A ló nevére már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy egy kis termetű fekete kanca volt, akit nagyon jó természettel áldott meg a sors. Az Isten suttogásra teremtette, így rajta tanultam meg a lófektetés, és az ostorkivágás fortélyait. A tanítómesterem Horváth Béla volt, és olyan jó tanítványnak bizonyultam, hogy később még azok a lovaim is feküdtek akiket egyébként ugrásra predesztinált a sorsuk. A fejemen az a bizonyos Surda-kalap van, ami a Forró szél című közkedvelt jugoszláv sorozat főhőséről kapta a nevét Magyarországon. Ebből aztán logikusan következett, hogy engem mindenki Surdának hívott az istállón.