Gyakran hallani a fentebb címként szolgáló szlogent magyar emberek szájából, s úgy folytatják..."mert ott van pénz....!" Azért elmondanék két kis történetet a szomszédomról Waltiról, aki magyarosan megfogalmazva, csupán egy egyszerű parasztember, néhány évvel idősebb nálam. Már amióta idekerültem jó a kapcsolatom vele és a családjával, s meg kell mondanom, hogy két és fél év alatt még nem fordult elő, hogy ne segített volna, ha segítségre szorultam, olykor még úgy is hogy nem kértem, de ő egyszerűen észrevette, hogy baj van. Gyakran megyek át hozzájuk beszélgetni. A minap elmesélte, hogy minden évben amikor jön a szezon, mintegy húsz tehenet elküld fel az Alpokba legelőre, ahol aztán speciális sajtokat produkálnak az így keletkezett tejből. Elmondta, hogy tulajdonképpen az egész meglehetősen sokba kerül, mivel a szállítástól kezdve, a tehenek tartásáig mind pénzbe kerül, illetve az ottani embereknek ki kell fizetni a munkabért és a többi, és a többi. Viszont nagyon jót tesz a teheneknek, és az ilyen esős években mint ez az idei is, kifejezetten jó a talajnak, hogy kevesebb állat tapossa. Ott motoszkált a fejemben és szóvá is tettem neki, hogy...." ha az egész ilyen sokba kerül, akkor azért én kétszer is meggondolnám, hogy szanatóriumba küldjem a teheneket, csak azért mert jót tesz nekik meg a talajt is kíméli.".. Erre ezt válaszolta, és most jól figyelj....! ...."Hát az azért nem megy, hogy nekünk itt lent (Értsd, nem fent a hegyekben, hanem Svájc élhetőbb részein...) jól megy a sorunk, nekik meg ott fent (Az Alpokban ahol nem ilyen jók a lehetőségek, hiszen ott sok helyen csupán a természet szépsége adott, és csak száz napban van lehetőségük tejet produkálni, ezért nem éri meg nekik egész évben tartani a teheneket mert felennék saját magukat .) felkopik az álluk....! Nekünk kell arról gondoskodni, hogy ők is meg tudjanak élni. Nem segélyt adunk nekik, hanem lehetőséget a munkára, és sok hasonló kollégámmal együtt elküldjük a teheneink egy részét fel hozzájuk, ahol fizetünk nekik a tartásért, a munkájukért, és így ők is megkereshetik ez alatt a száz nap alatt amiből az év legnagyobb részében aztán megélhetnek. Nekem is marad még rajta egy kevés, hogy nem veszteséges a dolog, a teheneknek is jó, így aztán mindenki jól jár....! Az embernek nem csak saját magára kell gondolnia, hanem azokra is akikkel együtt él, legyen szó a családról, a szomszédról, vagy egy másik emberről aki szintén Svájcban él. És persze gondolni kell a következő generációkra, hogy nekik is maradjon utánunk valami........!"......Teljesen el voltam képedve, nálunk ez pillanatnyilag elképzelhetetlen lenne, illetve mi magyarok más sportokat űzünk, mint például a "dögöljön meg a szomszéd tehene is, ha már az enyém megdöglött"....! Amikor megkérdeztem, hogy honnan van ez a nagy környezettudatosság benne, annyit válaszolt, hogy ezt tanulják az iskolában, már a kezdetektől fogva, így nőttek fel....Mondtam neki, hogy mi ettől legalább ötven évvel el vagyunk maradva, de ennek is megvan az előnye, mert majd ha egyszer eljön a világ vége, az hozzánk csak ötven évvel később ér oda....!

Waltiról azt is tudni kell, hogy önkéntes tűzoltó (Itt Svájcban csak nagyon kevés helyen nem önkéntes.), s a hintereggi csapatnak sokáig ő volt a vezetője. Történt egyszer, hogy az egyik fiatal kollégája karambolozott, s olyan súlyosan megsérült, hogy sokáig élet és halál között lebegett.  Később amint stabilizálták az állapotát, el kellett mennie egy speciális rehabilitációs központba, ahol addig kell maradnia amíg rendbe nem jön. Az orvosi előrejelzések szerint ez akár egy évig, vagy még annál is tovább tarthat. A központ mintegy három órás autóútra volt Hintereggtől, ahol a fiatalember és a családja is élt. Szinte lehetetlennek tűnt, hogy a család minden nap látogassa, hiszen nekik is dolgozniuk kellett mellette, pedig a srácnak erre lett volna a legnagyobb szüksége, hogy érezze nincs egyedül a küzdelmében. Nos, Walti barátom megszervezte a családdal szövetkezve, hogy minden nap elment hozzá valaki a csapatból látogatni, s így soha nem maradt egyedül. A rehabilitációs kezelés fél évig tartott, s ez idő alatt mindig volt mellette valaki. Feltehetően sokat jelenthetett ez a gondoskodás abban, hogy az előrejelzésekkel ellentétben, fele idejére csökkent a rehabilitáció időtartama. Hát ezt is nehezen tudnám elképzelni Magyarországon....!..... Látod...!?.....Ezért könnyű a svájciaknak.....!