Most kb. 1,5 hónapja futószáron "leestem". Hevederen tornáztunk barátnőmmel. Felálltam szép óvatosan, de ahogy ültem volna le, elvesztettem az egyensúly érzékem, és lebillentem jobbra, de szerencsére TALPRA estem és a ló is megállt! :) <3 Abban a 0.5 percben leforgott az életem, pedig csak egy kis esés volt :D

8 éves voltam, mikor először leestem a lóról. Életemben nem vágtáztam addig, de átkerültem osztályba, merthogy "Csillus ügyes". Október 31-e volt, péntek, szeles, esős idők jártak, a pályán állt a víz, így a több hektáros legelőn bonyolítottuk le az "edzést" . A lovak nem nagyon voltak mozgatva, aki régóta jár lovasiskolába tudja, hogy amikor bejön a "rossz idő" akkor valahogy a legmenőbb lovasok is eltűnnek és csak az elvetemültek mennek lovagolni. Röviden friss volt a ló, számomra ismeretlen. Eleinte nyugodtan róttuk a köröket a legelőn, míg vélhetően az addig jámbor jószág megijedthetett valamitől, sebes vágtába kezdett, azon nyomban felvettem a "bogár pózt" kapaszkodtam a nyeregbe, szárba sörénybe amit értem és kiabáltam az edzőnek, hogy állítsa meg a lovat, totál be voltam pánikolva. Lovam viszont nem bírta olyan jól a kiabálásomat, ezért egy bakolással meg is szabadult tőlem, legurultam a bal első vállánál, a lába szerencsére csak súrolta a hátamat . Persze utána rögtön visszaültettek, de nagyon féltem. Szerencsésen megúsztam egy lapocka húzódás-zúzódással, de azért 3 hónapig nem ülhettem lóra és még az eset után másfél évig görcsölt be a lapockám, ha a jobb karommal hátrafelé köröztem. 3 hónap után ugyan azt a lovat kaptam, szintén osztályban, de mivel annyira féltem, hogy ügetni sem voltam hajlandó, visszatettek futószárra és addig el sem engedtek, amíg kengyelek és kéz nélkül nem tudtam vágtázni - Hál' Istennek. Végül is nagyon megszerettem azt a lovat, még ha kalandunk nem is kezdődött túl fényesen. Megérte?

14 éves koromban történt az eset, amikor is kedvenc lovastáboromban töltöttem már sokadik nyaramat. Azon a héten bekerült az iskolalovak közé kipróbálásra egy 6 éves kanca, amit addig csak a tanya tulajdonosa lovagolt, mert tapasztaltabb lovast igényelt. Egész héten szépen közlekedett ügetésben alattam, és még pár haladó lovas alatt, körbe-körbe a karámban, a vágta azonban tiltott volt, mert (mint később megtudtam) előszeretettel bakolt a drága a csillagos ég felé. Elérkezett a csütörtök, és az "oktatók" úgy látták, nem lehet gond vele, ha beállítjuk ezt a lovat is a vágtakörbe, mondván, akkor hamarabb végzünk, mert egy lóval több van, no meg egész héten olyan jól dolgozott velem, nem lehet baj. Tudni kell, hogy ezen a tanyán a kobak viselése "ciki" illetve "nem kell az, mert xy-nak x évvel ezelőtt csak nagyobb baja lett belőle, mikor leesett" jelzőket viselt. Én sem hordtam emiatt, akkor azonban rákérdeztem, felvegyem-e. Az "oktató" azt mondta, minek, de ahogy érzem. Elszaladtam érte, felültem, 2 perc múlva a mögöttem lévő lovas nem tudta kontrollálni a lovát, az én kis kancám olyat bakolt, hogy a mögöttem lévő a hevedert is látta, én meg a kőkemény földön landoltam. 2 hétig sánta voltam, a kobakom elrepedt. Szerintem az életemet mentette meg, mai napig nem értem, miért ciki ez....

Életveszély ugyan nem volt, de maradandó következmény igen, úgyhogy idepötyögöm.
Kedvenc Murphy-törvényes sztorim a "jófej a ló és úgyis csak lépünk" kategóriás helyzetekre: sima talajon, lépésben, tutijófej ló esett alattam akkorát, hogy a bal lábfejemet gyakorlatilag keresztben eltörte (az öt lábközépcsontból négy eltört + ficam úgy, hogy még csak a kengyelben sem volt a lábam.) Műteni is kellett, majd' 20 éve történt, de a lábam azóta is problémás.
...és többen rácsodálkoztak, hogy tavaly, a terhességem alatt miért nem ültem lóra. Öööö.

Én kb 4 éve Stuttgart mellett dolgoztam egy istálloban,ahol lovakat tenyésztettek.Szabadon futo karámokban voltak a kancák és csikok.A nyakukban volt egy pánt,amibe bele volt épitve egy chip,ugy kapták az abrakot automatábol.Volt két nagyon okos kollégám,akik ugy gondolták,hogy erősebbek,mint egy két éves csiko.Én fennt ültem a teraszon és láttam,hogy a csiko már nagyon fél,mert ezek probálták mindenféle segitség nélkül be vezetni az automatába.Le mentem szolni nekik,hogy békén kéne hagyni a csikot egy kicsit,hogy megnyugodjon.Erre azt mondta az egyik okos,hogy ne hogy már a csiko nyejen és átkarolta a nyakát,ugy hogy se kötöfék se semmi.Na a csiko megindult és beledöngölt engem a földbe,szo szerint.A korházban tértem magamhoz,koponya alapi töréssel,dobhártya szakadással stb.5 napot voltam bennt,de egyszer nem látogatott meg egyik sem.Sajnos ennek a balesetnek még ma is vannak uto hatásai.De mivel nem a csiko hibázott,hanem a két agyon iskolázott,igy nem félek a lovaktol,én mindig is tiszteltem és tisztelem öket.Ezért dolgozom velük,mellettük már 21 éve.Sok embert ismertem meg,itthon is és külföldön is,van tapasztalatom.Barmok voltak és sajnos lesznek is.

2003.szept.1. Beleégett az agyamba. Akkor tanultam vágtázni ... Felügyelet és kobak nélkül. Ebben a lovardában ugyanis ha ne adj Isten valaki kobakot hordott, kiröhögték a háta mögött és felvágós úri lovasnak titulálták. Naiv kislány hisz a felnőtteknek ezért felül kobak nélkül a 2,5 hete nem mozgatott pónira.az utolsó vágtánál a póni megugrott balra amit még megtoldott egy bakolással így nem örömmel, de elmondhatom, hogy tudom milyen érzés,, pofára" esni. 15 percig feküdtem eszméletlenül. A vendégek szóltak a lovásznak, hogy valaki leesett a pályán és nem kel fel. Súlyos agyrázkódás, két hét kórház. Az akkori osztálytársaim bejöttek meglátogatni a kórházba. Álltam a folyosón, belenéztek az arcomba és mentek tovább. Nem ismertek fel... Mellesleg 2 lovasnak volt nagyon hasonló esete ugyanezen a pónin...mindkettő kórházzal végződött. Van miért hálát adnom minden nap.

Én lovas oktatókén dolgozom (papírom is van róla és nem kacsáért kaptam).
Történt egyszer, hogy futószárazom a 6-7 éves kislányt, minden rendben, mígnem megcsörren az Apuka telefonja (elég érdekes csengőhang volt olyan jó magasan sivító, idegesítő féle) na hát a 15 éves kis halál-nyugodt, bamba póni megijedt, megugrott és megállt, a gyermek pedig lecsúszott. Nem volt nagy esés még csak meg sem ütötte magát. Apuka teljesen kikelve magából mondja, hogy hogy lehet ilyen vadállaton lovagoltatni aki csak így lehajítja a lovasokat minden előjel nélkül. Szépen elmagyaráztam, hogy mint ahogy az ő telefonja is minden előjel nélkül szólalt meg úgy ő is előjel nélkül ijedt meg tőle. Erre azt mondta de nekem is szokott csörögni a telefonom attól nem ijednek meg. Erre is igyekeztem illedelmesen válaszolni. Valóban csakhogy az én telefonomnak 2 éve ugyan az a csengőhangja, lassú, és mély, továbbá naponta többször hallják a lovak így azt rég megszokták.

Az enyém lassan egy éve történt.. érettségi szünet volt, verőfényes napsütés... Barátnőmmel lehívtuk egymást a lovardába, mondván menjünk ki terepre.. Minden jó is volt, élveztük a terepet. Felvágtattunk egy domboldalba, ahol egyszer csak a lovam megugrott kezelhetetlenné vált és elindult a meredek lejtőn lefelé nyíl vágtában.. csodáltam, hogy ott lefelé nem estünk el, bármi utasítást adtam a lónak, egyszerűen szart bele.. láttam jön a lejtő alja ahol a domb és az út között volt egy 1,5 méter szint különbség... ahogy a ló eleje le ért a teteje még fent volt és ezt a ló megcsavarta egy bakolással, rajta tudtam volna maradni a nyakám esetleg de tudtam, hpgy akkor biztos rám esik, így le ugrottam (Akkor ott azt láttam a legjobb megoldásnak, ösztönös volt) Majd ugye földet értem és az arcommal tompítottam. Egy ideig levegőt se kaptam az ütéstől. A ló ugye elvágtatott a barátnőm a szántótól a faluig kergette mire megfogta. Én addig ott maradtam egyedül mert akkor is jobban aggódtam mi lesz a lóval, mint velem. Ez után egy közeli tanyáról látták a landolásom és a tulaj 100-al feljött a földes úton, hogy bevigyen e a kórházba. Megköszöntem az igyekezetet, de elutasítottam. Felhívtam, anyukámat, hogy le estem, és vigyen haza. Ugye nem tudtam még mi van, sokkos állapotba kerültem. Közbe D(barátnőm) nem engedett lóra szállni, mert fájlaltam a hátam a lábamra nem tudtam rá állni és az arcom tiszta seb volt, kék, zöld lila... "Legyalogoltam" a szántótól a faluig. Anyu meglátott azt mondta egyből, hogy irány a kórház.. ellenkeztem, hogy ugye nekem semmi bajom csak pihennem kell. De Istenem milyen jó, hogy bevitt. 3 kórházat jártunk végig mire a 4.-ben fogadtak, mert a többi három azzal jött, hogy : ,,Ők nem szakosodtak erre" Eljutottam oda ahol meg is vizsgáltak. Be értünk.. km-es sor... Azonnal behivtak amint megtudták, hogy mi történt mert előttem egy órával egy lány is leesett, de Ő már az intenzíven feküdt, mivel a máját taposta meg a ló.. na hát én jöttem.. koponya CT, ultrahang, röntgen. Kiderült, hogy kaptam egy finom agyrázkódást, a bokám kificamodott, a szívizmom nagyom megütődött és ennek tetejében a alulról a megyedik csigolyám eltört.. (ha eggyel lejebb megy, egy életre megbénulok) Máig nem tudja senki, hogy gyalogoltam le 300 m törött gerinccel. De megtettem. Egy éve történt, a mai napig fáj a gerincem... ha 1 fél óránál többet állok nagyon elkezd fájni. Akkor le kell ülnöm de van hogy feküdnöm ha az sem segít. Szóval igen.. két hétig voltam kórházban, és PISZOK NAGY MÁZLIM VOLT.

Köszönöm, hogy elolvastad :)

A legnagyobb baj az, hogy nem figyelnek oda, hogy a lovaglás alapjait elsajátítsák! Márpedig, ha az alapok nincsenek meg, arra nem lehet semmit építeni! Ha valaki nincs tisztában a saját testével, egyensúlyával lovaglás közben, és ez nincs készség szinten, akkor nem elvárható, hogy egy kritikus helyzetben a lóra tudjon figyelni és azt irányítani! Nagyon sok versenyzőt látok, nemzetközi szinten is, akik egyáltalán nem tudnak lovagolni (az, hogy végigmennek egy pályán egy képzett lovon, aki akár önállóan is teljesíti a feladatokat, nem lovastudás)! A legnagyobb baj, hogy ugyanakkor elhiszik magukról, hogy tudnak lovagolni, hiszen versenyeket nyernek, és ez nagyon veszélyes!

Az eset egy fiatal, belovaglás alatt álló végtelenül jóindulatú és megbízható lóval történt. Terepre mentem 2 magát tapasztaltnak és felelősségteljesnek kiáltott ,,lovassal" egy olyan terepre, ahol se én, se a ló nem jártunk korábban. Volt egy hosszú, gyors vágtás szakasz, gondoltam ha már a másik két lovas elengedte a lovait, megnézzük, mit tud az én kis fiatal paripám :) Semmi gond nem volt, amikor is egy kanyarból kiérve utól nem értem az előttem haladókat, azonban ők már álltak, tőlük 30 méterre pedig a főút haladt. Én irgalmatlan sebességből 30 méteren visszafogni képtelen lettem volna a lovat, ezért körre vittem, hátha megtudunk állni. Ennek az lett az eredménye, hogy amíg én körön próbáltam lassítani, a közvetlenül mellettem lévő bokorból felrepült egy fácán, a ló megijedt, elindult ellenkező irányba, én pedig lefordultam. Jelezném, hogy ezt mind egy közepes tempójú vágtában. A szárat fogtam mint aki az életét tartja, hiszen ha elengedem kirohan a főútra, kész, vége. Így a ló húzott maga után a kissé murvás talajon, amíg én csüngtem fáradhatatlanul a száron. Végül megállt. Megúsztam egy derékzúzódással, elég komoly horzsolással (a hátam 40%-a) és egy kis ijedtséggel. A két ,,lovas" ezt mind végignézve rámnéz: Akkor mehetünk?
Ebben számomra az a felháborító, hogy a két rendszeresen ezen az útvonalon haladó lovas, aki tisztában volt azzal, hogy én az útvonalat nem ismerem, a ló fiatal, képzés alatt álló, nem szól, hogy ennek itt hamarosan vége van és főút következik. Ebből hatalmas tragédia lehetett volna.
Természetesen én is hibásnak tartom magam abban, hogy nem körültekintően haladtam az ismeretlen részen.

Nagyon jónak tartom a kezdeményezést
ezért csatlakozom egy történettel.
Kb. 16 éves lehettem, 2-3 éve lovagoltam rendszeresen. A lovardánkban volt egy középkorú, teljesen kezdő bértartó, aki két- három hetente jött csak ki a lovához. Nekem jutott a feladat, hogy kísérjem el terepre. Neki kancája volt, én meg megkaptam vezető lónak a lovarda ( angol telivér) fedező ménjét. Elöl lovagoltam, minden rendben is ment, mígnem egy kereszteződésben pillanatra megálltunk, és amíg vaciláltam, hogy merre is menjünk tovább, a kanca mellém keveredett. A lovam pedig -mindenféle előjel és a megkérdezésem nélkül-megpördült, és hátulról ráugrott a kancára, hogy amíg én töprengek, ő kihasználná az időt és befedezné gyorsan...
A lovas rögtön a ló alá esett, a kanca pedig párszor kirúgott ránk, aztán hazavágtázott. Pár pillanatig aztán az én ágaskodó lovam volt a földön fekvő ember felett, és fogalmam sem volt, hogy jobbra vagy balra fordítsam, mert nem láttam, hogy hol van, csak azt tudtam, hogy alattunk...
Bár a combját megrúgta valamelyik ló, szerencsére komolyabb baj nem történt, de ez pusztán a szerencse vagy a gondviselés...
Mindenesetre már egy kevéske szakmai hozzáértéssel is megelőzhető lehetett volna ez az eset.

Még egy apró megjegyzés, amit viszont ezen a télen láttam, amikor terepen lovagoltam.
Szemben jön egy lovas, egy fiatal lány.... a szár a lova nyakán hagyva, mert ő épp a lovaglás közben, a két kezében egy könyvet tartva olvasott... Hát... ilyet se csináljatok lszi!

Több halál közeli esetem is volt. Legtöbb a saját lovammal terepen is de pályáról hazarongyolàs okán. Hiába, hogy én lovagoltam be és hiába az az 6-7 év hogy minden rezzenését ismerem nem mindíg sikerült egy lépéssel előtte reagálnom. A leg veszélyesebb esésem aszfalton történt. Még ki se jutottunk az almásba mert útfelújítás volt barátnőm lovagolt előttem. A kis boncat-től megijedt és a murvás utcán mehindult előre. Ismerte a kis utcákat a kanyarokba kiesett a lábam a kengyelekből. Lefele galoppozott már esélyem se volt elforditani nemhogy megállítani. Az utolsó murvás utca egy egyébként forgalmas beton utcára nyílt. Csak arra emlékeztem hogy ott màr nem maradt más esélyem, csak hangosam imádkoztam, hogy "Istenem kérlek csak ne jöjjön autó!!!" Ezt ismételgettem. Kiértünk az útra nem jött autó elfordult balra majd a főúttal párhuzamos utcába jobbra elvágódtunk rámesett a lovam aztán lassan észheztért ott állt fölöttem. Majd a barátnőm lován ültem és már az utcánkban voltunk ő az én lovamon ült és kérdeztem mit történt?! Mire mondta hogy harmadjára meséli el hogy elestünk és engem egy hölgy segitett fel és akkor érkezett ő is vágtába és ők is elcsúsztak az aszfalton a lova seggreült ő meg beverte a fejét a patkába. Felültetett és hazavezetett. :/ semmi bajunk nem lett pár horzsoláson és az én agyrázkódásomon kívül. De nem rajtunk múlott. :/

2015 telen a barátommal kint voltam terepen valamitől megilyedt a lo es ahogy elkezdett oldalazunk kirúgta a saját lábat maga alól .. Rám esett es a jobb oldalára esett míg az en lábam alatta maradt az 5.labkozpcsontom szilankosra tort es műtöttek vele kétszer kapott 8csavart es egy 10cm vasat azt mondta az orvosom ez volt az első ilyen labmutet ahol megtudták menteni a lábamat hA 3cm-vel feljebb ment volna lebenulok! Szóval nagyon figyeljetek oda mert hiába vagytok ügyesek bármi megtörténhet!

Egyszer egy szép napos délután kimentem terepre a kedvenc lovammal (GERINCVÉDŐ NÉLKÜL)
Elkeztünk kinn terepen vágtazni meg előztük a vezetőt is.Ekkor mondtam nem bírok el vele hagy üljek át egy másik lóra.Átültem és vágtáztunk tovább.Mikor hirtelen megállt/befordult nem tudtam eldönteni lényegtelen az a lényege hogy leestem de nem nagyot csak szép lassan lecsúsztam!!! De ez a lecsúszás egy farönkre rá lett.Megzúzodott a gerincem és meghúzodott a gerinc melletti izmom.Nagyon fájt fél percig ott helyben nem kaptam levegőt se!!!

Karácsony előtt a saját lovamon ültem, aki saját tenyésztésem, saját belovaglásom, hisztis, kiszámithatatlan, de jól képzett ló. Kicsit csúszott a talaj, de nem vészesen, egyedül voltam otthon, lovaglás végén át akartam vele lépni 3 földön fekvő rudat. Nem volt hajlandó, ezért jöttem a másik oldalról, hátha. Az elsőt átlépte, majd felugrott a levegőbe, kiugrott, majd bakolt kettőt, kiesett a jobb lábam a kengyelből, majd ő balra ugrált tovább pörögve, csúszkálva. Gondoltam kiegyenesitem a jobb szárral, erre megcsúszott, és hanyatt vágta magát, persze én alá kerültem, a lábamon feküdt, a jobb oldalán. Számomra logikusnak tünt, hogy balra kel fel majd, de nem, ő felém fordulva tette, igy az első lábait úgy toltam el az arcomtól, elmozdulni nem birtam mivel a lábam még mindig alatta volt. Majd összegömbölyödve vártam hol lép rám, mikor talpra áll, de akkor már nem történt semmi...Miután tudtam mozgatni mindkét lábam felálltam, megfogtam, visszaültem, kicsit sétáltunk és leszálltam róla. Egy óra múlva még mindig hüppögtem, nem azért mert nem történt még ilyesmi, estem már nagyobbat is, törtem össze jobban magam, hanem mert ő csinálta, az én Charim...Csinálhattam volna másképp, ő is csinálhatta volna másképp...Szerencse, balszerencse, megtaposhatott volna, és senki nem talál rám órákig...A jobb lábamról nem múlik a nyom, ahol rám esett, ha ránézek azonnal eszembe jut ahogy a patái az arcomat súrolják...Persze már készülünk a tavaszi verseny szezonra! Szerencsére...

Fogatos sztori még nem volt, itt az enyém:
Kellemes júliusi 40 fok, szalmahordás hagyományőrzően, fogattal. A kocsi előtt két lipicai herélt. Domboldalban van a terület, de nem vészes a lejtés - de épp elég a bajhoz...
Egyedül vagyok a kocsin, többiek a másik fogatra lökik fel a körbálákat. Gondolok egy merészet, míg odaérnek, irányba fordítom az én kocsimra szánt bálákat. Leszállok, kikötöm a szárat, de nem húzom be a kéziféket, mindezt az általam nem túl meredeknek ítélt lejtőnek lefelé.
Rudas lovam dobbant egyet egy légy után, a kocsi megmozdul, megáll, nincs baj. Folytatom a bála fordítását. Megint dobbant, most nem áll meg a kocsi, rágurul a lovakra, akik engedelmesen lépnek előre. Szaladok oda, elkapom a szárat, de a kocsi egyre gyorsul, nem tudok felugrani, a lovak már vágtában. Csak a jobboldali szárat fogom, de már nem bírom futással, elesek, húznak a szárral, a kocsi kerekei mellett csúszom. Húzás miatt fordulnak jobbra, kocsi jobb első kereke felfut a bal lábamra, érzem, hogy nem lesz jó vége, elengedem a szárat. Kocsi kerekei végigfutnak a lábamon, a hátamon és belenyomják a fejemet a homokba. Szemüvegem ekkor veszik el, akár mindkét szemem kinyomhatta volna...
Felugrok, végigtapogatom magam, kb. egyben vagyok, futás a fogat után.
A lejtő alján betonozott árokkal, szögesdróttal körbevett víztelep, jobbra forgalmas út, minden forgatókönyv lepörgött...
Végül az árok fogta meg a lovakat, szerencsére kisebb felületi sérülésekkel megúszták - és én is, mint később a sürgősségin kiderült. A bal vádlimról ugyan lenyúzta a bőrt a kerék, de legalább a heg emlékeztet az esetre és a tanulságára: soha többé nem hagyok fogatot úgy, hogy nem ül fent olyan, aki meg tudja előzni az ilyen balesetet.

Hiába a legjobb ló, akkor is lehet baj. Vágtáztunk egy jól ismert úton, szépen összeszedetten, az egyik részen egy kicsit lejt az út keresztben, plusz egy kicsit sáros is. Ló első két lába jobbra kicsúszik, eldőlünk mint egy zsák, szerencsére szőrén mentem, így hamar ellöktem magam a hátáról, és könyvbe illően kigurultam az esést, a földből kiálló kövek és sziklák között. Oltári szerencse volt, hogy nem estem fejjel, gerinccel egy nagyobb kőre sem, egy kisebb épp csak kiálló kő nyomta meg a medencémet, szóval pár zúzódással megúsztam. Nyilván kobak, védőmellény a holdon, mert minek az... legyen az embernek védőangyala. :D

Fogatos sztorik is voltak a lovardában, én sose fogatoztam, túl veszélyesnek tartottam. :D Pl. befogják az ismeretlen lovat a másik mellé, tudjátok, az a tőkeszelíd, gyerekeklovagolják, szánt-vet-arat típusút. A lovardában egy kör ütán rotyóvágtában, a hajtó a kezére tekert szárral próbálja fogni őket, a kanyarban megdől a kocsi, leesik, a rátekert szárak eltörik a kezeit, plusz a hintó is átmegy rajta.
A másik meg kimegy egyedül maratonkocsival, a kerekei tengelyenként külön fékezhetőek, mint a profiknak. Ló lejtőn rotyózik, ember rálép a fékre. Az elsőre. A kocsi átmegy rajta, aztán egy kilométerrel odébb két fa között fennakad, a ló majdnem belefullad a patakba.

Ha már van az embernek agya, nem biztos, hogy baj lenne néha használni is, amíg ki nem esik a koponyából. :D

Nagyjából 25 éve vagyok lovak körül. Hol aktívan, hol kevésbé és sokat láttam asszem. :) Mesélni nagyon sokat tudnék én is, mégis kiemelném a legdurvábbat, ami velem történt. "Természetesen" kobak és minden egyéb nélkül terepre mentem egyik hipergyors anglo-arab kancánkkal kötőfékkel. Korábban is mentem kf-kel vele terepre, hiszen egy "suttogóraképzett" érzékeny lóval boldogan hazardíroztam, és hát korábban sem volt semmi baj. Egy folyó töltésének 2 nyomvonalos tetején léptünk egy barátnőmmel, mikor felhívott egy ismerősöm, hogy lát minket messziről, várjuk be, ő is jön a frissen herélt lován utánunk. A parti őr háza előtt álltunk meg a töltés tetején (nem szeretek a töltés alján lovagolni a láthatatlan nyúl- és pocok üregek miatt) legelni, mikor beért minket a herélt (és lovasa). A kanca alattam teljesen kontrollt vesztve ágaskodott-bakolt felváltva, mindennemű szünet nélkül. Olyan kényelmes volt a "hintaló-feeling", hogy csak nevettem rajta, meg persze el is voltam telve a saját ügyességemtől, valljuk be, mi lovasok, elég magamutogató népség vagyunk. Meg se próbáltam leállítani. Aztán mikor úgy döntöttem elég a showból, megpróbáltam levezetni a kisasszonyt a töltésen. Ő persze tojt rám, tette magát a mén szagú heréltnek (be is sárlott azonnal) és egyik ágaskodása során lelépett a töltés tetejéről, egyenesen a lankára. Ez a szitu már nem tartott meg minket, lovastól dőltünk el, mint egy szalmabála. A Gondviselés itt is jelen volt és bár a ló rám esett, csak a bal lábam zúzódott (hetekig "színes" volt), ill. agyrázkódást kaptam (rövidtávú memóriavesztéssel: "Julcsi, jól vagy? - Persze. Különben hol vagyunk?"), a ló pedig minden komolyabb nélkül megúszta a lejtőn fejjel lefelé való esést, utólag megtudtam, hogy két karó közé estünk, ahová a partőr a kecskéit szokta (amúgy) kikötni. A gátőr különben végignézte az esetet, a felesége bevitt a kórházba, a lovat pedig egyik társam hazavezette lábon, a másik pedig intézkedett, hogy a karókat a partról kihúzzák (mindet)... Már tudom, hogy lehet kf-kel terepezni, de legyen ott a kantár is a ló fején, hogy legyen hova nyúlni; hogy az ágaskodást semmilyen szín alatt ne hagyjuk és oldalra lefele határozottan nyomjuk le a ló fejét; avagy pattanjunk le időben, amíg még valamilyen szinten kontrolláljuk az eseményeket; és persze hogy védőfelszerelés nélkül sehova (!) se menjünk, hiszen nemcsak rajtunk múlhat a tragédia... sőt... általában rajtunk múlik a legkevesebb.
Köszönöm, hogy végigolvastad.

Életem második lovaglóóráján terepre vittek. 16 éves kislányként azt hittem, ez így normális, hisz a könnyű ügetés elsőre csont nélkül megvolt. Azt is elhittem, hogy vágtázni sokkal könnyebb, és lehet találgatni, hány vágtaugrást maradtam a lovon. Az nyert, aki 3 alatt maradt a tippjében. Aztán később osztályban is vágtáztunk (még mindig nem vágtáztatott senki futószáron, ne adj isten voltizs hevederrel!), orbitális esés lett a vége. Kigurulni sem mertem az esést, hogy a mögöttem lévő ló ne tiporjon el. Aztán volt olyan terep is télen, egy hete istállóban álló lovakkal, hogy a két vezért (az elsőt és a hátsót is) elragadták a lovak. Mikor az első vezér leesett, akit a hátsó épp csak át tudott ugratni, akkor tudatosult bennem, hogy ennek nem lesz jó vége. Leugrottam full vágtában a gátoldalra a ló hátáról. 20 év telt el. A lelkemben még mindig viselem a nyomát, mindegyiknek.

Szeretném megosztani veletek én is a történetemet. Pontosan 2014 január 1-én, a LÓ évének kezdésekor történt a baleset. Edzőmmel, feleségével,barátnőmmel mentünk ki lovagolni. Barátnőm már biztosan ültünk a lovon,ezért mehetett ki,nem először persze. Mindannyian korán lefeküdtünk így sem fáradtak,sem figyelmetlenek nem voltunk az újévi parti után,mégis megtörtént a baj. Edzőm lova lesántult terep közben (ráléphetett egy kőre),nem tudtuk folytatni. Én egy nő lovát lovagoltam megbízásból,de ha láttatok már gonosz lovat, akkor Ő az volt, de drága gazdája fogyatékos gyerekeket oktatott rajta. Na mindegy, engem azért alkalmazott,hogy vigyek színt a lova életébe (terepek,ugróedzések,stb). Többször kockára tettem az életem,de tisztában voltam vele,de sajnos ez volt a feladatom. Mikor elindultunk hazafelé,az én lovam szó szerint megsértődött,direkt megijedt,elragadott. Pár vágtaugrást nagyon gyorsan ment, de mivel szerencsére rendesen megtanítottak lovagolni, tudtam mit kell tennem és sikerült is volna megállni,minden probléma nélkül. Ekkor barátnőm elkezdett (szó szerint) üvölteni mögöttem,hogy állítsam meg a lovam, amitől szerencsétlen pára még jobban megijedt és így megint elindult.Barátnőm azzal a lendülettel levetette magát a lováról, az meg szabadon rohant. Még itt is menthető lett volna a dolog,ha barátnőm nem a másik rohanó ló elé ugrik le (edzőm felesége elé). Barátnőmet átugrotta a ló,de sajnos edzőm felesége is leesett, aki a csoport karakán vezérén ült, innentől kezdve elszáguldottak mellettem (a két üres ló) nem tudtam mit tegyek, abban reménykedtem,hogy ha megállnak és sikerül elkapnom a "főnököt" nem lesz gond. A lovak vészesen száguldottak az AUTÓPÁLYA felé,csak imádkozni tudtam,amikor a lovam hirtelen elesett. Így sajnos én is lekerültem a lóról és már hárman vágtáztak az út felé. A segítség már úton volt, de nem sokat tudtak tenni. A legnagyobb szerencsék,hogy az autópálya előtt volt egy lucernás és ott megálltak enni és sikerült elkapni őket. Valami akkor nagyon velünk volt,mert ki tudja milyen szörnyűségek történtek volna...

@Dorcs1008: Sajnos ebből kifelejtettem,hogy edzőm felesége híres paerllis és kötőfékben lovagolt,mégsem tudta visszahívni a lovát