2015. máj 24.

Szembenézni a múlttal - A magyar lovak holokausztja 1958-1964

írta: Panyi György
Szembenézni a múlttal - A magyar lovak holokausztja 1958-1964

Elöljáróban annyit ajánlanék, ezt a bejegyzést egyedül olvasd el, ne legyen senki a közeledben, mert amennyiben érző szív, netán "lovasszív" dobog a mellkasodban, garantáltan folyni fog a könnyed. Olyan dolgokat fogsz itt olvasni, amit nagy valószínűséggel még nem hallottál, a történelemkönyvekben nem említik. Csupán hosszú kutakodás után bukkanhatsz hasonlóan eldugott, elhallgatott forrásokra, pedig erről minden magyar lovasnak tudnia kellene, különösképpen a fiataloknak, akik kezében ott lapul a jövő. Az idézett részek tények, a korabeli levéltári adatok alapján, a források részletes megjelölésével íródtak (Az első három kép csupán illusztráció).....! Az alábbiakban a vastagon szedett rész részlet, a Cs. Szabó István által lejegyzett, "A Békés Megyei Múzeumok közleményeiben / 23 (2002) 407-458/ megjelent,.....Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez"......

......"Személyesen megélt, rettenetes élmény volt az 1958-1964 között lezajlott „lómészárlás". A megalázó módszerekkel szövetkezetekbe kényszerített parasztság tömegesen vitte be lovait is a „közösbe". A hirtelen „felfuttatott" lólétszám nyilvánvalóan takarmányozási, elhelyezési gondokat okozott. A már bent lévő szövetkezeti tagokat ellene fordították a lovas gazdáknak, mondván, hogy a „lovaktól minél elébb meg kell szabadulni." A hagyományos magyar paraszti körülményeket nézve tudathasadásos állapotok álltak elő. A mezőgazdasági irányításban „dolgozó" -járási, megyei szintű - káderek kéjelegve sürgették a lóállomány vágóhídra gyömöszölését. A „megideologizált" indok így hangzott; „...ezután nem fogják (ti. a belépő új tagok, hajdani parasztgazdák) a lovaikat babusgatni, nem a lovakon jár az eszük, hanem a gépesített szocialista mezőgazdaságra koncentrálnak." Egymás között még hozzá tették: „mert a paraszt sülve jó, de akkor is ki kell dobni, mert rágós". A lóállomány ilyen embertelen csökkentését nyilvánvalóan politikai szemlélet indokolta. Egy valóban önkéntességi alapon szervezett szövetkezetesítés folyamán emberi módon is lehetett volna a lóállomány létszámát szabályozni. Ez a módszer viszont újabb gerinctörő politikai akció volt a parasztember ellen. A lótenyésztésben dolgozó apparátus tagjait egzisztenciálisan is támadták. A lótenyésztés, a lószeretet, a lovassági szemlélet afféle reakciós, arisztokrata „allűrnek" számított.

vagoloszallitas2.jpg

 Az országban járva mindenfelé, teherautókon a vágóhidak felé szállított lovakat lehetett látni. Hol volt már az idő, mikor a gazdák becsületes munkában kiöregedett lovukat nem vitték a vágóhídra, hanem természetes kimúlásig „kegyelemkenyéren" is megtartották. Kicsapták a ménesbe, a tanyaudvarra, vagy el volt az ólban, „szélre kötve". Legjobb lovas szakembereinket elüldözték az országból, akik aztán külföldön több más országban lendítették fel a lótenyésztést s a lósportot. Valósággal ráhangolták az embereket a lógyűlöletre. A következőkben erről (is) szólnak a „hivatalos" adatok. Polgár nagyközség állatorvosi jelentése 1958-ból:

  • „Állandó meggyőző munkám eredményeként most már kezd megszűnni az itt annyira divatos lókultusz és belátják a szarvasmarhatenyésztés jövedelmezőbb voltát."28 1960. február 3-án a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Mezőgazdasági Osztálya megyei főállattenyésztője a Békés megyei Allatforgalmi Vállalat vezetőjétől kéri 3000 db „kiselejtezett, felesleges ló kivágását". A vállalat vezetője válaszában az egyébként „protekciós alapon" régi barátságra hivatkozott kérelmet elutasítja, ti. „agyon vagyunk terhelve".vagolovak_2.jpg
  • 29 1960. február 25-i levelében a gyomai Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet kéri 50 db „vágóló" elszállítását (25 db kanca, 20 db herélt, 5 db csikó). Indoklás: „... a felfejlődés folyamán területünk 800 kh-ról, 3000 kh-ra növekedett és az új tagok nagymennyiségű állatot is behoztak, amelyek takarmányozását, férőhelyét nagy nehézségek árán tudjuk megoldani. A behozott lovakat használni nem tudjuk, öregségüknél, alkalmatlanságuknál fogva".
  • 30 Az eleki Lenin mgtsz jelenti, 1960. április 12-én, hogy a tagokkal együtt „behozott (bekényszerített, lovakat szalmán, csutkaszáron teleltetik". Kérelmezik, hogy még most ősszel szállítsák el tőlük a lovakat vágóba, mert ha tavaszig várnak vele, a lovak úgy leromlanak, hogy az állatforgalmi csak vágás után állati fehérje feldolgozó árba hajlandó fizetni értük. „Nagyobb mennyiségű lovat így sem tudunk elhelyezni s így kénytelenek voltunk a lótulajdonos tagoknál azokat kint hagyni" A tagok viszont a „lógondozásra" hivatkozva nem jönnek be a „közösbe" dolgozni, s otthon „tutujgatják" lovaikat, a lóigát nem „szocialista jellegű munkában" alkalmazzák.
  • 31 A dobozi Petőfi mgtsz 1961. június 13-án a vágólovak sürgős elszállítására a következő indoklást hozta fel: „.. .ha az elvtársak nem intézkednek a 200 db ló mielőbbi elszállításáról, vissza kell adnunk a lovakat volt tulajdonosaiknak tartásra, ami politikailag, de gazdaságilag is még kedvezőtlenebb helyzetet teremtene."

vagolovak.jpg

  • 32 A kardoskúti Kossuth mgtsz kérelme talán a legmegrázóbb. A tsz vezetősége kérelmezi 1960. szeptember 16-án 50 db „selejt lovának" helyben levágását, naponta 2-3 db-ot. A levágott lovakat 20000 db naposcsibével etetné fel. Indoklásul „felhozza": „...tavasz óta a lovak egy kis darab legelőn vannak, egy kis karámban, ott búzaszalmán vagyunk kénytelenek tengetni őket s így naponta 2-3 darabot kell kényszervágni, olyan gyengék.".
  • 33 1960. november 18-án a kunágotai Petőfi mgtsz jelenti, hogy; „.. .az el nem szállított 70 db selejtlova közül már 16 db ló éhenpusztult.
  • "34 Sokat lehetne írni lószeretettel kapcsolatos ekkortájt bekövetkezett sok-sok emberi tragédiáról. Lovaikat a tsz-be zokogva bevezető parasztgazdákról. Olyanokról, kik lefizették a tsz éjjeliőrét egy-két liter „pájinkával", csakhogy belopakodhassanak lovaikat megetetni, megtakarítani, megsimogatni. Az elhangzott sűrű és iszonyú átkozódásokról. S azokról, akik ebbe beleőrültek, vagy felkötötték magukat nagy lelki kínjukban, így fejezve ki mélységes utálatukat azon keserves világ ellenében. „Cigányok, nemzetiségi parasztgazdák jobban ragaszkodtak a lóhoz...," olvasom egy visszaemlékezésben, „...de nem is lovasemberek vezették ezeket a kolhozokat". Akkoriban hallottam Karcagon azt az ősi ízű minősítést, hogy „gyalogníp". Az idős gazda arcjátékára, fej- és kézmozdulatára most is emlékszem.
  • 35 Az önkényuralom 1958-1962 között kegyetlenül leszámolt a lóval mint az általa politikai céllal felszámolandó parasztság lélektani kötődésével, múlthoz való kapcsolatával".....

Nos, úgy gondolom, hogy kevesen hallottak eddig erről, ilyen részletességgel pedig szinte csak néhányan, és ez a jegyzet csupán a Körös-vidéken történtekből ad némi ízelítőt. El tudod képzelni, milyen túlkapások történtek országszerte....???? Ez pontosan olyan megalázó, szemét embertelen, kegyetlen eljárás volt, mint amikor egy nőt húszan megerőszakolnak, csak ez hosszabb ideig tartott.....! Az emberek nem beszélnek róla, mert szégyellik, hogy egyáltalán eltűrték, akik pedig tették, azok szépen átmentették a megszerzett hatalmukat és vagyonukat a puha diktatúra utáni még puhább rendszerváltáson keresztül a mába. Még soha nem hallottam semmilyen fórumon erről beszélni embereket, hogy miképpen volt lehetséges, hogy egy lovasnemzet hagyja lemészárolni a nemzet szimbólumának számító totemállatát, szám szerint 600 000, azaz hatszázezer darab ártatlan állatot. Körülbelül további ötvenezret sikerült kimenteni, s külföldre eladni...Emberek ébresztő, ez meghamisítatlan történelem, szemben a neten oly sokszor megtalálható összeesküvés elméletekkel, amik a magyar nemzet hősiességéről, helytállásáról stb. szólnak.....!!!!! A fent leírt szörnyűségeket magyarok követték el magyarok ellen, magyar lovak ellen. Tesz ilyet egy lovasnemzet.....???... Vagy pedig a nemzet egyik része lovas, a másik pedig kapja be....? Tudniillik száraz tényként csak azt tudom elképzelni, hogy az addig a "lovasnemzetségből" kizárt rétegek véres bosszút álltak az addig rajtuk uralkodó, velük szemben álló arisztokrácia státuszszimbóluma felett....Igen, én azt gondolom, hogy a megosztottság, az elit elkülönültsége vezetett ide. Miután megjártam Németországot és Írországot egyaránt, s ott ehhez hasonlót sem tapasztaltam, ez a kialakult véleményem. És hogy rossz irányba haladunk most is, azt jelezte már a nullás lovak kormányzati szintű ellehetetlenítése is. Németországban bármilyen nullás sütésű ló feljuthat a legmagasabb osztályba is, míg nálunk még azt a kevés megmaradt állományt is (1970-es felmérés alapján, már csupán 100 000 ló volt az országban, aminek 70 %-a magánkézben, többnyire parasztgazdáknál volt fellelhető.) próbálják egyéni érdekek mentén szelektálni, holott nagyon sok jó képességű, jó szándékú ló van köztük.

halla.jpg

Csak megemlítem, hogy a németek legendás lovának Hallának, anyai oldaláról ismeretlen volt a származása. Ennek ellenére Hans Günter Winklerrel a nyergében kétszeres világ, és kétszeres olympiai bajnokságot nyert éppen körülbelül abban az időszakban, amikor magyar kortársai lélektelenül kivégeztettek.

aranyos_1_copy_0.jpg

A fenti képen látható Aranyosnak is ismeretlen volt a származása, és csupán azoknak az embereknek köszönhette létezését, akik abban az időben szembe mertek menni a hivatalos politikai trenddel. Ma viszont már nem kaphatna esélyt.....

41090_145429268829385_1799493_n.jpg

Nekünk is van egy sütetlen tarka lovunk Pintó, akit joggal nevezhetünk minden idők legjobb és legtürelmesebb halomi gyereklovának. A képen éppen fogyatékkal élőket fogadtunk, akiket kiemelt figyelemmel s szeretettel kellett kezelnünk, s Pintó ezt éppen úgy átérezte mint mi.....Tizenöt éve van nálunk, s amikor jött, hét nyolc évesre taksáltuk a korát, ma nyugdíjas éveit tölti a Halomi lovarda legelőjén (2017-ben elhagyta földi porhüvelyét). Hogyan lehetséges az, hogy napjainkban ilyen döntéseket hozzanak dilettáns emberek a fejünk felett....?! És kérdezem én, ha az illető aki ezt kigondolta, mit tett volna 1958 és 1964 között. Lovasok ébresztő.....! Amikor a nullás eset történt nem háborodtunk fel eléggé, a döntést nem vonták vissza, hanem csupán haladékot adtak a nullás lovaknak. És akkor még itt van ez a lóvizsgáztatási dolog. Mondja már meg nekem valaki, mi a jó kurva anyjának kell lovakat vizsgáztatni....???? Ilyen nincs a világon se....! Megmondom miért. Németországban, Írországban, és Svájcban az embereket képzik megfelelő szintre, akik maguk el tudják dönteni, hogy egy ló alkalmas-e lovagoltatásra avagy sem. Nincs szükség állami, politikai belepofázásra. Volt huszonöt évük a rendszerváltás után, hogy kialakítsák a megfelelő képzést. Megtették....???? Nem tették meg, hiszen még azt is kétségbe vonják, hogy az ember önmaga el tudja dönteni, hogy egyáltalán milyen lóval lehet/kell embereket lovagolni tanítani. Az állam képzi a használhatatlan OKJ-s edzőket, akiknek a papírját az ugró szakbizottság felülbírálja. Ha valaki ezt bíróságra vinné, nincs az a bíróság aki a szövetségnek adna igazat... Bábolnán és Kaposváron folyik jelenleg lovas szakember képzés, amit csak arra lehet használni, hogy elmehet az illető valami gazdag ember szolgájának lovászának, minimum napi tizenkét órában, állandó készenléti idővel rettenetesen kevés szabadidővel, nulla megbecsüléssel...Ha nem alakult ki a megfelelő képzés, hány embert küldött el a lovasszövetség külföldre tanulni....? Én egyről sem tudok. Hány embernek szerzett külföldön munkát....? Erről sem tudok, bár magánúton lehetséges. Hány lovasnál tartotta a markát, hogy a külföldi versenyzési jogért cserébe elkérjen 300 eurót...?! Amit a lovas saját magának volt kénytelen kijárni ! Aztán ott van ez a lovasturhavezetői papír, szintén állami, és semmire sem használható, nincs valódi értéke. Szervezett már túrákat az illetékes szövetség...? Jöttek már Magyarországra külföldi lovasok az ő szervezésükben, amiért joggal kérhetne részesedést....! Ilyenről sem tudok....Csak arról tudok, hogy mindenki sütögeti a hátunkon a pecsenyéjét, mi meg hagyjuk....A fent leírt dolgok a tekintélyelvű Kádár rendszerben történtek, s ma szépen bandukolunk vissza ugyanerre az útra. Már a gatyánkat húzogatják, mert ha hagyjuk, ne legyen kétséged seggbe basznak. És a végére szeretnék még két embert megemlíteni, akik ezekben az időkben a saját lehetőségeiket kihasználva ellenálltak, vagy pedig a lovak és a lovassport érdekében dolgoztak ezekben a vérzivataros időkben . Az egyik a Vízi András bácsi volt Mezőkeresztesen, aki megannyi pofon ellenére sem vitte be a lovait a közösbe. Neki megadatott, hogy egyenes gerinccel távozzon erről a világról. A másik Hirling József, akivel annak idején nem ápoltam túl jó kapcsolatot, mivel elvették tőlem a Királynőt, de ma be kell látnom, hogy ha ő nem tartja életben a befolyásával a határőrség lovas szekcióját, akkor ma a magyar lovassport sehol sem tartana. Rengeteg lovat vásároltak fel a megmaradt tenyészetekből, ami biztos bevételt jelentett a méneseknek. Hát a várva várt rendszerváltók ezt is megszüntették. Ezennel megkövetem az öreget, nyilvánosan bocsánatot kérek tőle, és kívánok neki a megmaradt magyar lóállomány nevében is....: "ERŐT EGÉSZSÉGET".....!

Szólj hozzá