Ma meg már a kovács jön házhoz, sőt az esetek többségében már tartanod sem kell a ló lábát, de én azt mondom, megvolt annak az időnek az a varázsa, hogy ha az ember olyan helyekre ment, ahol több ember is megfordult, elég volt figyelni, mert az pont olyan volt mint ma amikor rákattintasz a fészen a hírfolyamra....!