Bánfi Willi barátomat már ősidők óta ismerem, az apját pedig, idősebb Bánfi Vilmost, még régebb óta. Különböző forrásokból származó, ám összecsengő városi(?) legendák szerint, az idősebbik Vilmosnak úgyszólván kalandos fiatal kora volt, ami szorosan összefüggött hőn szeretett hobbijával a "rendrakással". Így elsőre eléggé , hogy úgy mondjam nőiesnek tűnik ez a hobbi, de az öreg kifejlesztette ennek a férfias változatát, s hétvégeken, vagy amint szabadideje engedte, teljes odaadással  hódolt eme szenvedélyének. Nevezetesen, amint tehette az akkori trendnek megfelelően különböző kulturális eseményeken vett részt, amik általában úgy nevezett italboltokban, netán kocsmákban, esetleg borkimérésekben találtak helyt. Na, már most kérem alássan, az öregebbik Vilmos beült egy ilyen eseményre, befizette a kötelező fogyasztást, ami egy fél szilva és egy nagyfröccs volt, minek elfogyasztása után kifinomult látással kezdett rendelkezni, s észrevette a rendetlenséget, hogy például a stoki nem volt elvágólag az asztallal, ráadásul a csóka úgy ült rajta szétvetett lábakkal mint valami fürdős kurva. Nos, miután szóvá tette a dolgot, szembesülnie kellett vele, hogy az emberek nagy többsége nem ért vele egyet, s így nincs más hátra, neki magának kell a problémát megoldani. Az öreg Vilmos azt is tudta, hogy először a fejekben kell rendet tenni, és miután az egészségügyet is nagyon a szívén viselte, különböző hagyományos természetgyógyászati beavatkozásokat hajtott végre, mint például mondjuk kiegyelte a fogsorát az illetőnek, vagy ha látta hogy valakinek rosszul forrt össze a keze akkor újra törte, vagy a bordáját igazította spiccel a helyére, de olyan is volt aki túl jól hallott az egyik fülére, annak akupunktúrás kezelést adott a széklábbal a másikra, vagy ha látta, hogy valakinek nagyon magasan helyezkedik el a veséje, akkor lerúgta neki, csakhogy a kórházat elkerülhesse. És miután az igen tisztelt hallgatóság egészségesen távozott, csak akkor kezdte el a tulajdonképpeni rendrakást. Úgy szerette, hogy mindent az eredeti állapotába kell visszaállítani mert az úgy természetes, ezért az egészet a földdel tette egyenlővé, és sóval hintette be a helyét. Sajnálatos módon azonban a gyógyszer lobbi már akkor is nagyon erőteljesen érvényesült, ezért az efféle kulturális helyek üzemeltetői, nem igazán értettek egyet a gyógyszermentes kúrákkal, valamint a "Kocsmák  harmóniában a természettel" programot sem adoptálták. Az öregebbik Vilmosnak szembesülnie kellett a ténnyel, hogy korát megelőzve, ám nem megértve, kitiltották Pest megye minden, a kultúrát ilyetén módon szolgáló esemény helyszínéről. Csak hogy bizonyítsam, ez nem vicc, biztosan találkoztál már olyan táblákkal efféle helyeken, mint hogy Mentők 04, rendőrség 05, tűzoltóság 07. Hát kérem szépen ezeket a táblákat annak idején éppen az öregebbik Vilmos kapcsán vezették be, mert ha személyi sérülés történt akkor a mentőket kellett hívni, ha tűz volt akkor a tűzoltókat, ha nézeteltérés támadt akkor a rendőrséget, és ha az idősebb Bánfi Vilmos esete forgott fenn akkor pedig mind a hármat egyszerre. Eme képességek kapcsán az öreg nagyon szimpatizált velem, mivel látta, hogy én is hasonló képességekkel rendelkezem, már mint hogy képes voltam az általa épített pályákat a földdel egyenlővé tenni, a helyüket pedig sóval hinteni be. Az is igaz, hogy amikor egy versenyen már az ötödik pályájával csináltam meg ugyanezt, akkor szólt hogy inkább favágó versenyre menjek, mert ott nagyobb eséllyel pályázhatok a dobogóra. Jóval később a fiatalabbik Wilmos megvallotta nekem, hogy abban az időben én voltam a példaképe........de aztán belátta a tévedését....hihihi.....! Na, kérem alássan az idő telt, én elhagytam ismét az országot, majd Svájcban kötöttem ki, ahová a Huszár Attilával együtt mentünk. Szinte ezzel egy időben jelentkezett Wilmosunk is, hogy ő éppen állás híján van, s ha tudunk valamit szóljunk. Mivel Paulnál gyorsabb volt az emberek mozgása mint nálunk a Duna folyása, így biztosítottuk Willmosunkat, hogy amint hiány keletkezik a sorban, neki szólunk elsőnek. A hiány pedig olyan gyakran keletkezett, hogy amíg én ott voltam 15 hónapig, több mint harminc ember fordult meg  az istállóban. Nem is tellett bele egy egész hétbe, hogy megállapítsunk egy alapvető technikai hibát, nevezetesen, hogy Paulnak hiányzik egy kereke. Ez még nem is lett volna nagy baj, hiszen sokan élünk efféle hiányosságokkal, ám a problémát az okozta, hogy Paulnak pont az hiányzott ami a többit hajtja. Végső soron ez egy szanatórium volt alacsony vérnyomással küszködő embereknek, amit Paul cirka két nap alatt volt képes gyógyítani. További kezelésre már nem is volt szükség, mert egy hét után már a legtöbben hipertóniával távoztak a workshopról. Ezért hát Wilmosunkat ismerve szóltam neki, hogy szerintem keressen másik szanatóriumot, mert itt a főorvos úr túlságosan hatékonyan gyógyít. Azt mondja erre nekem a Willi, hogy "Na ezért aztán nem kell aggódnom, mert ő hat évet lehúzott a Litznél, és annál hülyébb ember meg nincs, őt már itten nem érhetik meglepetések".....! Így aztán Wilmosunk megérkezett a szanatóriumba, ahol friss hegyi levegő, gyönyörű kilátás, és a Paul várta. Másnap egy vasárnapi napon már Wilmossal együtt csináltuk az istállót, és Paul feltétlen szükségét érezte, hogy lejöjjön segíteni nekünk. Ő csinálta az istálló végét, Wilmos a közepét, én az elejét. Wilmosunk csodálatosan kivitelezett evezőcsapásokkal haladt előre, Paul pedig állandóan engem basztatott, hogy mondjam ám a barátomnak, hogyan kell trágyázni. Én meg azt gondoltam " Mondja a f...om, nem hülye gyerek ez a Wilmos, a Határőrségnél ezt tanulja meg először az ember fia".....! Pault viszont az az egy kerék nem hagyta nyugodni, aztán egyszer csak odament Wilmoshoz egy rögtönzött ellenőrzésre, és még a bokszig se ért el, amikor már azt üvöltötte a Wilmosunk arcába, hogy ......."Ez neki trágyázás"....?!...."Ez szar"....!...."Ez lófasz"....!...."Ez nem trágyázás".....!...."Ez Svájc, nem a Balkán, itt tiszta munkát kell végezni minden szarházinak"....!  Eközben kikapta Willi kezéből a villát, és elkezdte a szalmát felfelé dobálni mint aki bedilizett, majd kivágta a villát a bokszból hogy az darabokra tört, és elviharzott ahogyan azt az angol lordok teszik általában. Wilmosunk pedig tekintetét Martin Luther tanácstalanságával az égre emelte, majd miután ő sem látta meg Istent odafenn, tágra nyílt szemeit rám szegezte, és jókora adag szemrehányással a hangjában, meglepetten annyit nyögött ki, hogy ...."Bazdmeg,..... ez hülye".....! Na, végre Wilmosom, hát ezt magyarázom már hetek óta, de te mindig csak annyit mondtál erre  hogy "A Litznél nincsen hülyébb, téged már nem érhet meglepetés".....hihihi.....! Wilmosunk rögtön le is szögezte, hogy ő egy percig sem marad itt tovább, de aztán rábeszéltem, hogy legalább addig maradjon amíg a visszaútra valót megkeresi....! Így aztán Willi maradt még három hétig, majd miután megkapta a pénzét angolosan távozott. Két év telt el mikor újra hallottam felőle, átutazóban volt Svájcban, és pár napig vendégül láthattam . Felidéztük a régi szép időket, mellé pálinkát ittunk sörrel, s szalonnát tojással ettünk hozzá hagyományosan az egészséges magyar gasztronómia előírásai szerint....hihihi....!

Willi barátommal "Norbi heteket" tartottunk a Paulnál Hildisriedenben....hihihi....az egészséges életvitel jegyében. Anyagi okokból kifolyólag nem állt módunkban az orvos összes utasítását betartani, legalább is ami arra vonatkozott, hogy "igyunk eleget"....hihihi....!

A doki ajánlása szerint "szinten tartottuk a koleszterint"..... Áldott jó, és változatos magyar gasztronómia.....hihihi.....!

 Tud valamit ez a Norbi gyerek....!

Két évvel később, Wilmossal ismét őriztük a hagyomány, csak ezúttal a Paul kimaradt belőle....hihihi....!