Minden idők legjobb halomi gyereklova 2015. július 13-án délután nyerte vissza szabadságát. Tizenöt éve volt nálunk. Úgy került hozzánk, hogy a Gál Lacival cseréltem egy lovat, amiért ő adott négy másikat. Ezek között volt Pintó is. Egyet rögtön kiszanáltunk közülük mert nem gyerekeknek való volt, később másik kettő is szelektálódott, egyedül Pintó maradt közülük. Bugacon puszta programot csinált, de húzta a kocsit is. A csikósok nem szerették, állítólag rúgott, illetve sokszor nem értett egyet lovasával. Nálunk azonban meglátta a lehetőséget a gyerekekben, akik számtalanszor vették fel a lábát, kaparták ki a patáját, de eszébe sem jutott volna megrúgni akár egyet is közülük. Népszerű ló lett a lovardában, ha esett is le róla valaki, soha nem azért mert ő meg akart volna szabadulni tőle. Lassan igazi sztárló lett belőle, akik bizonytalanok voltak, vagy félelemmel küszködtek, mind őt választották. Megbízhatósága nálunk is sokat nyomott a latba, többször jelentkezett rá vevő, de soha nem adtuk oda senkinek. Akkor sem amikor már minden veszni látszott és szinte mindent pénzzé tettünk. Ha terepre mentünk, a Pintót csak érdemek felmutatásával lehetett megkaparintani. Sok félős gyerek önbizalmát hozta meg. A Török doki lánya Anna is neki köszönheti, hogy megtanult lovagolni. Annyira félt, hogy még futószáron is problémás volt vele foglalkozni. Amikor már nem volt több ötletem, kivittem vezetőszáron terepre sétálni. Mondom neki, hogy nem akarna e ügetni...? Természetesen "nem akart"....! Mondtam neki, hogy ez a Pinto egy olyan ló, hogy ha azt mondod neki .."brrrrr"..., akkor rögtön megáll, vagy lassít. Kipróbáltuk,  működött.....Elkezdtünk ügetni, amit aztán egyre nagyobb önbizalommal csinált. Amikor már ment a dolog, felajánlottam neki a vágtát is ott mellettem. Kezdetben néhány alkalommal még belebrümmögött, mire a Pintó azonnal reagált is, és ez biztonságérzetet adott a kislánynak, hogy akkor állítja meg amikor akarja, s még a szárnak sem kell az ő kezében lennie. Így aztán már vágtáztunk is, később a szárat is a kezébe adtam, aztán egyszer csak már tudott önállóan lovagolni, részt tudott venni a többivel a lovardai foglalkozásokon. Csak érdekesség, hogy Pintót az utolsó percig a Török doki kezelte. Próbált segíteni, de a természetnek megvan a maga útja, amely minden élőlényre ugyanúgy hat, tekintet nélkül arra, hogy gazdag vagy szegény, ember vagy állat, illetve be van sütve avagy nincs. Pintónak nem volt még sütése sem, nem rendelkezett papírokkal (a marhalevélen kívül), csak szíve volt, de az ma délután 16 óra 17 perckor megállt dobogni. Már csupán a mi szívünkben él tovább, s egy kis vigasz a szomorúságban, hogy az utóbbi években igazi nyugdíjas életet élhetett a Halomi lovarda legelőjén.Zójával....

Vanesszával......

Patkódobás versenyen....

Kittivel.....

Albival....

Andrissal....

Adriennel......

Adéllal.....

Annával....

Fa Kittivel.....

Golinnal, a legjobb barátjával immár egy évtized óta elválaszthatatlanok voltak, de ennek is eljött az ideje, és Golin most szó szerint siratja, hívja vissza szüntelen.......mindhiába....!

Mindig ez volt az első dolga, amint kiengedtük a karámba......

Soha nem használta ki, ha ha valaki félt a hátán.....

A felnőtteket sem ijesztgette....

A lovasjátékok elmaradhatatlan résztvevője volt, itt éppen ő a "sheriff" lova....

Nagy ritkán Anya is felült a hátára.....

Valamelyik Duna túrán évekkel ezelőtt, kivel mással mint a Golinnal.....

Talán a legszebb róla készült kép, Judittal.....így marad meg az emlékeinkben....!